A történet váltott szemszögből játszódik, ami amiatt is lényeges, mert nagyon különböző karakterekről van szó, akik teljesen más értékrenddel rendelkeznek. Ezáltal mindenkit jobban megismerhetünk akár a képességeiről, erkölcséről, belső motivációjáról van szó.

A szerethetőbb személyek közé tartozik Libby és Nico, akik a kezdetektől ismerik egymást, ugyanazzal a képességgel rendelkeznek, és vetélytársak mióta ismerik egymást. Mégis itt először félreteszik az ellenségeskedést és szövetségre lépnek. Reina számomra semleges terepen maradt, és a mellékesebb szereplők közé soroltam. Nem izgatott a képessége, nem tudott bennem különösebben semmit megmozdítani. Tristant a mai napig nem tudtam hova tenni. Engem zavart a folyamatos depressziós hangulata, bár kifejezetten tetszett, ahogy Libbyvel elkezdtek összedolgozni, kihasználva az így adódó további lehetőségeiket. Ez egy izgalmas szál lehet a jövőben.

A két legellenszenvesebb személy számomra Parissa és Callum volt. Bár Parissa iránt érzett ellenszenv valahogy az olvasás közben átfogalmazódott bennem, őt tartom én is a legveszélyesebbnek. Ebben szerepet játszott persze Callummal való párbaja is, ahol Parissa szándékosan vesztett, de jó okkal tette. Callum viszont maga a kegyetlenség, soha nem adnék akkora hatalmat a kezébe, mint amit az Alexandriai Társaság nyújthat. Sokáig nem is értettem, miért választották ki...

Talán megosztó lesz ez a regény, mert a cselekménye nem olyan intenzív, hamarabb sorolnám a lassú kategóriába. Jelen esetben inkább a karaktereken volt a hangsúly.

A felépítését tekintve számomra lenyűgöző volt, hogy egy-egy elhintett információ később mekkora csapást is tudott mérni, pedig mikor az olvasó tudomására jutott, még súlytalannak tűnt. Szinte mindannyian kihasználták, befolyásolták egymást az önös érdekek miatt. Mintha valóban egy sakk-játszmának lehettünk volna részesei.

Több dolgot is imádtam ebben a könyvben. Egyrészt a karakterek szélsőségességét, ami kellő konfliktust, széthúzást eredményezett. Kiemelném, hogy Olivie Blake nem feltétlen szerethető karakterekhez nyúlt, hanem olyan jellemeket választott, akik megosztják az olvasót. Senki sem volt csak jó vagy rossz.

A csoportos hozzáálásuk sokat változott az egy év alatt, mégis hiányoltam, miként változtatja meg az embert a végtelen tudás hatalmának szele. Itt leginkább az egyéni jellemfejlődés hiányára gondolok, bár ez lehet a folytatásban lesz jobban kifejtve. Persze mindent nem akarhatok, hiszen hat személy szemszögéből váltakozva olvashattuk a történetet, és elosztva ezt az oldalszámmal azért sokkal kissebb volt az író mozgástere.

A befejezés számomra meglepő volt, utólag belátom, nagyon naív voltam. Nagyon kíváncsi leszek a folytatásra, én a szerettem kategóriába sorolnám magam.

04.29. - Milyen könyvet olvassak?

A nyereményjátékhoz kapcsolódó kérdésekre a könyv beleolvasójában találhatod meg a választ. Nincs más dolgod, mint beírni a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő dobozába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az én feladványom: Hogy hívják Libby Rhodes testvérét?