fantasy
romantikus
Sarah J. Maas
Tüskék és rózsák udvara
Sarah J. Maas – Tüskék és rózsák udvara
Fülszöveg:
A tizenkilenc éves Feyre az erdőben vadászva megöl egy farkast, ám nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy olyan baljós és mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
Tamlin birtokán Feyre jéghideg gyűlölete forró szenvedéllyé alakul át, és ez az érzés felperzsel minden olyan hazugságot és figyelmeztetést, amit neki a tündérek csodálatos, ámde veszedelmes világáról korábban mondtak. Azonban a tündérek birodalma felett egyre nő egy ősi, gonosz árnyék és Feyre-nak kell megtalálnia a módját, hogy feltartóztassa… vagy örök pusztulásra ítélje Tamlint és világát.
Véleményem:
Sokáig halogattam ennek a sorozatnak az olvasását. Ennek két oka is volt: az egyik, hogy olyan rajongói táborral rendelkezik, ami megrémisztett, és tartottam tőle, hogy én csalódni fogok. A másik, hogy a legjobb barátnőmnek a kedvenc írójáról van szó, és mivel tudom, hogy olvassa a blogot, nem akartam megbántani, ha esetleg lehúznám mert nekem nem tetszik. De elszántam magam, és a kezembe vettem.
Így utólag már bánom, hogy eddig halogattam. Annyira csodálatos és üdítő volt ez a világ... A szereplők is szinte mind nagyon kedvelhetőek, és bár Feyre engem az elején nem nyert meg, a végére ugyancsak a szívembe lopta magát. A tündéres témaválasztás is nagyon tetszett, mivel a fantasy olvasmányok csordultig vannak farkasokkal, vámpírokkal, sárkányokkal, és végre más lények kerültek a középpontba. Ami pedig a tündéreket illeti, az emberekben leginkább ők a jók megtestesítői, viszont itt csalafinta, kegyetlen és bosszúszomjas nép, akikkel jobb emberként nem találkozni.
Az ellenségekből szerelmes szitu nekem nagyon tetszett, sokkal közelebb áll hozzám, mint a végtelenül nyálas romantikus elsöprő szerelem. Emiatt is tetszett ennyire Freye és Tamlin kettőse. A kettejük közötti viszony pont kellemes és felcsigázó volt, leheletnyi erotikával, és végre nem a szexualitás, hanem az érzelmek megélése volt a fontosabb. Szerintem ez manapság már hiányzik a legtöbb történetből, és inkább a testiségen van a fókusz.
Rhysand felbukkanása érdekesen alakítja a cselekményt, kíváncsi vagyok, vajon szerelmi háromszöget fog-e ebből kihozni az írónő, vagy megmarad Freye és Tamlin kettőse, akik szerelmükkel újjáépítik a birodalmat? Egyébként én kedveltem Rhys karakterét, aki kegyetlen, mégis kedves és odaadó. A kiismerhetetlensége és titokzatossága vonzó, és nagyon remélem, hogy a jövőben még többet megtudhatok róla.
Lucient is imádtam a pimaszsága, mégis helyénvaló szíve és hűsége miatt, és Alis is kedvelt karakter volt számomra. Nesta, Freye testvére viszont sokáig az egyik legellenszenvesebb személy volt. Nagyon zavart, hogy mennyire nem értékelte azt az áldozatot, amit a testvére hozott érte és a családjáért, és bár a végső találkozásuk picit begyógyította az ellenszenvem, mégsem tudtam megkedvelni.
Összességében nagyon szerettem, már értem miért van ez a hatalmas rajongás, és biztos, hogy végig fogom olvasni a sorozatot. Andi köszi az ajánlást, már örülök, hogy hallgattam rád, és elolvastam! :)
0 megjegyzés