Eszes Rita - Tükör a felhőkön túlra
Akármilyen bőrbe bújsz, kellesz nekem!
Japán az 1600-as évek vége felé. A határok lezárva, a császár túszként él saját palotájában, a hatalom valódi gyakorlója a sógun. Az árva Szorana mindent, amit tud, az őt befogadó nindzsáktól tanult, ám mivel hófehér külsejével feltűnő jelenség, talán sosem válhat a láthatatlanság mesterévé. Ő azonban még ennél is többről álmodik: a szamurájok kasztjához szeretne tartozni, és valami fontosat tenni jelentéktelen életében.
Renmu alakváltó nyestkutya. Egy megkeseredett varázstanuki, aki megtanulta, hogy az emberekkel pusztán üzleti kapcsolatokat ápoljon: mellettük él, de sosem velük. Napról napra éli az életét, kergeti a gyönyöröket, és semmit nem akar kevésbé, mint valami jelentős dolog részesévé válni.
Egy küldetés, egy találkozás, egy alku – és elindul a kaland, amely mindkettejük életét fenekestől felforgatja. Miközben halálos szörnyek elől menekülnek, szenvedélyes és tiltott vonzalom alakul a két számkivetett között – azonban senki és semmi nem az, akinek vagy aminek eleinte látszik.
Ha felszikrázik a levegő, és elszabadulnak a vágyak, vajon létrejöhet-e akár csak egyetlen igaz dolog is egy rendszerszinten hazug világban.
A japán folklóron alapuló történelmi fantasy egy olyan írótól, aki maga is Japánban élt.
Hagyd, hogy lenyűgözzön!
Be kell vallanom, hogy korábban ritkán olvastam magyar író tollából. Én is egyike voltam azoknak az embereknek, akik azt hitték, hogy a magyar regények nem lehetnek olyan izgalmasak, mint a külföldi írók könyvei. Hatalmasat tévedtem, ma már belátom.
Az elmúlt hónapokban többször is szembe jött velem Eszes Rita egy-egy posztja. Ez a hatalmas előnye, ha egy közös platformon kezelsz egy másik könyvmollyal, akivel nem teljesen egyforma az ízlésetek a könyvek terén. Rita írásai nagyon tetszettek, elvarázsolt az abból áradó választékosság és képiesség.
Már korábban is érdekelt a japán mitológia és hitvilág, ráadásul a könyv borítója is magával ragadott. Úgy éreztem, hogy elérkezett az én időm, megvan a tökéletes bevezető regényem a magyar írók világába. A könyvet elolvasva azt tudom mondani, hogy ennél tökéletesebben nem is választhattam volna.
Szorana karaktere már az első pillanattól szimpatikus lett. Egy okos és céltudatos hősnőt kaptunk, aki nem vár arra, hogy majd valaki megmenti vagy célt ad neki. Teljes szívéből hisz a nindzsáknál tanult értékekben és szabályokban. Szíve egyik legmélyebb vágya, hogy egyszer a szamurájok dicső útjára léphessen.
Renmu személyében egy olyan varázslényt ismerhetünk meg, aki már belefásult a hosszú életébe, mely alatt annyiszor csalódott az emberekben, hogy már képtelen bízni bárkiben.
A sors, egy kis rásegítéssel Szorana jóvoltából, összehozza őket egy küldetés erejéig. A kettejük egymás iránt mutatott bizalmatlansága, illetve Szorana titkai és Renmu szabadulási vágya az alku alól erősen megnehezíti a küldetés végrehajtását. Az idő előrehaladtával azonban egyre inkább összecsiszolódnak, míg már mindkettejük a másik javát keresi.
A kedvenc helyem az egész történetben a Fogadó. A lapokat olvasva azt kívántam, hogy bárcsak egyszer én is betérhetnék oda. A képzeletemben a leggyönyörűbb épületnek tűnt kívülről és belülről is, amit csak elképzelni lehet.
Bár a történet végig izgalmas és fordulatos volt, a küldetés végső szakaszában azonban már szinte a körmömet rágtam. A könyv végül olyan fordulatot hozott, amire nem is számítottam.
Összefoglalva tehát egy olyan regényt olvashattam, ami folytonos izgalomban tartott, szinte alig tudtam letenni, hogy dolgozni menjek.
Köszönettel tartozok Eszes Ritának, hogy megmutatta, hogy nincs is jobb annál, mint olyan könyvet olvasni, amit az anyanyelvemen írtak. Köszönöm, hogy megmutatta, hogy mennyivel kifejezőbb és tartalmasabb lehet egy olyan történet, ahol az írónő kifejezéseit eredeti nyelven, ilyen árnyaltan olvashatom.
Egy kis érdekesség, így a végére: Azok számára, akik szintén rajonganak a japán mitológiáért melegen ajánlom az írónő szörnyes szerda sorozatát. Azok, akik a japán kultúra korhatárosabb szegleteit is megismernék, izgalmasnak találhatják a pikáns péntek elnevezésű posztsorozatát is.
0 megjegyzés