Swift

Wendy Webb - A ​tó lányai



Házassága zátonyra fut, így Kate Granger hazatér a szülei otthonába, a Felső-tó partjaihoz, hogy összeszedje magát – ám a sekély vízben egy meggyilkolt nő holttestére bukkan. A nő furcsán régies ruhája ráncaiban egy csecsemő rejlik – ugyanolyan kihűlt és békés, akárcsak az anyja. Senki sem tudja azonosítani a nőt. Kivéve Kate-et. Ő ugyanis látta már. Az álmaiban…

Száz évvel korábban egy szerelmi történet tragédiával zárult, ám a rejtély feltáratlan maradt. Eljött az ideje annak, hogy a tó elárulja a titkait. Ahogy sorra bukkannak elő a rejtélyek, Kate egyre mélyebbre szédül egy kísérteties legenda örvényeiben, melyet generációkon át csak suttogva adtak tovább. Most Kate-en a sor, hogy meghallgassa.

A halott nő kinyúl a sírjából, Kate pedig felé hajol. Találkozniuk kell, még ha csak álmokban is, hogy helyrehozzák a múlt vétségeit.

Két idősíkon futott a történet, aminek a középpontjában egy gyilkosság áll. Nekem az elején zavaros volt a történetvezetés. A múltban Addie-t ismerhettük meg ahogy felnő és gyermekkori szerelmére vár, a jelenben pedig Kate szemszögéből látjuk mi is történik. A tó egy női holttestet mosott a felszínre, aki egy csecsemőt ölel, és Kate heves reakciói miatt gyanúsított lesz. Eközben a nő az álmain keresztül tud meg egyre több információt, amiből apránként teszi össze, ki a halott, mi történt vele.

Ez egy misztikus krimi volt, egyben családregény. Viszont mivel pszicho thrillerként van feltüntetve, számomra picit csalódás volt. A múlt szellemei ahogy a jelenbe is részt vettek, szerintem jó ötlet volt, de a krimi része pocsékra sikerült. Nem sok nyomozás zajlott, a rendőr is a szerelmi szálat erősítette, így ez sem nyerte el a tetszésem. Lényegében Kate álmai miatt sikerült megoldani a rejtélyt, sikeresen felgöngyölíteni a szálakat, viszont valahogy számomra üres maradt. A befejezés valóban fordulatokkal teli volt, én nem feltétlen erre számítottam, ami valamivel feljebb billentette a mérleg nyelvét.

Én ezt egy sablonos, néha túlontúl egyszerű nyelvezetű regényként könyveltem el, ami unalmas, néha idegesítő párbeszédekkel volt egybegyúrva. Többre számítottam, de ez most csak ennyit adott. Kihagyhattam volna.

Ez is érdekelhet...

0 megjegyzés

Flickr Images