amelyek átírják a múltat
Élethazugságok
gyászfeldolgozás
halál
Singer Magdolna
Sírig vitt titkok
Singer Magdolna: Élethazugságok - Sírig vitt titkok, amelyek átírják a múltat
Fülszöveg:
Egy hozzátartozó halála mindig megterhelő, ám sokszor nem csak a szeretett személy elvesztésével kell megküzdenie a gyászolónak. Előfordul, hogy fény derül valami olyasmire, amiről nem volt tudomása. Singer Magdolna gyásztanácsadó interjúalanyait sokkolják a kiderülő titkok. Számos esetben nehezen megbocsátható, megsemmisítő ügyek kerülnek napvilágra, mint például felhalmozott adósság, kettős élet, szeretők, eltitkolt gyerekek, másság, családi szégyen. Ilyenkor az itt maradó úgy érzi, elárulták, és a döbbenet, a kiábrándulás, a düh megmérgezi, összekuszálja a gyászát. Másokat fájdalmasan érint, hogy már késő bármit jóvátenni, vagy felmerülhet benne, hogy talán segíthetett volna. Egy biztos: mindannyian választ keresnek arra a kérdésre, ki volt valójában az az ember, akit elveszítettek, és mi igaz a közös múltból. A felkavaró esetek bemutatják a nehezített gyászfolyamatot, ugyanakkor tanúi lehetünk a megbocsátás és a személyiségfejlődés szívszorító példáinak is.
Véleményem:
Singer Magdolna nevével
akkor találkoztam először, amikor Farkas Évától olvastam a Hanna-heget, amely a
saját veszteségét - a gyermeke elvesztését dolgozza fel. Szerencsésnek
mondhatom magam, hiszen még nem vesztettem el senkit a szűk családomból, és nem
igazán volt szükségem soha emiatt olyan könyvre, ami a tovább lepésben
segítene. Viszont mostanában egyre inkább éreztem azt a belső igényt, hogy a
szórakoztató irodalmon kívül olyan könyveket olvassak, ami értéket ad át, amit
a későbbiekben akár hasznosítok.
Aki viszont nincs olyan szerencsés helyzetben, mint én, és esetleg keresett
már a gyászfeldolgozás kapcsán könyvet, ami segítséget nyújthat, minden
bizonnyal ismeri Singer Magdolna nevét. Magyarországon Ő a legismertebb
gyásztanácsadó, aki emellett a könyveivel már rengeteg ember életében nyújtott
segítő kezet a legelveszettebb pillanatokban.
Na de hogyan is akadt a
kezembe Magdolna könyve? A napokban kimentünk megnézni a busók felvonulását, és
a menet végén egy lovaskocsin egy koporsó volt. Valahogy nagyon megrázott a
látvány, ami valószínűleg betudható a terhesség miatt felborult hormonoknak is,
másrészt pedig egy belső félelemnek. Hiszen heteken belül megszületik a
kisfiunk, és soha nem fogom elfelejteni, mikor a kislányom születésénél
felhívták a figyelmem, ha egy új lélek születik a családba, akkor valakinek
távoznia is kell. Nem valósult meg szerencsére ez a jóslat, de most hogy a
második gyermekünket várjuk, mégis a fejemben motoszkál a gondolat. Így
találtam Singer Magdolna könyveihez.
Ez a könyv egy picit
másként közelíti meg a gyászfolyamatot: olyan emberek lelkébe nyerhetünk
betekintést, akik a gyászon felül szörnyű titkokkal szembesülnek szerettük
halálakor, vagy azt követően. Valahogy fel sem merült bennem, hogy ennyi
fájdalmat tud okozni az aki, eltávozik a hátramaradottaknak. Egyszerűen nem gondoltam,
hogy ilyen sokan élnek egyszerre két életet, sötét titkokat leplezve. A
családtagokkal az első pillanattól minden egyes történetben tudtam azonosulni,
hiszen én sem feltételezem egyik szerettemről sem, hogy ilyen súlyos 'batyut'
hagyna hátra...
A legtöbb történet
nagyon felkavaró volt, és egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ennyi gyermek
nőtt fel családon belüli bántalmazás, vagy épp érzelmi zsarolás, vagy
elhanyagolás mellett. Értem a generációkon átívelő mintakövetést, de azt
viszont nem tudom megérteni, miért vállal gyereket az, aki tudja, hogy erre
alkalmatlan? Miért követi azt a szülői mintát, ami őt is tönkretette?
Nagyon sok súlyos és
egyben nehéz kérdés merül fel az olvasóban, ami egyfajta tehetetlenséggel
vegyül. A szerencsésebbek, mint például én is, a különböző történetek
elolvasását követően csak hálát éreztem, hogy nekem egy rendes, viszonylag
kiegyensúlyozott családi hátterem van, ahol nem sérültünk érzelmileg olyan
mértékben, ami kihatással lenne az életünkre.
Valahogy azt éreztem,
teljesen felforgatta a világról alkotott képem. A mély együttérzésen felül
végtelen szomorúságot éreztem, és persze bánatot, amiért ki tudja hányan
nőhettek még fel ilyen körülmények között? A könyv szereplői szerencsések
ugyan, hiszen felismerték, hogy ebben ők nem hibáztak, a kialakult helyzet nem
az ő döntéseiken múlott, és igyekeztek a megbocsátáson túl felülkerekedni a
mintán, és a saját életüket már máshogy élni.
Összességében ez egy
megrendítő olvasmány volt, de a tanulságot egyértelműen levontam a saját
életemmel kapcsolatban. Igyekszem úgy élni az életem, ha hirtelen meg is
halnék, minél kevesebb teendőt és nehézséget hagyjak a szeretteimre. Ha
módomban áll tudni, hogy hamarosan eltávozom akár egy betegség kapcsán, mindent
igyekszem majd úgy intézni, hogy akit hátrahagyok, ne kelljen azon gondolkodnia
milyen temetést szervezzen, hol találja a számláimhoz való hozzáférést, vagy
éppen milyen ingóságaim vannak.
Szeretnék úgy elmenni,
hogy senkiben ne hagyjak olyan sebet, amit a halálomat követően tovább
hordozhat, és bár eddig is igyekeztem, de szeretnék még jobb anya lenni, hogy a
gyermekeim semmilyen módon ne sérüljenek általam. Hogy mi legyünk a férjemmel a
biztos menedék, és a támasz, akikre bármikor számíthatnak. És persze ha lejár
az időnk, csak szép emlékeket hagyjunk magunk mögött, amire szeretettel
emlékeznek.
0 megjegyzés