2
3)
A tűz örököse (Üvegtrón 1
Éjkorona
Sarah J. Maas Throne of Glass – Üvegtrón
Sarah J. Maas Throne of Glass – Üvegtrón , Éjkorona, A tűz örököse (Üvegtrón 1, 2, 3)
.png)
Üvegtrón:
Már
nagyon régóta el szerettem volna olvasni ezt a sorozatot, szinte csak pozitív
véleményt hallottam róla, így talán érthető is, hogy nagyon nagy elvárásokkal
indultam neki.
Celaena a leghírhedtebb orgyilkos, akit egy párbajra kényszerítenek, ezt az egy módot felkínálva a haláltól való menekülésre. Nem más, mint a király fia, Dorian megy érte, és viszi el a kastélyba, hogy ott teljesítse a küldetését. Azonnal sejthető hogy a romantikus szál nem marad el. Viszont ami meglepett, hogy egyfajta szerelmi háromszögbe bonyolódtam, és magam sem tudtam, kihez áll közelebb Celaena.
A központban a bajnokság áll, ahol különböző gyilkosok, tolvajok küzdenek egymással, és a végén csak egy nyertes kerülhet ki élve. Valahogy nem fogott meg maga bajnokság és a felkészülés sem. Kicsit zavart, hogy a lány úgy van beállítva, mint egy lelketlen gyilkos aki bárkivel végez egy szempillantás alatt, de valahogy mégsem jött át ez, és zavart a törékenysége, ami nekem valahogy nem illett össze azzal a képpel, amit szinte minden oldalon lefestett róla Sarah J. Maas. Nem éreztem olyan erős kötődést sem a szereplők, sem maga a történet felé.
Zavart az is, milyen szemellenzővel voltak egyes kiemelt bajnokok felé, és senkinek nem tűnt fel, hogy volt olyan szereplő, aki szinte lehetetlen módon fejlődött hétről hétre. Több olyan apróság volt ami engem zavart, és ezek a pici dolgok ha összeadódnak, az ugyancsak sokat el tud venni az olvasási élményből, és a történet szerethetőségéből.
Bennem ez most inkább csalódásként csapódott le, mintsem egy elragadó sorozatként. Őszintén szólva többször abba is akartam hagyni, de akik olvasták, bíztattak, hogy majd a második résztől lesz igazán jó, és tartsak ki. Így megfogadtam a tanácsukat, és végigolvastam. Egyébként az ACOTAR sorozatát imádtam, emiatt is volt ez a keserű szájíz, mert azt hittem ez is úgy be fog rántani, mint az előzőleg említett sorozat.
Szóval elolvastam, de egyenlőre nem értem mire fel ez a nagy hype.
Éjkorona (Üvegtrón 2.):Kellett az első rész után egy kis szünet mire ismét
összeszedtem magam és folytatni tudtam a sorozatot. Érdekesen
alakult Celaena szerelmi élete, és örültem, hogy a lány Chaol oldalán
próbálta megtalálni a boldogságot. Sokkal jobban tetszett mint a Dorianos
vonal.
Azt éreztem, ez a rész már sokkal több izgalmat tartogatott, és valahogy fordulatosabbra is sikerült, mint az első. A szereplőket még közelebbről megismerhettük, jelen esetben talán Chaol volt egy ideig a középpontban, majd Dorian különleges képességének színrelépését követően a királyi család is jobban górcső alá került.
Az első rész egyik kedvenc szereplője, Nehemia is ismét feltűnt, de már ő is a saját ügyeivel volt elfoglalva, így kevesebb figyelmet kapott, és rossz volt látni, ahogy egyre inkább eltávolodtak Celaenaval egymástól, hiszen más volt a cél, és a belső motiváció. Őszintén meglepett az a fordulat ami Nehemia sorsának alakulását illeti, szinte végig hittem abban, hogy majd az utolsó pillanatban a mágia használatával ismét megoldódik, és nem számítottam ilyen típusú lezárásra.
A mágia, tündérek és boszorkányok illetve a rémjelek felhasználása nagyon sok lehetőséget rejt még magában, így biztos vagyok benne, hogy még nagyon sok izgalmas kalandot tartogat a jövőben ez a cselekmény.
Összességében ez a rész már sokkal jobban tetszett, mint az előző (bár igazán kb. a felétől kezdtem el igazán élvezni), és már kíváncsibb vagyok a folytatásra. Már nem csak nyűgnek élem meg, hogy a harmadik részt is el kellene olvasnom. Szóval bízom minden Üvegtrón rajongóban, és remélem, hogy hamarosan engem is úgy beszippant, mint azt a több millió rajongót is.
Immáron a harmadik résznél tartok, de egyre inkább azt érzem, hogy azon túl hogy nem köt le, egyre inkább elveszi a kedvem az olvasástól. Egyrészt szerintem unalmas volt megint az eleje, sok idő míg beindul a cselekmény, és ettől jóval többet várnék egy sorozat harmadik részeként. Másrészt pedig most már a boszorkányok is elég erős szerepet kaptak a könyvben, ami engem nagyon zavart. Nekem épp elég volt a tündér/mágia/rémkulcs sztori, és ez a boszorkányos vonal már egyszerűen túl sok... Úgy éreztem magam, mintha Sarah J. Maas mindent is akarna, elcsúszott a mértékletesség, és szerintem ez volt az, ami miatt engem végképp taszítani kezdett. A 200. oldalig jutottam, és hatalmas vívódás után elengedtem ezt a sorozatot.
Nagyon sajnálom, mert tudom hogy szinte mindenki imádja, és jelenleg csak vakargatom a fejem, hogy akkor most velem van a baj?
Sokat hezitáltam hogy folytatnom kéne, de már az olvasástól is elvette a kedvem, és azt éreztem, ha ezt tovább erőltetem, akkor egy olvasási válságba taszítom magam. A konklúzió számomra: attól hogy valamiért hatalmas tömeg rajong, nem biztos hogy az én tetszésem is elnyeri. Ami nem megy, nem kell erőltetni, néha csak el kell engedni, és örülni annak, hogy az esélyt legalább megadtam.
A szívem kicsit vérzik, mert egyébként az ACOTAR volt az első sorozatom SJM-tól, ami határozottan az egyik kedvencemmé avanzsálódott, és nem számítottam arra, hogy az Üvegtrón pont az ellenkezőjét fogja kiváltani belőlem. A 2025-ös éves terveim között szerepelt még a Crescent City sorozat elolvasása is, de most azt érzem, időre lesz szükségem, és abban sem vagyok biztos, hogy ez a jövő évben ezek után meg fog valósulni.
Szóval aki olvasta mindhárom sorozatot, az kérem fejtse ki a véleményét, ezek után mire számítsak? Vágjak bele, vagy inkább ne erőltessem?
.jpg)
.jpg)
0 megjegyzés