Véleményem:

A Tesóm nagyon szereti Eszes Rita regényeit (írt is róla a blogon), viszont mivel az ázsiai kultúra erősen meg szokott a könyveiben jelenni ami engem valami oknál fogva taszít, így sosem olvastam tőle. Viszont most, hogy egy teljesen más területre kalandozott, eljött végre az én időm is, és egyértelmű volt számomra, hogy megragadom az alkalmat. Nagyon sok pozitív véleményt hallottam/olvastam a könyveivel kapcsolatban, így volt is egyfajta elvárás vele szemben, de eközben pedig bizonyos voltam abban, hogy nem fogok csalódni.

A Szaffi mese nem volt annyira a gyerekkorom része, inkább a szüleimet ültette mindig képernyő elé, de ettől függetlenül tudtam hogy ez egy nagyon jó kiindulási alap, és kíváncsi voltam miként fog ez a mese a történetbe beleszövődni. 

Jonas egy nincstelen ifjú, aki felkerekedik, hogy a szüleitől elvett birtokot és a területen elrejtett kincset visszaszerezze, és végre nemesként élhessen. Csakhogy a föld visszaszerzéséhez fizetnie kell, ami a kincs nélkül nem fog sikerülni. A birtokon egy igen furcsa természetű lánnyal, Safijával találkozik, aki nem éppen barátságos természetű, viszont szüksége van a segítségére, hogy a szorult helyzetből meneküljön.

Safija magát a birtok védelmezőjének tekinti, aki hol ember, hol pedig macskaalakban pásztázza a mocsaras területet, és minden betolakodót elkerget, vagy ha úgy tartja jónak, futóhomokra csal. Nem tetszik neki az ifjú érkezése sem, hiába készítette erre kiskorától fogadott anyja, mama padura.

A két szereplő bár hasonló dolgot akar, mégis valahogy nagyon távol áll egymástól a megvalósítási szándék, és egyikük sem feltétlen bizalommal, őszinteséggel fordul a másik felé. Az első pillanatoktól rendkívül szellemes és izgalmas volt a cselekmény. A sok rejtegetett titok és a szövevényes fondorlatok ahogy mindketten meg igyekeztek szerezni azt amit akartak, nagyon szuper jeleneteket szült. 

Safija szerintem azért is volt egy nagyon jó karakter választás, mivel nem tipikus női főszereplői jellemekkel volt felruházva. Nagyon kedveltem benne a távolságtartó, megfontolt, és céltudatos jellemét, viszont mégsem követett el olyan megfontolatlan döntéseket, ami általában önfeláldozással végződik. Pont hogy a saját érdekeit tartotta végig szem előtt, és nem hagyta, hogy az érzelmei felülkerekedjenek azon, ami a birtok védelmét szolgálja.

Jonas már egy tipikiusabb karakter volt, de mégsem lehetett őt sem beskatulyázni. Az első perctől kezdve hazugságra építette a személyiségét, amit egy idő után elkezdett megbánni, de mégsem tudott már ettől az álarctól megszabadulni. A kincs keresése közben közelebb került Safijához is, aki apránként egyre fontosabb lett számára, és a lány hatására már a nemesi címet is elengedte volna a birtokkal együtt.

Színes palettát élhettünk át a fiatalokkal a megismerkedésüktől kezdve az igazság feltárásáig, és valódi emberi tulajdonságokkal találkozhattunk az utazás során. Emiatt is szerettem annyira ezt a könyvet, mert végre valósághű, egyáltalán nem elnagyolt jellemekkel találkozhattam. 

A szívemnek legkedvesebb szereplője mama padura volt, aki az első pillanattól tudta mit kell a fiataloknak tenni, de azzal is tisztában volt, hogy ezt beavatkozással nem segítheti elő, így teret adott nekik. Annyira jószívű és szerethető asszony volt, a szívemen viseltem a sorsának alakulását. Igyekszem spoiler mentesen írni, de az ő életének alakulása megdöbbentett, és kicsit talán haragudtam is Eszes Ritára. Ő meglépte azt, amit sok más író nem mer.

Nagyon szerettem ezt a történetet, és őszintén remélem hogy ezt követően többet fog Eszes Rita a Japán kultúrán túlra is kacsintgatni, mert egy varázslatos utazásra kalandozott el, és szívesen folytatnám vele ezt az utazást. 

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

12.13. - Milyen könyvet olvassak?

12.16. - Spirit Bliss Sárga könyves út

12.19. - Kitablar - interjú

12.21. - Spirit Bliss Sárga könyves út extra állomás