" A ​mágia pusztít. Fellázadunk.

Egyszerű szabályok, kegyetlen rendszer: az alsóbb osztályok kénytelenek tíz évet szolgálni Nagy-Britannia elképesztő erejű urainak. Most, hogy a csillogó elit levert egy lázadást, a közemberek és az arisztokraták is a végső összecsapásra készülnek.

Mindennek középpontjában egy átlagos testvérpár áll: Abi Hadley és az öccse, Luke. Mindkettejüknek megvan az okuk, hogy gyűlöljék a hatalmon lévő Jardine családot. Abi egykor őket szolgálta, most pedig bosszút akar állni egy iszonyú árulásért. Luke-ot merő szeszélyből bebörtönözték, és most az egyetlen reménye az, hogy szövetséget köt a család legifjabb, legerősebb tagjával, a hűvös, kiismerhetetlen Silyen Jardine-nal.

Abi, Luke és Silyen mindent kockára tesznek, hogy véget vessenek a ragyogó, tündöklő zsarnokságnak, és rádöbbennek, ugyanaz a cél vezérli őket. Tetteik megváltoztatják a sorsukat – és minden mást is. De még belegondolni is iszonyú az árba, amit meg kell fizetniük.

Érdekes szövetségek alakultak az elejétől. Gavar megmentette Abit a vérvásáron ezzel egyértelműen szembeszegülve kegyetlen apjával és hatalomra vágyó feleségével. Bár Gavart az első kötettől nem kedveltem, mégis olyan jellemfejlődésen ment keresztül az első rész óta, hogy nem lehetett nem megkedvelni. Abi mivel életét köszönhette Gavarnak, bizalmat szavazott neki, és meggyőzte Midsummert, vegyék be a csapatba az elfogott felkelők kiszabadításához. Az igazán nagy árulások és visszafordíthatatlan események első láncszeme. 

Eközben Luke, Silyen és Eb különös triumvirátusa inkább a Tehetség eredetét és működését vizsgálta és válaszokat kerestek, honnan fakadhat. Ez egy érdekes és egyben fontos szál volt, hiszen hogyan lehetne elpusztítani a Tehetséget ez által a diktatórikus elnyomó rendszert, ha nem ismerik a működését? 

Míg Abi az elnyomás ellen küzd, addig Bouda egyre inkább helyt áll a politikában, ráérez az ízére. Azt éreztem, egyszerűen bármennyire is igyekeznek a felkelők, Bouda mindig egy lépéssel előttük jár, ami nagyon dühített. Ez a kegyetlen, céltudatos mindenre elszánt nő hidegvérrel tervelte ki és csalta csapdába az általam megkedvelt szereplőket. Bármit is tettek a felkelők, egyszerűen mindenre volt jó válasza, a médián keresztül végülis bármit lenyomhattak az elnyomottak torkán. Akár igaz volt, akár nem.  Nehéz volt felvenni vele a kesztyűt a megfontoltsága és előrelátása, na meg persze az egyre erősödő Tehetsége miatt. 

Bár mindannyian különböző úton jártak, mégis az irány egy és ugyanaz volt: megreformálni, újjá építeni a világot. 

Vegyes érzéseim vannak. Imádtam ezt a trilógiát, zseniálisan felépített ez a világ. Szeretem, hogy a szereplők megosztóak, semmi sem fekete vagy fehér. Emellett határozottan érződik a legtöbb szereplőn a jellemfejlődés. 

Mégis azt érzem, a lezárás nekem hiányos, keserédes. Nem vártam és nem is akartam boldog befejezést, nem lett volna méltó a regényhez ha fogalmazhatok így. Szerintem maradtak lezáratlan kérdések,  elvarratlan szálak. Dühít hogy nem tudtam meg pontosan mi lett Silyen és Luke sorsa, csak a képzeletemre van bízva, illetve sejthető. De nekem ez kevés volt, én ettől többet akartam volna tudni, nem csak elhintett morzsákat. Azt éreztem, kicsit cserben lettem hagyva mint olvasó, ennél többet érdemeltem volna. Bár tudom ez a fajta lezárás egyre inkább népszerű, és sokan szeretik is hogy a fantáziájukra van bízva emellett ott lebeghet a folytatás lehetősége is, nekem így mégsem volt kerek. 

Emellett Bouda sem hagyott nyugodni. Minden kegyetlenségben benne volt a keze, lelkiismeret furdalás nélkül gázolt át mindenkin, és bár a legfontosabbtól megfosztották, mégis megkaphatja amiért eddig küzdött: nőként vezetővé válni. 

Nagyon szerettem ezt a trilógiát. Izgalmas, cselekmény dús és magával ragadó volt. Egyben fordulatban gazdag, kiszámíthatatlan.

Örülök hogy lehetőségem volt elolvasni és elmélyedni ebben a világban, kihagyhatatlan élmény volt. :)

“Csak ezt az örök kérdést, hogy bűnös vagyok-e,

ezt nagyon korán megválaszoltam. Nem, nem

vagyok bűnös. Egyáltalán nem. Miben lennék az?

Nem, nem tekintem magam bűnösnek.Hacsak az

egész német népet nem vádolják azzal, hogy végső

soron ő tehet ennek a kormánynak a hatalomra

kerüléséről. Arról mindenki tehet. Én is.”

- Brunhilde Pomsel

Brunhilde egy középosztálybeli porosz család legidősebb, egyedüli lány gyermekeként töltötte el gyermekkorát. Mivel Berlin egy jobb negyedében éltek, így nem érintette jelentősen őket az első világháború okozta éhezés, édesapja is épen tért haza az orosz frontról. Visszaemlékezéseiben erre a tényre, illetve naivitására eredezteti vissza az életében később hozott döntéseit. 

A Goebbels titkárnője voltam című könyv az Egy német sors (Ein deutsches Leben, 2016) című dokumentum filmre épül. Pomsel tényszerűen mesél az életéről, és a fiatalsága alatt lezajló változásról, majd a nemzetiszocialisták által vezetett Németországról.

Az elbeszélései során végig a sorsra, véletlenekre és a kötelességre hárítja a felelősséget, nem érzi magát a hitleri rendszer által elkövetett szörnyűségekben részesnek. Elbeszéléseiből kiderül, hogy a Propagandaminisztériumban titkárnőként az ő feladataik közé is tartozott a rendszer által elkövetett kegyetlenségek eltusolása, a háborúban elért sikerek felnagyítása és az ellenséges csapatok által elkövetett kegyetlenségek felnagyítása.

A könyv Thore D. Hansen, német újságíró előszavával kezdődik. Hansen politológiát és szociológiát tanult Hamburgban és Bostonban. A könyv utolsó harmadában az újságíró kutatásokkal és cikkekkel alátámasztva hasonlítja össze az 1920-as év végén, 1930-as években lezajló folyamatokat az Egyesült Államok és Európa közelmúltbeli politikai és szociológiai történéseivel.

Be kell valljam, hogy irreleváns érzéseket támasztott bennem a könyv. Kezdetben nehéznek éreztem Brunhilde Pomsel elbeszélésének olvasását. Az elbeszélés eleinte csapongott az időben, ami miatt nehézkes volt követnem a történéseket. Először nem szimpatizáltam az elbeszélővel, zavart, hogy teljes mértékben hárítja a felelősséget a döntéseiről. Azonban minél tovább jutottam az elbeszélésében, annál inkább azonosulni tudtam vele, megértettem az általa hozott döntések mögötti érzelmi motivációját. Mikor még az első két fejezetet olvastam, meg voltam győződve róla, hogy bezzeg én másképp cselekedtem volna, nem hajlottam volna meg a környezeti nyomás alatt.

A története előrehaladtával megértettem, hogy valószínűleg én sem cselekedtem volna másként. A rádöbbenésemet csak erősítette Hansen elemzése.

Az összehasonlítás elején ismét nehezen haladtam, úgy éreztem, mintha egy tudományos cikket olvasnék könyv helyett. Az elemzés olvasása közben tudatosult bennem, hogy mekkora a hasonlóság az 1930-as években, a háttérben zajló történések és a napjainkban lejátszódó események között. A Hansen által megfogalmazott tények hitelességét a hivatkozott cikkek és kutatások is erősen alátámasztották. A könyv végére lebetonozódott bennem, hogy a kezdeti előítéletem és haragom Pomsel ellen milyen téves is volt. A napjainkban történő változásokat nézve én is ugyanolyan vagyok mint ő, csak a modern árnyalatokkal megszínezve.

Összefoglalva tehát, elgondolkodtató élményben volt részem a könyv olvasása közben, melyből egy alapos önvizsgálattal jöttem ki. Szívemből ajánlom a könyvet, bár tudd, hogy valószínűleg te is megkérdőjelezed magad az olvasása közben és után is.

Hamarosan (október 24-én) megjelenik magyarul is Rebecca Yarros Fourth Wing - Negyedik szárny című regénye, ennek apropóján gondoltam ismerjük meg jobban az írónőt. 

Rebecca Yarros amerikai írónő, a Troy egyetemen végzett ahol európai történelmet és angol nyelvet tanult. Mikor férje katonai bevetésen volt Irakban és Afganisztánban, naponta falta a könyveket, majd férje harmadik bevetése során megírta első saját regényét. Hat gyermeke van, melyből négy fiú és két lány. Legfiatalabb lányukat nevelőszülőként nevelték, majd a One October nonprofit szervezeten keresztül örökbe fogadták. A kislánynál nemrégiben sajnos autizmust diagnosztizáltak. Rebecca Yarrosnak egyébként egy ritka geetikai betegsége van (Ehlers - Danlos szindróma), amit fiai is örököltek. 

Legnagyobb szakmai sikerét az Empyrean sorozatnak köszönheti, amelynek első része a Fourth Wing (Négy szárny)  2023. áprilisában jelent meg a Red Tower Books gondozásában. Májusban 4. helyre került a Libro.fm listáján, június végére pedig az első számú bestseller volt az Amazonon. 18 hétig volt a The Newyork Times bestsellerlistáján, majd az USA Today tíz legkelendőbb könyvét tartalmazó listán is helyet kapott. A folytatása - Iron Flame (Vasláng) külföldön 2023 novemberében jelent meg. 

Yarros úgy tervezi, a sorozat 5 könyvből fog állni. 

Negyedik szárny 2023. 11.24-én jelenik meg:

"Repülj… ​vagy halj meg

Rebecca Yarros regényében egy sárkánylovasok képzésére szolgáló kadétiskola brutális és elit világába lépünk be.

Közben a háború az iskola falain túl egyre gyilkosabb, a királyság védelmét szolgáló erődítmények sorban elesnek, és egyre többen halnak meg. A helyzeten tovább ront, hogy Violet gyanakodni kezd, hogy a vezetés rettenetes titkot rejteget.

Barátok, ellenségek, szeretők. A Basgiath Katonai kollégiumban mindenki tervet forral, mert ha egyszer bekerül oda, csak két kiútja van: elvégzi az iskolát vagy meghal."

A folytatása, a Vasláng (Iron Flame) pedig előreláthatólag 2024.06.24-én fog itthon megjelenni

forrás:

https://egeszsegvonal.gov.hu/e-e/550-ehlers-danlos-szindroma.html

https://en.wikipedia.org/wiki/Rebecca_Yarros

https://www.rebeccayarros.com/about/

https://www.libri.hu/konyv/rebecca_yarros.iron-flame-vaslang.html

https://www.libri.hu/konyv/rebecca_yarros.fourth-wing.html

https://justincox.com/blog/2023/10/write-now-with-rebecca-yarros/

https://www.thebookseller.com/rights/piatkus-fiction-signs-three-book-deal-from-tiktok-sensation-yarros

https://www.libri.hu/szerzok/rebecca_yarros.html

 "Tudsz szívből szeretni?

Nándi és Flóra az egyetemen találkozik, ahol a jóképű fiú eltekeri a gépészkarra járó lány fejét. Senki sem jósol nekik nagy jövőt, de ők egymásba szeretnek és összeházasodnak.

A felszínen minden ideális. De vajon milyen sérelmek, hazugságok rejlenek a látszólag tökéletes kapcsolat mélyén? Mi lesz, ha egy nap az egyensúly felborul?

Valaki hibázik.

Valaki titkot rejteget.

Valakit megcsalnak.

Valaki pedig nekiáll, hogy igazságot szolgáltasson.

Vajon ki lehet a titokzatos szerető, aki eléri, hogy Nándi szép lassan feladjon mindent: családot, lakást, munkát, karriert?

Vajon meddig éri meg bosszút állni, és mikortól kell megbocsátani?

Mindenki hibázik.

Te is.

Nézz csak tükörbe, azt hiszed, tökéletes vagy?"

Mikor leemeltem a polcról, nem sejtettem hogy milyen mély érzelmeket fog előhozni belőlem. Azt gondoltam egy mondhatni sima szerelmi háromszög lesz, de gondolni sem mertem, hogy ennyire megrázó lesz az olvasása. 

Általában gyorsan szoktam falni a könyveket, ennél mégsem ment. Lelkileg annyira megviselt, dühített, felkavart, hogy hagynom kellett ülepedni mielőtt folytatom. 

Tudni kell rólam, 10 éve élek együtt a férjemmel, a családomban nincs csonka család és én is szeretném a gyermekemet egészséges, szerető családban nevelni, ahol anya és apa is jelen van. Ebből következik, hogy a válás az egyik -ha nem a legnagyobb félelmem. 

Nándi, Flóra és Emő kapcsolata az egyetemre vezethető vissza, ott ismerkedtek meg és gabalyodtak egymásba. Ekkor Nándi Flórát választotta, Emővel pedig mondjuk úgy, szakított. Mindhárman teljesen valóságos emberi karakterek, senki sem tökéletes. A regény ékes példája annak, milyen aprócska mozzanatok együttese vezet egy kapcsolat megromlásához, és milyen visszafordíthatatlan rombolásra képes az ember. Kicsit paradox is hogy akit egykor a legjobban, rajongásig szerettél, egyszer csak a gyűlölet tárgyát képzi, nem? 

Flóra egy titok miatt feladja álmait, a karriert, hogy Nándival családot alapíthasson. Csakhogy Nándi aki a legjobbat akarja ekkor még adni a lánynak, olyan lépéseket tesz, amivel ezt a maradék álmot is lerombolja. Lépésenként megy tönkre  a házasság, amihez két ember kell... Szomorú volt olvasni, hogy ha időben nyíltan és őszintén kommunikáltak volna, mindezt meg lehetett volna menteni. Miért kell a felnőttek hibájából a közös gyereknek szenvednie a legtöbbet? 

Az Emő bosszúja szál engem nem annyira fogott meg, bár a végső csapás határozottan megérdemelt volt. 

Szerencsére volt jellemfejlődés is Flóra személyében, akinek a szemszögéből egy egyedülálló anya újrakezdését is láthatjuk a válást követően.

Szerintem a könyvnek pont az az erőssége, hogy egy átlagos családi életet is bemutat. A külvilágnak a tökéletességet mutató felnőttek, elhanyagolt gyermek, önző szülő akinek nem kellett volna gyermeket vállalnia, alá-fölé rendelt viszonyok. 

Számomra ez egy nehéz olvasmány volt mély mondanivalóval. Nem erre számítottam. Hogy újra olvasom-e? Nem hiszem. Az én lelkivilágomat túlságosan megtépázta. Viszont ez is mutatja Istók Anna tehetségét, ritkán van ilyen mély érzelmi hatással rám egy könyv. Már be is rendeltem Tőle egy újabb olvasmányt (Éhes felhő napot), viszont ebből tanulva megfontolom, mikor fogok nekikezdeni. 

Ajánlom hogy olvasd el, viszont ha elfogadsz egy jó tanácsot: lelkileg edzd meg magad, mert meg fog viselni!

"Az ember nem szívesen néz szembe a kudarcaival. Nem szívesen ismeri be a tévedését. Ezért tart olyan sokáig a legtöbb kapcsolat."

"Egy korrupt város.

Tele sötét hatalomvággyal.

Luke fogságba került, elítélték egy gyilkosságért, amit nem ő követett el. Abi szökevénnyé vált, kétségbeesetten próbálja kiszabadítani az öccsét, mielőtt a mágia megtöri. Azonban ahogy a Jardine család egyre szorosabban fogja a forrongó Nagy-Britanniát, a testvérpár olyasmivel kénytelen szembenézni, ami túlmutat a személyes küzdelmükön.

Új szövetségek és régi viszályok formálják újjá a nemzetet, aminek következtében Abi és Luke mindent – és mindenkit – megkérdőjelez, amit eddig biztosnak hitt. Silyen Jardine mindeközben egy régi kor elfeledett Tehetségére áhítozik, és közeleg az ország legsötétebb időszaka. A szabadságnak és a tudásnak súlyos ára van. A kérdés csak az, ki fizeti majd meg.

Kit választasz, ha mindenkit nem menthetsz meg?"

Kíváncsian vártam a folytást, mi lesz Luke sorsa? Az első kötetben már találkoztunk Ebbel, amiből sejthető milyen körülmények várják Lukeot ha Crovan kezébe kerül, mégis felcsigázott hogy közelebbről láthassam hogyan is teszi ezt az elítéltekkel,miként tudja így megtörni az embert/elmét.

Számomra ez volt az egyik legizgalmasabb szemszög ebben a kötetben, fantasztikusan ki volt találva Crovan birtoka. Már maga a belépés-kilépés is a maga módján kegyetlen és reménytelen, nem hogy az ott eltöltött időszak. A hely pikantériája, hogy az elítéltek elsőként is úgy élhetnek mintha Tehetségesek lennének, így még jobban fájni fog ha ezt követően elkezdődik a valódi büntetés. És a legfurcsább, hogy a hatalom hatására a Tehetségtelenek is ugyanolyan kegyetlenek és gyűlőlhetőek lesznek, mint tehetséges társai.

Abi szökése azt gondoltam sokkal többet fog magában rejteni, de ebben csalódnom kellett. Nem mintha az első részben olyan fontos dolgokat tett volna le az asztalra. Talán a jellemfejlődése az amit ki tudnék emelni, ahogy napról napra ő is a felkelés pártjára áll át, és gyűlöli meg egyre inkább az elnyomó rendszert. 

"Abi régen úgy gondolta, a „bátorság” csak egy vakmerő, kissé ostoba dolog. Most már valamivel jobban értette. Azt jelenti, hogy az ember helyesen cselekszik, még akkor is, ha az önfenntartási ösztöne sikítva figyelmezteti az ellenkezőjére"

Gavar jegyese majd felesége Bouda itt már sokkal nagyobb szerepet kapott, apósával együtt komoly változtatásokat hajtanak végre, hogy a Tehetségesek még elérhetetlenebbek és letaszíthatatlanabbak legyenek. Bár egy igazán eltökélt, céltudatos, nagyratörő nő, mégis kevés szereplő tud ekkora ellenszenvet, undort kiváltani belőlem.  

Bouda testvére, Bodina szerelme elvesztését követően új erőre kap, és békés úton igyekszik megoldást találni. De egy ilyen korrupt rendszerben ilyen nem létezik...

A második kötetben sokkal mozgalmasabb volt a cselekmény, néha csak a fejem kapkodtam. Végig fenntartotta az érdeklődésem, izgultam és reménykedtem a szereplőkkel együtt. Sajnos több számomra nagyon megkedvelt személytől kellett elbúcsúznom, amiért mérges voltam az íróra. De persze egy ilyen mértékű igazságtalanság nem dönthető le áldozatok nélkül.  

Ami számomra érdekes volt, az a szereplőkhöz való hozzáállásom. Általánosságban egy regényben ha elköteleződöm valaki mellett, az a végéig nem változik. Itt viszont folyamatosan változott a véleményem, formálódott, átalakult. Volt akit kedveltem, a végére mégis megutáltam az árulása miatt. De olyan is akadt, mint például Gavar, akit egyáltalán nem kedveltem, és ő volt az egyik legnagyobb pozitív csalódása a jellemfejlődése miatt. 

A Sötét város szerintem sokkal jobb volt mint az előző rész (több intrika, csalódás, cselszövés, fondorlat, titok). Így ennek fényében kíváncsian várom a befejező kötetet, egyben tartok is tőle, vajon tudja-e ezt a szintet hozni, vagy csalódnom kell?

A trilógia első részéről ide kattintva olvashatsz bővebben.

"A ​világunk az Egyenlőké, a mágikus képességekkel megáldott arisztokráciáé, és mindenkinek tíz évig szolgálnia kell őket.

"Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…

Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi Lányra” terelődik.

Az Ahol a folyami rákok énekelnek egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza."

Minden bizonnyal szemben úszom az árral, de nekem nem tetszett ez a regény. Már régóta el szerettem volna olvasni, hiszen mikor debütált, hatalmas visszhangja volt és egyben mindet elsöprő sikere. A molyon is egyébként viszonylag magas értékelése (92%) van. A könyvtárban épp benn volt a könyv, így gondoltam elérkezett az alkalom hogy elolvassam. 

A könyv két részre oszlik. Az első rész Kyra gyermekkorát és felnőtté válását mutatja be. 

Kya hánytatott gyermekkora, szenvedése, csalódása engem is megérintett. Egy gyerek még tudatlan, naiv szemén keresztül még nehezebben emészthető az a rengeteg csalódás, amit ő rövid időn belül megtapasztalt. Mikor Tate megjelent, oldódott a feszült, magányos közeg. Mégis a regény minden oldalát átitatta a reményvesztettség. Tate egy szimpatikus karakter, az olvasás hatalmát adja át Kyának, ami a jövőbeni boldogulásának kulcsa is lesz egyben. Reménysugár volt ebben a mindent elnyelő mocsárban. 

Mégsem a melankolikus hangulata volt az, ami miatt engem nem ért el, hanem az a terjedelmes leírás a mocsárról, növényekről, madarakról. Tudom, ennek a könyvnek pont ez lenne a fűszere, hiszen az írónő Biológia szakos volt az egyetemen, majd BSC fokozatot tett le Zoológiából, és PHd fokozatot Etológiából. Így ezáltal is átadva a természet iránti szeretetét és tiszteletét. Elismerem a munkásságát, a hatalmas szakmai tudását amihez nem fér kétség, de nem én vagyok ennek a célközönsége. Emiatt nem sikerült közös útra térnünk, bármennyire is szerettem volna. 

Sajnos be kell vallanom, többször előfordult, hogy oldalakat lapoztam át, mert nem bírtam elviselni a számomra egy idő után végtelenül unalmas tájleírást. 

A második rész már valamivel közelebb állt hozzám. Ennek oka, hogy lendületesebb, párbeszéd dúsabb volt, jól esett a lelkemnek a váltás. Itt a központi cselekmény maga a tárgyalás, ahol Kya sorsáról és egyben életéről hoznak döntést a város lakói. Vajon el tudnak vonatkoztatni attól, hogy a társadalom kivetette a lányt és megbélyegezte csak az életmódja miatt? A bizonyítékok felsorakoztatása eleinte izgalmas volt, de aztán rádöbbentem, sok új információt nem tudtam meg. A tárgyalás és egyben a lezárása nem hozott katartikus élményt, bár ennek az is az oka, hogy nem élveztem az olvasását, nem szerettem meg a legtöbb szereplőt. 

Mindent egybevetve azt gondolom ettől sokkal jobb könyvek is vannak amik legalább ekkora-ha nem nagyobb sikereket érdemelnének meg. Sajnálom hogy csalódtam, nem erre számítottam az elért sikerei miatt. De persze pont ez az olvasás szépsége: ami nekem nem tetszik, másnak pont az ellenkezőjét váltja ki. 

"A ​kívánságoknak ára van…

Aliya a birodalom legügyesebb tolvaja. Egyetlen cél vezérli, hogy összegyűjtsön annyi aranyat, amennyivel végre maga mögött hagyhatja a vízhiány sújtotta Ardahant. Az álma karnyújtásnyira kerül, amikor a gyűlölt szultán legkisebb fia visszautasíthatatlan ajánlatot tesz számára. Aliyának el kell lopnia egy lámpást a palotából, cserébe pedig szabadon, gazdag emberként távozhat a birodalomból. Hogyan lehet elviselni a vonzó, de öntelt herceget?

Ez a feladat még a lámpás elemelésénél is nagyobb kihívásnak tűnik.

Aliya kénytelen az ellenérzéseit félretéve összedolgozni a szultán fiával. Szép lassan ráébred Asmar herceg igazi természetére, és minél több időt töltenek együtt, annál nehezebb figyelmen kívül hagynia a herceg iránt érzett vonzalmát. Mégsem bízhat meg benne: ha Asmar rájön a féltve őrzött titkára, egyetlen szavával véget vethet az életének. De Asmarnak is megvannak a maga titkai. Olyan súlyos és sötét titkok, amelyek szorosan összefonódnak Aliya múltjával, és ha nem vigyáznak, nem csak a saját jövőjükre nézve lehetnek pusztító hatással – Ardahan vesztét is jelenthetik.

Lépj be Ardahan homokkal, szenvedéllyel és mágiával teli világába!"

Először is  szeretném kiemelni: a borító szerintem lenyűgöző! Ezúton is gratulálok Vörös Zsófiának, gyönyörű munka! Egyszerű, mégis kifinomult.

Kíváncsi voltam lesz-e kapcsolódási pontom a regénnyel, mert az Aladdint sem kedveltem különösebben, illetve maga a sivatagi helyszín sem mozgatta meg a fantáziám, de mint láthatjátok, ennyit számít ha a borító jól sikerül. :)

Az első oldal után minden kételyem elszállt, szinte azonnal izgalmas cselekménnyel indult a regény, ahol Aliyát ismerhettük meg, illetve Ardahan szegény negyedéről kaptunk betekintést. Szerintem mint a legtöbb női olvasó, én is rögtön azonosulni tudtam vele, tetszett a keménysége, talpraesettsége. Mikor a szultán fia, Asmar felkéri a lehetetlen feladatra, avagy meglopni magát a szultánt, igazán mozgásba indult a gépezet. 

Aliya álruhát öltve készül élete legnehezebb feladatára, ami az életébe is kerülhet, de fontos célja van. Eközben viszont Asmar motivációit nem ismerjük, és mozgolódik a kíváncsiság. Mit akarhat a lámpástól? 

Nagyon izgalmas volt a kettejük kapcsolatának alakulása, élveztem ahogy szépen lassan egyre őszintébben nyíltak meg egymás előtt, és fedik fel valós motivációjukat. Ez a regény egy tökéletes példája annak, hogy attól hogy valaki magas rangú/gazdag/befolyásos, még lehet emberséges. 

Ez egy remek példája annak, miért is legyünk nyitottak a magyar írók felé! Nagyon örülök hogy alkalmam lehetett elolvasni, mert kirángatott a mindennapi nehézségekből, és az olvasása közben teljesen átszellemültem, minden otthoni problémát az olvasása közben magam mögött hagyhattam. Igazán lendületes volt, emellett azt éreztem, végig megmarad az egyensúly. (Gondolok itt például a szerelmi szálra. Egyáltalán nem volt csöpögős,vontatott, vagy idegesítő.)

Bár megtörtént a lezárás, én mégis örülnék a folytatásnak, szerintem sokunkat érdekelne mi lesz Ardahan sorsa, vajon sikerül-e megoldani a vízhiányt, és hogy alakul Aliya és Asmar élete.

Ha lenne beleszólási lehetőségem a kötelező olvasmányok megreformálásába, ajánlanám ennek a könyvnek a felvételét, mivel a cél többek között a fiatalokkal megszerettetni az olvasást. És ha ezt egy modern, izgalmas regénnyel tennénk, még célt is érne. 

Szóval ha szeretnél egy kiemelkedően jó könyvet olvasni, bátran ajánlom! :)