Swift

Julie Lawson - Öt nap

Julie Lawson-Öt nap


„Elég ennyi idő a búcsúzásra?



Mara Nichols sikeres ügyvéd, szerető feleség és egy örökbe fogadott kislány boldog édesanyja. Élete maga a megtestesült amerikai álom, egészen addig, amíg rejtélyes rosszulléteivel orvoshoz nem fordul. A diagnózis hihetetlen.

Scott Coffman középiskolai tanár. Úgy érzi, végre minden kívánsága teljesült. Felesége sokévnyi hiábavaló próbálkozás után gyermeket vár. És egy éven át nevelhetik Curtist, a nagyszájú nyolcéves kisfiút, akinek az anyja börtönbe került. Igazi család ők hárman, nemsokára négyen.


Scottnak és Marának is öt napja maradt, hogy búcsút vegyen a szeretteitől. Hogyan lehet elviselni az elviselhetetlent? Hogyan lehet lemondani arról, ami a legfontosabb az életünkben? És mennyi áldozatot tudunk hozni a szeretteinkért?

Julie Lawson Timmer bölcs, vidám, szívfacsaró, elgondolkodtató regényt írt a szeretet és az emberek erejéről.”



A könyv címe elárulja, hogy 5 nap leforgását olvashatjuk 425 oldal leforgása alatt. A történet 2 szálon fut.

Az első szál középpontjában Mara áll, aki sikeres ügyvéd, boldog családi életet él, és beteg. Huntington kórban szenved, mely idegrendszeri betegség, és az az agyban található bizonyos idegsejtek elhalásával jár. Ennek következtében a betegben akaratlan mozgások, érzelmi labilitás és szellemi leépülés alakul ki. A Huntington-kór örökletes genetikai betegség, melynek tünetei leginkább 40 éves kor körül jelentkeznek. Akik ennél fiatalabb korban tapasztalják a tünetek jelentkezését, azoknál valószínűleg a betegség lefolyása is gyorsabb. Gyerekeknél csak nagyon ritkán tapasztalható. Gyógyszeres kezeléssel csak a tünetek enyhíthetők, a fizikai és szellemi leépülés jelenleg még nem megakadályozható. A betegség lassú lefolyású. A tünetek jelentkezése után a beteg 10-15, néha 20-30 évig is élhet.

A történet másik főszereplője Scott, aki amellett, hogy lelkiismeretes tanár, nevelőszülőként is helytáll a mindennapokban. A tragédia a történetében, hogy csak 1 évig nevelheti feleségével Curtist,mivel a kisfiú édesanyja 5 nap múlva kijön a börtönből, és élni kíván szülői jogaival.

Laurie, Scott felesége izgatottan várja hogy Curtis visszatérjen vér szerinti anyjához, és akkor végre Scottal a leendő gyermekük érkezésére koncentrálhassanak. A feszültséget viszont az hozza, hogy LaDania (Curtis igazi anyukája) túladagolásban meghal. Bár Curtis tesója, Bray 20 éves, mégis gyermek még. Előtte az egyetem, a diploma, a sport, amiben jeleskedik. Nem várhatják el, hogy mindent feladva egyik napról a másikra szülői kötelességeket lásson el.

Ezen a szálon Laurie volt számomra a legnyomasztóbb személyiség. Zavart hogy ennyire önző, csak az lebegett a szeme előtt, hogy saját gyermeke legyen. És bár egy évig nevelték a Kishavert, mégsem akart a gyámja lenni, hiába látta mennyire nehéz helyzetbe is kerültek. Lehet hogy én vagyok túlságosan családcentrikus, és ebből kifolyólag nem tudtam azonosulni a nézeteivel.  Rossz volt látni, hogy mekkora dilemmát szül egy olyan kérdés, amelyre én gondolkodás nélkül tudnám a választ. 


Nekem ezerszer jobban elnyerte a tetszésem Mara története. Valahol izgalmas volt átélni azt a sok lelki vívódást, amit az öngyilkosság gondolata szült. Úgy gondolom, eléggé megosztja az emberek véleményét az olyan betegséghez való hozzáállás, amely fokozatos leépüléshez vezet. Ki akarná, hogy férje/felesége és gyermeke lássa, amint maga alá vizel? Vagy amint tolókocsiba kényszerül, miközben már közeli hozzátartozóira sem emlékszik?

Szóval valahol teljesen egyetértünk a döntésével. Mégis! Nektek lenne erőtök mindezt megtenni? Mert nekem biztos nem. Már csak saját önzőségem, és emellett haláltól való félelmen sem engedné meg az öngyilkosságot, nem beszélve arról, mekkora fájdalmat okozna mindez a közeli hozzátartozóimnak
Szomorú volt látni, mennyire megtervezett, átgondolt, alaposan felépített öngyilkossági terv volt.

Milyen kevés is 5 nap. És mennyire szomorú, hogy sokan észre sem vesszük a különlegességét. Nem is tudjuk mennyire hálásak lehetünk hogy még egy nappal több, amit (remélem minél többen) egészségesen tölthetünk el, és örülhetünk hogy van családunk, fedél a fejünk felett, és van mit ennünk…

Nem mondom, hogy nagyon jó könyvet olvastam, de az alaptörténet kitűnő. Emellett pedig megadta az elkövetkezendő napokra a fejtörést. Érdemes elolvasni, mert átértékelődik az, amit eddig annyira természetesnek éreztünk.

Mindenképp szeretném megemlíteni a kedves taxi sofőrt, aki bár csak 5 napra lépett be az életünkbe, mégis mély nyomot hagyott az olvasókban.

Szóóval 10/8 pontot adnék a könyvre, és ajánlom a könyvnek legalább egyszeri elolvasást. :)




~Harmatcsepp~


Sziasztok! Kíváncsian várom a véleményeteket a bejegyzésekkel kapcsolatban lent a hozzászólásoknál, vagy pedig az alábbi email címen: milyenkonyvetolvassak@gmail.com

Ez is érdekelhet...

0 megjegyzés

Flickr Images