El kell telnie csaknem két évtizednek, hogy Beck Weathers, ez a merész és makacs ember megírja saját visszaemlékezéseit a tragikus kalandról. Bár korábban profi hegymászók tollából már több híres könyv született az expedícióról, Weathers beszámolója annyiban más, hogy nem szakmailag igyekszik feltárni az okokat, nem elemez, nem vizsgálódik. Ő személyes benyomásain és egész élettörténetén keresztül, egyszerű szavakkal beszél a fanatizmus határát súroló szenvedélyéről, bevonva az emlékezésbe családtagjait és közeli ismerőseit is. A jeges mozaikokra széttöredező történetben döbbenten olvashatjuk, hogyan hagyták magára a hóban társai, mert halottnak hitték. (Minthogy az is volt.) A klinikai halálból ugyan visszatért, de lefagyott, elhalt végtagjait, eltorzult arcát adta az Everestért, szinte rituális áldozatként… 

Néhol hátborzongató, de egyúttal nagyon is emberi hangú olvasmány a Túléltem az Everestet. Végső erőpróbákról, akaratról, kitartásról, hitről és szenvedésről szól – a test és a lélek határmezsgyéjéről."

Soha nem értettem, mi vezet bárkit is egy olyan szélsőséges hobbihoz mint a hegymászás.Miért képes az életét is feltenni arra, hogy meghódítson egy csúcsot? Így abból az indíttatásból vezérelve hogy tudni szeretném a miért?-re a választ, kezdtem bele Beck Weathers önéletrajzi beszámolójába.

A felépítése teljesen más volt mint amire számítottam. Azt hittem az alapoktól kezdve megyünk a csúcs meghódításáig, de pont fordítva történt. Az első részben Beck próbálta megmászni majd túlélni az Everestet, és hatalmas szerencséjének köszönhetően élte túl mindezt. Szerintem ez egy nagyon izgalmas kezdés volt, de kíváncsi voltam, hogy akkor mégis mit fogok olvasni a könyv maradék háromnegyedében, ha a legizgalmasabb részen már túl is vagyunk? Persze volt miről olvasni, hiszen több kérdőjel is a fejem fölé biggyeszkedett, és voltak helyzetek, cselekedetek, amire csak úgy kaphattam választ, ha elmélyedünk a múltban. És ez meg is történt...

Visszarepültünk a fiatal Beckhez, és feleségét is megismerhettük a tinédzser korától kezdve. Beck egész életében depresszióban szenvedett, és a betegsége hajszolta bele azokba a számomra őrült hobbikba, amiket csinált, és eközben az életével játszott.

Kettős érzés volt bennem az elejétől kezdve. Egyrészt megismertem Beck szenvedélyes, elhivatott, a végtelenségig küzdő oldalát, aki a hegyek meghódításának élt, de eközben volt még egy Beck... A másik Beck elhanyagolta a családot, nem foglalkozott a gyerekekkel, kihúzta magát minden családi eseményből, és csak alkalmanként tűnt fel két kaland között. Furcsa volt, hogy egyrészt nagyon kedveltem és tiszteltem Őt, míg eközben megvetettem, és dühös voltam rá, hogy hogy lehet ilyen önző?!

Peach sajnos nagyon megszenvedte a házasságát, és tisztelem azért, amiért nem adta fel. Egy nőnek társra van szüksége. Egy olyan férfira, aki mellette van, támogatja, és kiveszi a szerepét a családi életből. Sajnos hiányt szenvedett mindabból, amit egy házastársnak nyújtania kellett volna, és helyette a magányt kapta. A gyerekeknek pedig nem volt igazán édesapjuk, aki segítette volna a fejlődésüket, és támogatta volna őket... 

Én nem tudnám magam elképzelni egy ilyen házasságban, és miközben olvastam a könyvet, magam is éreztem a belső feszültséget, amit a különféle helyzetek szültek. 

Kimondottan tetszett, hogy a könyv egyébként nem csak Beck szemszögéből íródott, hanem az egész család hozzáfűzhette azt, amit gondolt egy adott helyzetről, és mit éreztek bizonyos helyzetekben. 

Egyébként izgalmas volt Beckel tartani és átérezni a hegymászás szenvedélyét, kezdve a kisebb hegyek meghódításaival. Úgy gondolom egyébként hogy ez egy nagyon jó tanuló lecke volt a férfi számára, és ha ez a trauma nem következik be, szerintem az életével fizetett volna a következő mászása során. Hatalmas ajándékot kapott magával az újrakezdés lehetőségével, és becsülendő az, hogy élni is tudott ezzel a soha többé nem kívánkozó alkalommal. 

Szerintem egyébként maga az olvasó is sokat tanulhat a könyvből, mint például a kitartásról, szenvedélyről, elhivatottságról, vagy épp a ló túloldaláról, vagyis a beteges szenvedélyről. Fontos a mértékletesség tartása, és ez jó példa lehet, hogy aki ezt nem tartja, az idővel megfizet érte. A kérdés csak az, mekkora ára lesz?

Nekem egyébként tetszett a könyv, és remélem sokatoknak felkeltettem az érdeklődését, mert nagyon élvezetes, és elgondolkodtató olvasmány volt! :)

A könyvet köszönöm ezúton is az Athenaeum Kiadónak. Ha felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva 20%-os kedvezménnyel van lehetőséged megvásárolni! :)