"Ezt a regényt olvasva nem azon kell izgulnunk, hogy ki a gyilkos. A tettest, a gyönyörű szép, kedves és kellemes természetű Peyton Flanderst tudjuk, ismerjük. Amit nem tudunk, az az, hogy ki ez a tündérarcú szörny. Szörny egyáltalán? Áldás vagy átok?… „Claire odasettenkedett a telefonhoz… de még mielőtt tárcsázhatott volna… Peyton ott állt, fegyverrel a kezében, arcáról sütött a gyűlölet. – Útban vagy Claire!” Néhány óra könny, mosoly és borzongás, vagyis kellemes szórakozás és önfeledt kikapcsolódás – ennyi a lebilincselő film letehetetlen regényváltozata. Végigizguljuk a történetet, egy pillanatig sem lankad a figyelmünk, és miközben aggódva követjük a szereplők sorsát, egyben bepillantást nyerünk egy felső középosztálybeli amerikai család mindennapi életébe is."
A felső középosztálybeli Bartel család boldogan éli a mindennapjait. Igazi amerikai álom, biztonságos környezet, boldog házastárs, gyönyörű kislány, és úton a kistestvér.
Claire kénytelen szülészt/nőgyógyászt váltani, mert akinél Emmát hozta a világra, nyugdíjba vonult.
Dr. Victor Matt vállalta el a félidős kismamát, hogy végigkíséri a gyermek születéséig. Ráadásul az ő felesége is gyermeket vár.
Claire az első vizsgálaton jelent meg az orvosnál... a vizsgálat során valami megrémítette kismamát. Az orvos különös figyelmet fordított a melleire, rémisztően sokáig vizsgálta... majd az orvos titokban levette a gumikesztyűjét, és... ez-ez nem egy hatékony orvosi vizsgálat, inkább érzéki mozdulatok... A menekülő várandós asszony fél szemmel látta az orvos merevedését.
A történtek sokkolták a férjet is. Orvosetikai bizottságnál panaszt tettek a molesztálás ügyében.
A könyv alapján készült film hűen követi a leírtakat. A regény rövid, de az elejétől kezdve fenntartja a figyelmet, é később a feszültséget is egyaránt. Finoman végigvezette, hogy hogyan tud egy kívülálló betolakodni egy családba, és saját magát nélkülözhetetlenné tenni... Ahhoz, hogy a célját elérje, ügyesen mozgatta a szálakat.
Mégis azt kell mondanom, hiányérzetem támadt a könyv végére. Rájöttem mi zavar engem... Az író nagy figyelmet szentel a könyv felépítésére, szépen egyenletesen ível felfelé, de a csúcsot követően gyors a befejezés... legalábbis számomra...
~Tyúkanyó~
