"Az izlandi tél kellős közepén egy kis csapatnyi turista eltűnik a kopár, jéggel borított hegyek között. Már több mint egy hete nem tudni róluk semmit, amikor a mentőcsapat elindul a felkutatásukra, de válaszok helyett csak újabb kérdések várják őket. Mit keresett ez a maroknyi ember a sötét, hóviharoktól sújtott vadonban? És miért hagyták el azt a kevéske menedéket, amijük volt, sőt vetették le a ruháikat is?

Eközben különös események történnek a külvilágtól elzárt stokksnesi radarállomáson is, ahol semmi sem az, aminek látszik: legyen az egy vértócsa a szűz hóban, egy, a földből előkerült, évtizedek óta ott heverő gyerekcipő vagy az a tátongó, fekete üreg a tengerparton, amely mintha vonzaná magához az embereket…

Yrsa Sigurđardóttir legújabb önálló kötete vérfagyasztó és nyugtalanító thriller. A Freyja & Huldar-sorozattal ismertté vált izlandi írónő újra bebizonyítja, hogy ha félelemkeltésről van szó, a világ élvonalába tartozik."

Kicsit másra vágytam, így került a kezembe ez a skandináv krimi. 

A történet 3 szálon fut. Az összefűzése izgalmas volt, mert hol a jelenben voltunk ahol egyre csak bukkantak elő a holttestek, hol pedig a múltban, ahol még éltek a túristák. Az első oldaltól egyfajta nyomasztó érzés telepedett rám, a paranormális jelenségek pedig csak tovább erősítették a borzongásom. 

Ugye az egyik szál a múltban játszódik, ahol az eltűnt emberek csoportja még életben van, és az elején még izgatottak az egyáltalán nem hétköznapi kirándulásuk miatt. A menedékházba érkezve viszont minden megváltozik, és baljós hangulatot vesz a cselekmény...

A következő nézőpont a stokksnesi radarállomásra visz, ahol Hjörvar magányos életébe kapunk betekintést, aki egy munkahelyi balesetben elhunyt kollégája helyét veszi át. A kapcsolódási pont a többi szállal sokáig nem érthető, de ettől függetlenül is érdekes ahogy ide is bekúszik a paranormális jelenség.

A harmadik nézőpont Jóhannáról szól, aki önkéntesként besegít az eltűnt turisták felkutatásában.

Sokáig nem értettem hogyan kapcsolódhatnak össze a szálak. Ahogy fejezetről fejezetre haladtam, egyre borúsabb lett a kilátás, és mint olvasó, én is egyre feszültebb voltam a kialakult helyzet miatt. Miért vetkőzik le valaki szinte meztelenre télen, a hatalmas hóvihar közepette? Miért távolodtak el ezek az emberek a menedéktől, és mentek neki a biztos halálnak? Számos kérdés mozgolódott a fejemben, míg a befejezés meghozta a várva várt megértést. Egyébként egyfajta katartikus élmény is volt, mert a végén döbbentem rá, az orromnál fogva vezetett Yrsa. 

Ettől függetlenül kettős érzéseim is voltak a befejezéssel kapcsolatban, mert bár a legtöbb kérdésemre választ kaptam, mégis maradtak olyan részletek, ahol csak sejteni lehetett mi fog történni.

Ha egészében nézem a regényt, teljes mértékben hozza amit ígér, valóban egy lélekrágó, borzongató krimi. Nem egy átlagos, gyors olvasmány, jól esett lassabban olvasni, hogy időt hagyjak magamnak a megértésre és spekulációra.