Milyen könyvet olvassak?

Charlotte és Kellan egy rendkívül nehéz életutat bejárva igyekszik továbblépni és újrakezdeni életét. Csakhogy az újrakezdés nem sikerülhet mindenkinek, és sajnos vannak, akik elbuknak az út során. Ez a könyv sokkal több egy szerelmi történetnél: mesél tragédiákról, újrakezdésről, és arról is, miként lehet feldolgozni a feldolgozhatatlant. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk róla, tarts velünk a turné során, és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

Fülszöveg:

„Az első szerelmem tragikusan végződött. A második a testvérével kezdődött.”

„Nem kellett volna azon a tetőn lennem Valentin-napon. Kellan Marchettinek, az iskola ügyeletes csodabogarának sem. Akkor találkoztunk, amikor mindketten véget akartunk vetni az életünknek. Tragédiáink szakadt szálai összefonódtak, és egy valószínűtlen kötelékké sodródtak egybe. Úgy döntöttünk, nem ugrunk, és megegyeztünk, hogy amíg be nem fejezzük az iskolát, minden Valentin-napon találkozunk. Mindig ugyanakkor. A tetőn.

Két nyugtalan lélek. Három évig tartottuk magunkat az ígéretünkhöz. A negyediken Kellan döntött, véget vet az életének, a következményeit pedig nekem kellett viselnem. Amikor azt hittem, a mi történetünk véget ért, elkezdődött egy másik.

Azt mondják, minden szerelmi történet ugyanolyan, csak más az íze. Az enyém méreggel és szégyennel teli volt, és skarlátvörös sebhelyek tarkították.

A nevem Charlotte Richards, de hívnak Méregnek is.”

Beleolvasó Megvásárlás

Véleményem:

Ez a könyv sokkal több, mint amit az ember elsőre gondolna róla: mély tartalom a gyászról, önelfogadásról, a lelkiismerettel való harcról, és az öngyilkossághoz vezető útról.

Charlie elvesztette a szüleit egy tűz által, amit ő okozott. Testvére, Leah mentette meg, aki ezáltal súlyos égési sérüléseket szenvedett, többek között az arca is megsérült. Nem elég, hogy Charlie-nak a szülei halálát okozó tűz miatt lelkiismereti válsággal kell megküzdenie, még testvére is minden egyes nap emlékezteti őt arra, mi mindent vesztett el általa. Ezek a nehezen megélt mindennapok vezették a lányt ahhoz a döntéshez, hogy felmenjen az iskola tetejére, és öngyilkosságot kövessen el. Csakhogy ezen az estén nem csak Ő, hanem Kaleb is erre az elhatározásra jutott, így találkoztak először. Az este végén alkut kötöttek: minden évben ugyanekkor ismét találkoznak. A cél közös: megpróbálják tovább élni az életüket, kikeveredni a depresszióból, és nem az öngyilkosságba menekülni. Viszont Kaleb megszegte az egyezséget: nem bírta tovább, és véget vetett az életének...

"Bárcsak rákos lennék. Vagy valami más komoly betegség. Demencia, agyvérzés, vagy valamelyik szervem felmondaná a szolgálatot. Ha elveszíteném ezeket a harcokat, attól még bátornak tartanának. De én az elmém ellen küzdök. És ha veszítek, egyszerűen elkönyvelik, hogy gyenge voltam."

Maga a könyv Charlie és Kaleb testvérének, Tate-nek az útját követi. Nagyon nehéz azoknak, akiket egy olyan ember hagy hátra, aki önszántából vet véget az életének. Annyi önmarcangoló és megválaszolatlan kérdés marad utána... Charlie évek múltán sem tudott továbblépni, és egy véletlen találkozást követően botlik Tate-be, aki tudomása szerint tönkretette Kaleb életét. A lány végtelenül dühös rá, viszont fokozatosan rádöbben, az éremnek két oldala van, és mégsem haragudhat a férfira. Elhatározza a találkozásaik alkalmával, hogy ha már Kalebet nem tudta megmenteni, a testvérét meg fogja.

Sokkal nehezebb olvasmány volt, mint amire számítottam. Nagyon jól ábrázolta a veszteséggel kapcsolatos lelki folyamatokat, illetve azt is, milyen rombolóan hatott ez mindannyiukra. Kaleb öröksége, a Kedves Méreg kézirata viszont szép lassan gyógyulást kínál mindannyiuknak, amire hatalmas szükségük van. Feloldozást nyújt, hiszen ezt a döntést Kaleb hozta meg, aki már évek óta szenvedett, és a döntése egy hosszú folyamat eredménye.

Ritkán sírok egy könyv olvasása közben, de jelen esetben nagyon sok könnyet hullajtottam. Annyira megrázott a lelki vívódásuk, és a saját magam tehetetlensége. Szerettem volna segíteni rajtuk, de ezt az utat a szereplőknek kellett egyedül végig járnia, és a győzelem egyikük esetében sem volt borítékolható.

A másik szál, ami ugyanolyak kegyetlen volt, az maga Charlie testvére, Leah hozzáállása. Végtelenül ellenséges volt mindenkivel, amit a saját önértékelési zavara okozott. Persze értettem az okait, de azzal, ahogyan testvérét hibáztatta minden egyes veszteségükért, nem volt korrekt. Ahogyan az a bánásmód sem, amivel Charlie-hoz viszonyult. Volt egy hatalmas nagy mélypont, amikor Leah még kegyetlenül belerúgott a testvérébe, és olyan dolgokat mondott, amit bármilyen fájdalom is ér minket, nem mondunk ki:

"Tudtam, miről van szó. Egy férfi és egy nő ölelkezik a fal felső részén. Ösztönösen tudtam, hogy Jonah miért vitte oda.
– Azt akarta, hogy lásd egy tragédia utóhatását. Hogy attól még lehet szép és örömteli.
– A fájdalom és a sebhely a szépség páncélja. Ő is ezt mondta – mondta gúnyosan. – Micsoda baromság.
– Igaza van. És nyilván sokat gondolkodott a mai napon. Adj neki egy esélyt.
– Elvetted tőlem a választás lehetőségét. Azzal, hogy rohantál Jonah-hoz, és megkérted, hogy szánjon meg, elvetted tőlem a lehetőséget, hogy önmagamért hívjon randizni.
– Már így is randizni akart veled.
– Igen? Nos, én már feladtam az arcom érted. Nem fogom feladni a szabadságomat is. Beviharzott a szobájába, és csak a küszöbön állt meg, hogy hozzátegye: – Nem vagyok a barátod, Charlotte. Nem én választottalak téged az életemben. Legalább a többi embert hadd válasszam én az életemben."

Leah-nak szüksége volt arra, hogy valaki felnyissa a szemét, amit Tate önhatalmúlag meg is tett. Tudta, neki már nincs esélye helyrehozni a kapcsolatát öccsével, és nem akarta végignézni, ahogyan Charlotte lassan önmaga árnyékává válva ugyanarra az útra lép, mint Kaleb.

Az egész könyv egyszerre volt romantikus és tragikus. A szép pillanatok úgy illantak el, mintha percekkel korábban ott sem lettek volna, mégis a leglehetetlenebb pillanatban a fájdalomból erőt merítve tudtak boldogok lenni. Mintha egy kötélen lavíroztak volna, amiről bármelyik pillanatban lezuhanhatnak. Rám nagyon mély benyomást tett ez a történet, és úgy érzem, még sokáig magammal fogom cipelni. Valóban hitelesnek éreztem a gyász megélését, feldolgozását, és azt az önmarcangolást, amit az önhibáztatás okozott. Bennem is hasonlóképp csapódott volna le ez a történet, talán ezért is tudtam ennyire együtt érezni velük.

Egy olyan tini, aki ilyen kegyetlen családi háttérrel rendelkezik, és nincs segítő kéz, aki érte nyúlna, nehezen tudja egyedül sikeresen megvívni ezt a harcot. A depresszió nagyon alattomos, és súlyos betegség. Szerencsére Charlotte győztesként került ki ebből a helyzetből, de ez könnyen lehetett volna másként is.

Szerintem sok fontos témát érintett a könyv. Szó volt plagizálásról, iskolai bántalmazásról, orvos-beteg kapcsolatról, etikai kérdésekről. Nagyon szerettem ezt a történetet, mert bár temérdek sebet okozott, mégis egyben gyógyította a lelkem.

Nagyon örülök, hogy elolvastam, és bátran ajánlom mindenkinek!

Nyereményjáték:

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A helyes megfejtést írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)