­
Swift

Singer Magdolna: Élethazugságok - Sírig vitt titkok, amelyek átírják a múltat


Fülszöveg:
Egy hozzátartozó halála mindig megterhelő, ám sokszor nem csak a szeretett személy elvesztésével kell megküzdenie a gyászolónak. Előfordul, hogy fény derül valami olyasmire, amiről nem volt tudomása. Singer Magdolna gyásztanácsadó interjúalanyait sokkolják a kiderülő titkok. Számos esetben nehezen megbocsátható, megsemmisítő ügyek kerülnek napvilágra, mint például felhalmozott adósság, kettős élet, szeretők, eltitkolt gyerekek, másság, családi szégyen. Ilyenkor az itt maradó úgy érzi, elárulták, és a döbbenet, a kiábrándulás, a düh megmérgezi, összekuszálja a gyászát. Másokat fájdalmasan érint, hogy már késő bármit jóvátenni, vagy felmerülhet benne, hogy talán segíthetett volna. Egy biztos: mindannyian választ keresnek arra a kérdésre, ki volt valójában az az ember, akit elveszítettek, és mi igaz a közös múltból. A felkavaró esetek bemutatják a nehezített gyászfolyamatot, ugyanakkor tanúi lehetünk a megbocsátás és a személyiségfejlődés szívszorító példáinak is.

Véleményem:
Singer Magdolna nevével akkor találkoztam először, amikor Farkas Évától olvastam a Hanna-heget, amely a saját veszteségét - a gyermeke elvesztését dolgozza fel. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen még nem vesztettem el senkit a szűk családomból, és nem igazán volt szükségem soha emiatt olyan könyvre, ami a tovább lepésben segítene. Viszont mostanában egyre inkább éreztem azt a belső igényt, hogy a szórakoztató irodalmon kívül olyan könyveket olvassak, ami értéket ad át, amit a későbbiekben akár hasznosítok. 

Aki viszont nincs olyan szerencsés helyzetben, mint én, és esetleg keresett már a gyászfeldolgozás kapcsán könyvet, ami segítséget nyújthat, minden bizonnyal ismeri Singer Magdolna nevét. Magyarországon Ő a legismertebb gyásztanácsadó, aki emellett a könyveivel már rengeteg ember életében nyújtott segítő kezet a legelveszettebb pillanatokban.

Na de hogyan is akadt a kezembe Magdolna könyve? A napokban kimentünk megnézni a busók felvonulását, és a menet végén egy lovaskocsin egy koporsó volt. Valahogy nagyon megrázott a látvány, ami valószínűleg betudható a terhesség miatt felborult hormonoknak is, másrészt pedig egy belső félelemnek. Hiszen heteken belül megszületik a kisfiunk, és soha nem fogom elfelejteni, mikor a kislányom születésénél felhívták a figyelmem, ha egy új lélek születik a családba, akkor valakinek távoznia is kell. Nem valósult meg szerencsére ez a jóslat, de most hogy a második gyermekünket várjuk, mégis a fejemben motoszkál a gondolat. Így találtam Singer Magdolna könyveihez. 

Ez a könyv egy picit másként közelíti meg a gyászfolyamatot: olyan emberek lelkébe nyerhetünk betekintést, akik a gyászon felül szörnyű titkokkal szembesülnek szerettük halálakor, vagy azt követően. Valahogy fel sem merült bennem, hogy ennyi fájdalmat tud okozni az aki, eltávozik a hátramaradottaknak. Egyszerűen nem gondoltam, hogy ilyen sokan élnek egyszerre két életet, sötét titkokat leplezve. A családtagokkal az első pillanattól minden egyes történetben tudtam azonosulni, hiszen én sem feltételezem egyik szerettemről sem, hogy ilyen súlyos 'batyut' hagyna hátra...

A legtöbb történet nagyon felkavaró volt, és egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ennyi gyermek nőtt fel családon belüli bántalmazás, vagy épp érzelmi zsarolás, vagy elhanyagolás mellett. Értem a generációkon átívelő mintakövetést, de azt viszont nem tudom megérteni, miért vállal gyereket az, aki tudja, hogy erre alkalmatlan? Miért követi azt a szülői mintát, ami őt is tönkretette?

Nagyon sok súlyos és egyben nehéz kérdés merül fel az olvasóban, ami egyfajta tehetetlenséggel vegyül. A szerencsésebbek, mint például én is, a különböző történetek elolvasását követően csak hálát éreztem, hogy nekem egy rendes, viszonylag kiegyensúlyozott családi hátterem van, ahol nem sérültünk érzelmileg olyan mértékben, ami kihatással lenne az életünkre. 

Valahogy azt éreztem, teljesen felforgatta a világról alkotott képem. A mély együttérzésen felül végtelen szomorúságot éreztem, és persze bánatot, amiért ki tudja hányan nőhettek még fel ilyen körülmények között? A könyv szereplői szerencsések ugyan, hiszen felismerték, hogy ebben ők nem hibáztak, a kialakult helyzet nem az ő döntéseiken múlott, és igyekeztek a megbocsátáson túl felülkerekedni a mintán, és a saját életüket már máshogy élni. 

Összességében ez egy megrendítő olvasmány volt, de a tanulságot egyértelműen levontam a saját életemmel kapcsolatban. Igyekszem úgy élni az életem, ha hirtelen meg is halnék, minél kevesebb teendőt és nehézséget hagyjak a szeretteimre. Ha módomban áll tudni, hogy hamarosan eltávozom akár egy betegség kapcsán, mindent igyekszem majd úgy intézni, hogy akit hátrahagyok, ne kelljen azon gondolkodnia milyen temetést szervezzen, hol találja a számláimhoz való hozzáférést, vagy éppen milyen ingóságaim vannak. 

Szeretnék úgy elmenni, hogy senkiben ne hagyjak olyan sebet, amit a halálomat követően tovább hordozhat, és bár eddig is igyekeztem, de szeretnék még jobb anya lenni, hogy a gyermekeim semmilyen módon ne sérüljenek általam. Hogy mi legyünk a férjemmel a biztos menedék, és a támasz, akikre bármikor számíthatnak. És persze ha lejár az időnk, csak szép emlékeket hagyjunk magunk mögött, amire szeretettel emlékeznek.


Ez is érdekelhet...

0 megjegyzés

Flickr Images