Milyen könyvet olvassak?

Mi történik akkor, ha egy bipoláris személyiségzavarral küzdő férfi és egy mellrákkal küzdő felmenői ággal rendelkező nő dönt úgy, hogy egymásban találták meg életük párját?

Lucy Houston családjában minden nő előbb vagy utóbb szembesül a mellrákkal. Ez alól ő sem kivétel.

Mickey Chandlert már gyermekkora óta bipoláris személyiségzavarral kezelik. Képes-e arra, hogy megossza az életét egy másik emberrel?

Lucy és Mickey házassága nem hétköznapi. Bár mindkettejük nehéz egészségügyi kihívásokkal néz szembe, úgy döntöttek, hogy a kihívásokkal együtt veszik fel a harcot. Együtt küzdöttek Lucy rákjával és együtt kezelik Mic szárnyalásait és zuhanásait. A kapcsolatuk alapja az egymás iránt érzett szerelmük. Szigorú szabályokat állítottak fel a házasságukban, melynek köszönhetően már 11 éve támogatják egymást az úton.

"Lucy, minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult,

máskor csodás,ám az idő túlnyomó részében

igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont

lesznek idők, amikor üvegszilánkon táncoltok majd. Fájni fog.

Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől,

vagyszorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át

a következő biztos helyre."

-Dr. Gleason Webb, pszichiáter

Az egyik legfontosabb szabályuknak azt tartották, hogy bár mindketten vágynak rá, az egészségügyi kockázatok miatt nem vállalnak gyerekeket. A sors azonban nem igazodik az emberi döntésekhez. Az éves egészségügyi felülvizsgálatát követően Lucy váratlan híreket kap: minden óvintézkedésük ellenére gyermeket hord a szíve alatt.

Régóta várólistás volt nekem ez a könyv. Október apropóján végre el is kezdtem olvasni, ami nagyszerű döntés volt. Őszintén megvallva egy érzelmi hullámvasútra ültem fel vele. Nem egyszer esetteg velem, hogy az egyik pillanatban még sírtam, a másikban nevettem, a következőben pedig ismét potyogtak a könnyeim.

Lucy és Mick házassága pont attól volt igazán életszerű, hogy nem csak a jó pillanatokról olvashattunk. A történetük eredeti mesélője Lu, de Mickey gondolataiba is bepillantást nyerhetünk a naplószerű írásai által. A könyv többi karaktere is teljes volt, mindenkinek saját egyénisége volt. Egy olyan közösség vette őket körül, ahol a szomszédok és ismerősök szeretik egymást, a maguk tapintatos (vagy ha arra van szükség tapintatlan) módján önzetlenül segítenek, vigyáznak egymásra.

Minél tovább jutottam a történetben, annál inkább megszerettem Mickey és Lucy kapcsolatát. A nézetkülönbségeiket is szinte sajátjaimként éltem meg. Nem egyszer kellett akár napokra is letennem a könyvet, hogy feldolgozhassam mindazt, amit megéltem, míg olvastam.

Ha egy könnyű olvasmányt keresel, akkor nem ez a te könyved. Ezt olvasva tucatszor törik össze majd gyógyul meg a szíved. Az olvasását csak zsebkendő társaságában ajánlom. Ettől függetlenül az egyik kedvenc könyvemmé vált.

Az Álomgyár Könyvkiadó tájékoztatása alapján a mai napon, hosszú betegség után R. Kelényi Angelika írónő elveszítette a mellrákkal való küzdelmet. Ezúton szeretnénk kifejezni részvétünket az írónő szerettei felé, kívánjuk, hogy nyugodjon békében.

Ez a veszteség még inkább előtérbe helyezi a mellrák elleni küzdelem fontosságát. Egy 2023-ban publikált kutatás alapján a világon 2020-ban 685 000 nő halt meg, illetve 2 300 000 nőt diagnosztizáltak mellrákkal. Világszerte a rákos megbetegedések közül a mellrákos megbetegedések száma a legmagasabb a nők körében. Ennek száma az összeg rákos megbetegedések több mint 15%-át teszi ki.

Ha a mellrákot időben észleljük, akkor a betegség kezeléssel gyógyítható. Épp ezért fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy mely tünetek jelezhetik számunkra a betegséget. A leggyakrabban az alábbi tünetek jelzik a betegséget:

Mellbimbó viszketés, kipirosodás, válladékozás
Csomó a mellben vagy hónaljban
Kipirosodott, megduzzadt, megkeményedett mell
Mell alakjának megváltozása

A tünetek észlelésekor javasolt, hogy forduljunk nőgyógyász szakorvoshoz. A betegség kezelése mellett egyaránt fontos a megelőzése. Ennek érdekében ajánlott az évi egyszeri kontroll vizsgálat.

A vizsgálat mellett a szakorvosok javasolják a havi önvizsgálatot is. Ennek elvégzését a menstruációt követő héten javasolják, mert a ciklus során ekkor a legkönnyebben észlelhető az esetleges elváltozás. Az önvizsgálat helyes elvégzéséhez a Medicover Zrt. készített egy könnyen követhető ábrát.

Bármilyen elváltozás esetén keressünk fel szakorvost. Inkább látogassuk meg a nőgyógyászunkat feleslegesen, mint hogy ne vegyük észre a problémát időben.

Reméljük, hogy ez a rendhagyó poszt valamiképpen segítségetekre lesz, bővebben a kutatásról vagy az önvizsgálatról az alább feltüntetett forrásokon (is) olvashattok.

Forrásjegyzék:

Jenifer Pataki, Viktor Dombrádi, Attila Sárváry & Gergő József Szőllősi (2023): Breast cancer screening and its associating factors among hungarian women aged 45–65: a cross-sectional study based on the European health interview surveys from 2009 to 2019, BMC Public Health, Volume 23, Article number: 1679 (2023), (DOI/10.1186/s12889-023-16608-5)

https://bhc.hu/magunkrol/cikkek/2018/20181004-a-mellrak-elleni-kuzdelem-leghatasosabb-eszkozei-onvizsgalat-es-szurovizsgalat

https://medicover.hu/hirlevel-cikkek/noi-szuresek-fontossaga/

"Kívántad-e már valaha, hogy megismétlődhessen az első találkozásod valakivel?

Amikor Leo és Molly összeházasodik, úgy érzik, övék a világ, együtt bármire képesek. Azonban a haditudósítóként dolgozó Leo balesetet szenved, és elveszti az emlékeit. Molly odaadó feleségként segít neki előhívni a memóriájából a töredékeket, hogy összeállíthassa belőlük, ki volt és milyen életet élt azelőtt – közben pedig menthetetlenül egymásba szeretnek, újra.

A baj az, hogy Molly súlyos titkot rejteget a férje elől, ezért amikor Leo emlékezete fokozatosan visszatér, egyre jobban megretten. Attól tart, közeledik a pillanat, amikor a férfinak rá kell jönnie, a házasságukkal nincs minden rendben, és ekkor elveszíti őt."

A könyv borítója fogott meg leginkább, gondoltam a legutóbbi olvasmányom után jól esne a lelkemnek valami könnyebben emészthető.

Leo és Molly megismerkedését és egyben a balesetet követő emlékek visszatérését élhetjük át egyszerre két idősíkon. Kimondottan tetszett hogy mindkét idősíkban felváltva változtak a nézőpontok:hol Molly szemszögéből, hol pedig Leo oldaláról ismerhettük meg miként is ment tönkre egy tökéletes, mindent elsöprő szerelem.

Személy szerint Leo baleset előtti személyiségét nem kedveltem, sőt, egyre inkább haragudtam rá. Hogy lehet valaki ennyire önző? Eközben szépen lassan a Mollyról alkotott nézeteim is megváltoztak, és rájöttem, ezt nem lehet csak fekete és fehérben látni. Ketten kellettek a házasság megromlásához, egyikük se szent.

Érdekes a második esély. Hiszen egyszer már mindent veszni hagytak. Másodjára sikerülhet helyrehozni? De miért is kell ahhoz mindent elveszteni hogy értékelni tudjuk azt, amink volt?

Tudjátok, van az a mondás, a kevesebb néha több. Pont ezt éreztem én is olvasás közben. Feleslegesnek éreztem ezt az 521 oldalnyi rágódást. Szerintem ha egy picit rövidebbre lett volna fogva, többet adhatott volna. Kár volt így elhúzni. Pontosan emiatt néha untatott, nem is volt kedvem folytatni, de máskor meg azt vettem észre, hogy teljesen beszippantott a könyv, velük együtt szurkolok.

Mindent egybevetve sok fordulatot nem tartogatott, én több csavarra, titokra számítottam. De ettől függetlenül élveztem a múlt felidézését, érdekes volt milyen időnként apró események láncolata elég egy házasság tönkremeneteléhez.

"Mi történik velünk a halál után? És a születés előtt?

Mit tennél, ha a négyéves fiad azt mondaná, hogy egy másik életet élt és azt akarja vissza, az ottani anyukájával?

Noah soha nem volt átlagos kisgyerek, retteg a víztől, gyakran talál ki mesébe illő történeteket, és folyton olyan meglepő dolgokról beszél, amikről egy korabeli gyereknek fogalma sem lehetne.

Egy átlagosnak tűnő napon Noah édesanyját, Janie-t az óvódából aggasztó hírrel riasztják: fia lőfegyverekről beszélt és elmesélte, hogy a víz alá nyomták a fejét, amíg már nem kapott levegőt. Az óvóda kötelező pszichiátriai vizsgálatra küldi Noah-t, amitől anya és fia élete fenekestől felfordul.

Jerome Anderson pszichiáter professzor megszállottan kutatja azokat az eseteket, amelyben gyerekek emlékeznek előző életükre. Elméleteivel, miszerint van valami a látható és a megérthető mögött, Anderson nevetség tárgyává vált kollégái közt, de nem adta fel hitét és most úgy érzi, Noah történetében végre bizonyítékra lelt.

A fiú, az anya és professzor hamarosan egy eltűnt fiú családjánál kopogtatnak. Ha az ajtó kinyílik, minden kérdésükre választ kapnak.

Sharon Guskin merész debütáló regénye, feltárja az utat, amit gyermekeinkért teszünk meg. Megmutatja mit bánunk meg életünk végén, milyen reményekkel indultunk a kezdetén, és mindazt, ami a kettő között van.

A felejtés ideje lebilincselő regény a szülő-gyermek közötti varázslatos kapcsolatról, a reményről, a hitről és magáról az életről."

Mikor a kezembe került a borító, elolvasva a fülszöveget érdekesnek találtam. Nem gondoltam milyen érzéseket fog a felszínre hozni az olvasása.

Ez a könyv felemésztett.

Első olyan olvasmányom mióta anyává váltam, ahol egy kisgyerek a főszereplő, és annak lelki világa. Egy évvel ezelőtt a kislányom oxigénhiányosan született. Napról napra éltünk és reménykedtünk a gyógyulásban. Talán emiatt is vált a lelkem érzékenyebbé, nem is sejtettem milyen sötét érzések fognak bennem is feltörni ahogy oldalról oldalra haladok.

Janie tudja hogy valami gond van fiával, de kevés hozzá hogy megfejtse Noah alkalmankénti mégis egyre sűrűbben előforduló furcsa viselkedését, egyre rosszabbodó rémálmait. Egy napon az igazgatónő behívja az irodába és lényegében ultimátumot kap: Vagy megváltozik szakember segítségének bevonásával Noah ijesztő viselkedése, vagy nem szívesen látott gyerek lesz a közösségben.

Janie rengeteg orvossal konzultál, köztük Andersonnal is, aki szerint az előző életének emlékei okozzák a problémát, és meg kell keresni kis is lehetett, mi történt vele, mielőtt újjászületett. Csak ez adhat a lelkének feloldozást. De mivel Anderson egyébként is egy könyv publikálásához gyűjt alanyokat, a nő nem akarja a nevét adni ehhez az őrülethez.

Csakhogy Janie egyre nehezebben viseli az estéket. Noah éjszaka álmából felriadva az anyukáját hívja, de hiába öleli át, nem őt, a másik anyukáját keresi. A folytonos éjszakai segélykiáltások. A vízbefúlás... Ki tudná tétlenül nézni hogy a gyereke ennyire szenved?! Így rákényszerül hogy megismerje a reinkarnáció eshetőségét is. Hiszen még mindig jobb mintha skrizofénia lenne a diagnózis, emellett reményt ad hogy fia 'meggyógyulhat'.

Így jobb lehetőség híján Anders doktorral együttműködve derítik fel Noah lehetséges előző életét és kezdi elfogadni a reinkarnáció lehetőségét.

Szorongva olvastam fejezetről fejezetre, és libabőrös voltam mikor Noah az előző élet emlékeiről mesélt. Hiába tettem le a könyvet, oldalról oldalra a lelkembe rágta magát, nem tudtam szabadulni a nyomasztó érzéstől. Imádkoztam hogy a könyv méltó lezárást kapjon hogy én is letehessem a terheket amelyeken a szereplőkkel osztozom.

Egyszerűen briliáns könyv! Tényleg teljes mértékben azonosultam a szereplőkkel,magam is kerestem a válaszokat, a részese lettem. Aggódtam, együtt éreztem, kétségbeestem, gyászoltam, sírtam.

Emellett maga a lélekvándorlás is egy érdekes téma, ami bár megosztó hiszen valaki vagy hisz benne vagy nem, de ha kellően nyitott az ember, egy másik perspektívából láthatja a világot,vagy épp a halált.

Életem egyik legmegrázóbb olvasmánya volt, bár ez szerintem a lelkiállapotomnak is köszönhető, hiszen a kislányom napokon belül egy éves lesz, és feltörnek az emlékek,az a rengeteg aggódás, szenvedés, elfojtott érzések amit egy évvel ezelőtt éltünk át. És bár mégis más volt Janie és az én élethelyzetem, együtt éreztem vele mint anya az anyával.

"Az volt a felvetés, hogy ő és a gyermeke két külön egység, külön szív és külön tüdő. Abba bele sem gondoltak, hogy amikor a gyereked levegőért kapkod, te is fulladozol mellette. "

„A nagy sikerű sorozat harmadik kötete nemcsak az időben repít vissza, de távoli, egzotikus tájakra is elvezet bennünket.

Kétszáz évvel korábban történt szenvedélyes találkozásukkor a halálra szánt Jamie Fraser végül lovagiasan visszaküldte a gyermekével várandós Claire-t a saját idejébe, mert meggyőződése volt, hogy el fog esni az 1746-os véres cullodeni csatában.

Lányuk mostanra felnőtt, és Claire rádöbben, hogy Jamie túlélte a csatát. Visszavágyik hát az idő szakadékán keresztül, hogy újra megkeresse a férfit, akit soha nem tudott elfelejteni, és a sorsot, amit soha nem tudott figyelmen kívül hagyni…”

Hosszú idő eltelt, mióta Diana Gabaldon egyik könyvéről kritika került fel a blogra. Nagy várakozással kezdtem bele az Outlander sorozat 3. részébe, és szerencsére nem kellett csalódnom. Ez a könyv, mint a sorozat eddig megjelent részei is, tele volt izgalmakkal.

Sajnos beleestem abba a hibába, hogy szinte faltam a könyvet, amely a rengeteg fordulatnak köszönhetően néha túlságosan tömör és információ dús volt. Azt tanácsolom, hogy add meg az időt a könyvnek, ne siesd el az elolvasását.

Az első kötetben az előző kötet óta eltelt 20 év történéseivel ismerkedhetünk meg. Claire Bostonba költözött Frankel, közösen nevelik Briannát, illetve építi az orvosi karrierét. Jamie túléli Cullodent, évekig bujkál a vörös kabátosok elől, börtönbe kerül, majd szolgává válik, végül pedig ismét szabad ember lesz, bármilyen jövővel kapcsolatos terv és meglévő lehetőség nélkül. Mindketten kialakítanak egy életritmust, mígnem Claire úgy dönt, ismét megkeresi szerelmét.

A második kötet központjában az egymásra találásuk, a közös jövőjük és életük kialakítása áll. Ebben a könyvben több kisebb-nagyobb probléma is megjelenik a kapcsolatukban, ami számomra még valóság hűbbé tette a történetet, hisz’ nem létezhet két ember között kapcsolat problémák nélkül. Mindezeket persze rengeteg kaland során élhetjük át főhőseinkkel, melyek között egy karibi utazás is helyet kap.

Karakterek szempontjából is kiemelkedő volt ez a könyv, a fő karakterek személyiségében érződött az eltelt idő, Jamie és Claire is megfontoltabb, felelősségteljesebb lett. Briannában pozitívan csalódtam, képes volt az anyja érdekeit a sajátja elé helyezni. Véleményem szerint hatalmas lelki erő szükséges ahhoz, hogy képesek legyünk egy közeli szerettünket elengedni úgy, hogy valószínűleg soha többé nem látjuk. Fergus már egy felnőtt férfi, aki a könyv során már megházasodik, ezzel bizonyítva, hogy komoly és szeretni tudó emberré vált.

Természetesen új karakterek is megismerhetünk. Jamie új üzleti partnere, Mr. Willoughby bennem kétes érzelmeket keltett, hiszen egy udvarias és kedves férfi, de valamiért úgy éreztem, hogy mégsem szabadna megbízni benne, mert kétes szándékai lehetnek. A kedvenc új karakterem az ifjú Ian, aki csodálatos fiatal férfivá vált az eltelt idő alatt. Bátor, vakmerő, mégis családcentrikus, kedves és udvarias.

A könyvből sorozat is készül, amelynek részei hetente jelennek meg. Ebben az évadban sem kellett eddig csalódnom, bár egyre több apró részletben eltér a könyvtől, mégis szórakoztató, fordulatos és izgalmas.

Összegezve tehát, a sorozat ezen könyve is megéri azt az időt, amelyet az olvasásával töltesz, megígérhetem, hogy nem fogsz csalódni.

"Mi történik akkor, ha egyszer csak egy zakatoló vonaton találjuk magunkat, és azt sem tudjuk, merre robogunk? Ha nem emlékszünk a kisváros nevére, ahonnan elindultunk? Mi lesz velünk, ha Kalkuttába keveredünk, és a múltunkról semmiféle információnk nincs? Szárú, az ötéves indiai kisfiú egy szerencsétlen véletlen folytán India egyik legveszélyesebb városába kerül. Volt otthona, most nincs semmije. Mit várhat az emberektől, az érzéketlen tömegtől? Vajon túl lehet élni azokat a megpróbáltatásokat, amelyek elé az élet állítja őt? Hogy juthat el egy kisfiú Indiából Ausztráliába? Képes lesz új életet kezdeni? Találkozhat még valaha az édesanyjával? Megtudhatja egyáltalán, hol élte le élete első öt évét? Vajon ki lehet az igazi oroszlán?

Az Oroszlán Saroo Brierley valós története a kitartásról, az önfeláldozásról és a hitről.

A könyv alapján készült a többszörös díjnyertes film Nicole Kidman, Rooney Mara és Dev Patel főszereplésével."

Az utóbbi időben erősen rákaptam az életrajzi könyvekre, mert valahogy sokkal jobban megérint mint egy képzelet szülte regény, és ezek elolvasása után azért az ember át is értékeli a saját életét és a problémáit.

Már az első fejezet igazán sokatmondó volt, mégis úgy éreztem, a parázs lobbant fel bennem, és a kíváncsiság teljesen eluralkodott felettem.

Szárú öt éves korában egy szerencsétlen véletlen folytán sodródott el családjától, és próbált napról-napra túlélni India egyik legveszélyesebb városában, Kalkuttában. Számomra teljesen elképesztő volt mindaz, amire ez az öt éves fiú képes volt. Ha saját magam képzelem ebbe a helyzetbe, nem gondolom, hogy az önsajnálaton, félelmen kívül képes-e lennék bármire is, nem hogy megpróbáljak hazajutni úgy, hogy minden vonatra felszállok, majd ha nem ismerem fel lakhelyem, vissza is forduljak az adott vonattal.

Mint felnőtt ember, elképzelhetetlennek tartom azt, hogy lehunyjam a szemem egy forgalmas város kihalt éjszakai utcáin, vagy menedéket keressek egy csendesebb erdőben. Fel sem tudom fogni, hogy egy öt éves gyerek miként tudott felülkerekedni a minden csontját átjáró éhségen, és félelmen...

Szárú hihetetlenül szerencsésnek mondhatja magát hogy nem vesztette életét míg nem volt menedéke és fedél a feje felett. Sajnos Kalkutta nem a barátságosságáról ismert, és sok gyermek veszti életét, akik család nélkül maradtak. Szárút egy kedves idegen a rendőrségre bízza. A hatóságok próbálták megkeresni a családját, de siker hiányában elindították az örökbefogadás lehetőségét, hogy a fiúnak lehetősége nyíljon rendes családban nevelkednie. Ismételten rámosolyog a szerencse, mivel egy ausztrál házaspár örökbe is fogadja, és ezáltal kiemelkedik a nyomorból, és egy teljes értékű életre nyílik lehetősége.

Szárú új családja

Szárú könnyen beilleszkedik az új életébe, mégsem tudja elfeledni és egyben túllépni a múltján. Hiába boldog új családjával, mégis keresni kezdi a helyet ahonnan származhat, abban a reményben, hogy eljuthat az igazi családjához...

Szerintem egy nagyon megható folyamatnak lehettünk ezáltal mi is részesei, és egy olyan küzdelemnek, amelyre nem hiszem hogy sokan képesek lennénk... Elképesztő volt az az elhivatottság, amellyel minden egyes nap a térképet böngészte a vasút vonalát követve, hogy hátha végre hazatalál... És egy napon el is jött az a boldog pillanat, amire mindannyian vártunk, akik olvastuk Szárú küzdelmét. :)

Ettől a perctől az események felgyorsultak, és minden olyan gyorsnak tűnt. Persze ez csak a hosszú várakozás miatt érződött hirtelennek és gyorsnak. Nem lehetett legördülő könnycsepp nélkül olvasni a család találkozását, egy anya ölelését, aki negyed évszázada nem hallott gyermeke felől.

Szárú édesanyja (balra), És még gyermekként (jobbra)

Aztán persze mindenki elmesélte miként élte meg mindezt, és a család hogyan vészelte át az ezt követő éveket. Megható volt.... :)

Számomra egyébként egy dolog okozott hiányérzetet. Szerintem kulcsszereplői a történetnek a Brierley házaspár, akik nélkül ki tudja mi történt volna Szárúval. Mégis úgy éreztem, kis hangsúlyt fektetett a férfi arra, mit is köszönhet az új családjának, és talán magával ragadta az öröm ami az egymásra találásnak köszönhető, mégis szerintem azért a szülők többet érdemeltek volna. Én szívesen megismertem volna őket jobban, és a hálámat is jobban kifejeztem volna feléjük, hiszen mindent nekik köszönhetett...

De ezen felül egyébként egy izgalmas és egyben elképesztő történet volt, és nagyon örülök, hogy pozitív kimenetele lett! :)

A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is nagyon szépen köszönök! :) Ha felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva lehetőséged van 20%-os kedvezménnyel megvásárolni!

Szárú teljes (indiai) családja

"1996 májusában egy elszánt amatőr elindul, hogy megmássza a csúcsok csúcsát, a Mount Everestet. Sokan döntenek így azon a tavaszon, professzionális és műkedvelő hegymászók egyaránt – de ebből az expedícióból alig páran térnek vissza. Nyolcan életükkel fizetnek a legnagyobb álomért.

El kell telnie csaknem két évtizednek, hogy Beck Weathers, ez a merész és makacs ember megírja saját visszaemlékezéseit a tragikus kalandról. Bár korábban profi hegymászók tollából már több híres könyv született az expedícióról, Weathers beszámolója annyiban más, hogy nem szakmailag igyekszik feltárni az okokat, nem elemez, nem vizsgálódik. Ő személyes benyomásain és egész élettörténetén keresztül, egyszerű szavakkal beszél a fanatizmus határát súroló szenvedélyéről, bevonva az emlékezésbe családtagjait és közeli ismerőseit is. A jeges mozaikokra széttöredező történetben döbbenten olvashatjuk, hogyan hagyták magára a hóban társai, mert halottnak hitték. (Minthogy az is volt.) A klinikai halálból ugyan visszatért, de lefagyott, elhalt végtagjait, eltorzult arcát adta az Everestért, szinte rituális áldozatként…

Néhol hátborzongató, de egyúttal nagyon is emberi hangú olvasmány a Túléltem az Everestet. Végső erőpróbákról, akaratról, kitartásról, hitről és szenvedésről szól – a test és a lélek határmezsgyéjéről."

Soha nem értettem, mi vezet bárkit is egy olyan szélsőséges hobbihoz mint a hegymászás.Miért képes az életét is feltenni arra, hogy meghódítson egy csúcsot? Így abból az indíttatásból vezérelve hogy tudni szeretném a miért?-re a választ, kezdtem bele Beck Weathers önéletrajzi beszámolójába.

A felépítése teljesen más volt mint amire számítottam. Azt hittem az alapoktól kezdve megyünk a csúcs meghódításáig, de pont fordítva történt. Az első részben Beck próbálta megmászni majd túlélni az Everestet, és hatalmas szerencséjének köszönhetően élte túl mindezt. Szerintem ez egy nagyon izgalmas kezdés volt, de kíváncsi voltam, hogy akkor mégis mit fogok olvasni a könyv maradék háromnegyedében, ha a legizgalmasabb részen már túl is vagyunk? Persze volt miről olvasni, hiszen több kérdőjel is a fejem fölé biggyeszkedett, és voltak helyzetek, cselekedetek, amire csak úgy kaphattam választ, ha elmélyedünk a múltban. És ez meg is történt...

Beck Weathers mászás közben (balról), majd hazaérkezvén első találkozás a feleségével (jobbról)

Visszarepültünk a fiatal Beckhez, és feleségét is megismerhettük a tinédzser korától kezdve. Beck egész életében depresszióban szenvedett, és a betegsége hajszolta bele azokba a számomra őrült hobbikba, amiket csinált, és eközben az életével játszott.

Kettős érzés volt bennem az elejétől kezdve. Egyrészt megismertem Beck szenvedélyes, elhivatott, a végtelenségig küzdő oldalát, aki a hegyek meghódításának élt, de eközben volt még egy Beck... A másik Beck elhanyagolta a családot, nem foglalkozott a gyerekekkel, kihúzta magát minden családi eseményből, és csak alkalmanként tűnt fel két kaland között. Furcsa volt, hogy egyrészt nagyon kedveltem és tiszteltem Őt, míg eközben megvetettem, és dühös voltam rá, hogy hogy lehet ilyen önző?!

Peach sajnos nagyon megszenvedte a házasságát, és tisztelem azért, amiért nem adta fel. Egy nőnek társra van szüksége. Egy olyan férfira, aki mellette van, támogatja, és kiveszi a szerepét a családi életből. Sajnos hiányt szenvedett mindabból, amit egy házastársnak nyújtania kellett volna, és helyette a magányt kapta. A gyerekeknek pedig nem volt igazán édesapjuk, aki segítette volna a fejlődésüket, és támogatta volna őket...

Én nem tudnám magam elképzelni egy ilyen házasságban, és miközben olvastam a könyvet, magam is éreztem a belső feszültséget, amit a különféle helyzetek szültek.

Beck Weathers fagyási sérülései az Everestről hazatérvén

Kimondottan tetszett, hogy a könyv egyébként nem csak Beck szemszögéből íródott, hanem az egész család hozzáfűzhette azt, amit gondolt egy adott helyzetről, és mit éreztek bizonyos helyzetekben.

Egyébként izgalmas volt Beckel tartani és átérezni a hegymászás szenvedélyét, kezdve a kisebb hegyek meghódításaival. Úgy gondolom egyébként hogy ez egy nagyon jó tanuló lecke volt a férfi számára, és ha ez a trauma nem következik be, szerintem az életével fizetett volna a következő mászása során. Hatalmas ajándékot kapott magával az újrakezdés lehetőségével, és becsülendő az, hogy élni is tudott ezzel a soha többé nem kívánkozó alkalommal.

Szerintem egyébként maga az olvasó is sokat tanulhat a könyvből, mint például a kitartásról, szenvedélyről, elhivatottságról, vagy épp a ló túloldaláról, vagyis a beteges szenvedélyről. Fontos a mértékletesség tartása, és ez jó példa lehet, hogy aki ezt nem tartja, az idővel megfizet érte. A kérdés csak az, mekkora ára lesz?

Nekem egyébként tetszett a könyv, és remélem sokatoknak felkeltettem az érdeklődését, mert nagyon élvezetes, és elgondolkodtató olvasmány volt! :)

A könyvet köszönöm ezúton is az Athenaeum Kiadónak. Ha felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva 20%-os kedvezménnyel van lehetőséged megvásárolni! :)

"1760-ban Zsófia, az utolsó bécsi boszorkány lánya szomorúan fogadja a Habsburg-trónörökös, József főherceg közelgő házasságának hírét. A lány évek óta titokban rajong Mária Terézia elsőszülött fiáért, és az esküvő napján úgy érzi, valamivel fel kell hívnia magára a főrangú ifjú figyelmét. Ám ehelyett egy másik fiatalember szeme akad meg rajta; a daliás Kolosy Károly, a királynő magyar királyi testőrségének tagja még párbajozik is érte…

Zsófia története egy szerelmi dráma súlyos következményei miatt Párizsban folytatódik, ahol az ő és a családja sorsa akarata ellenére is összekapcsolódik a Habsburgokéval – József császár után Marie Antoinette-ével is. A francia forradalom kitörése előtti években a királyi udvar látszólag fényűző élete mögött rejtett tragédiák sora húzódik meg, amelyekről csak az uralkodók bizalmasai tudhatnak. Közöttük van Zsófia is, aki hiába is próbálna kívülálló maradni, az egyre baljósabb események őt is magukkal sodorják, és hamarosan már a saját és a családtagjai életéért kell küzdenie."

Ritkán történik velem olyan hogy egy borítóba beleszerelmesedem, de most ez történt. Annyira egyszerű, mégis szemet csalogató is egyben, hogy öröm ránézni. Ezek után egyértelmű volt, hogy magam is el szeretném olvasni a regényt, szóljon bármiről! :)

Fábián Janka számomra újdonság volt, mert bár többször is szemeztem a regényeivel, most megtört a jég, és belekezdtem Az utolsó boszorkány lányába. A történelem nagyon sok lehetőséget rejt magában, így örömmel vettem tudomásul, hogy a 18. századba repülünk vissza, egészen Mária Terézia udvarába.

Egyben volt izgalmas és érdekes, miként fonódik össze egy ilyen magas rangú uralkodónő, és egy kuruzsló élete. Hogyan épülhet be a hétköznapokba a 'boszorkányság' mestersége. Schönemann Felícia asszony élvezheti e különleges kegy adta bensőséges viszonyt Mária Teréziával, és bölcsen nem is él vissza a helyzettel. Felícia asszony végigkíséri az uralkodónőt apró-cseplő bajain át egészen a meddőség ingoványos területére is, és próbálja gyógyfüveivel és tanácsaival egészségesebbé tenni Őt és családját.

Eközben nem csak a palotába tekinthetünk be, hanem lányán, Zsófin keresztül egy egészen más szemmel láthatjuk a világot. A fiatal lány egy véletlen találkozás folytán teljesen belebolondul Mária Terézia fiába, Józsefbe, és minden gondolata a férfi körül forog. Zsófi lesi az alkalmat, mikor férkőzhet a férfi közelébe, még József esküvőjén is megkísérli felhívni magára a férfi figyelmét, amit szülei nem néznek jó szemmel...

Ahogy a lány cseperedik, kérők is egyre inkább akadnak, de Ő még mindig csak egy emberre tud gondolni... Szülei unszolására bár elfogadja az udvarlókat maga körül, mégsem érzi jól magát. Zsófi egyetlen rossz döntésén keresztül mutatja be Janka, hogy néha az élet milyen kis apróságokon tud kisiklani, és mennyire meghatározhatja pár helytelen döntésünk a jövőnket.

Persze ez nem jelenti azt, hogy Zsófi élete annyira kisiklott volna, hiszen mindig akadt olyan társa, akire számíthatott a legnehezebb pillanatokban is, mint például egy nem kívánt terhesség...

Persze nem csak bánatban és fájdalomban lehetett részünk, hanem nagyon sok szenvedélyben, szeretetben, és mély pillanatokban, amelyekkel még közelebbinek érezhettük magunkhoz azt a bizonyos csodálatos 18. századot. :)

A cselekmény engem lenyűgözött, és szinte végig fenn tudta tartani a figyelmem. Mindenképp izgalmasnak és színesnek mondanám a történetet, és remélem, sokan kedvet kaptatok az elolvasásához, mert kár lenne kihagynotok! (Ide kattintva most kedvezményesen van lehetőségetek megvásárolni! ) :)

A Libri Kiadónak ezúton is köszönöm szépen az olvasási lehetőséget!

Mária Terézia és családja

"A Viszkis társaként Orbán Gábor tizenhárom bankrablást követett el, nyolc évet töltött fegyházban. Ambrus Attilát ő beszélte rá az első igazi bankrablásra. A kétezres években elkezdett, de csak egy évtizeddel később befejezett visszaemlékezéseinek megírását eredetileg ezzel indokolta: „Elegem lett a Viszkis hazugságaiból!”. Az eredmény több lett ennek bizonyításánál, noha a Kis Viszkisként is ismert szerző beszámolója alapján se az utolsó „meló”, se a lebukás, se a bírósági eljárás nem úgy történt, ahogyan azt a Viszkis állítja. Orbán, aki magát is önkritikusan ábrázolja a könyvben, volt tettestársát nagyon is esendő emberként, nagyon is hús-vér figuraként mutatja be. A klotyót ebben a könyvben egyszer sem hívják toiletnek. Az viszont megtudható, hogy a sitten kiből és miért lesz csicskás, és kiből lesz nagymenő. Meg hogy utóbbiak milyen „féket” használnak a perverz aktusokra kényszerített köcsög bosszújának elkerülésére. Meg még az is, hogyan lehet egy év elzárást kapni mobiltelefon használatáért. Orbán a legjobb bűnügyi riporterekére emlékeztetően pörgős és olvasmányos stílusban képes előadni a viszkis rablások krónikáját, majd a jogerős ítéletet megelőző és követő börtönélményeket. Aztán, amikor a részletek egy nagyobb képpé állnak össze, láthatóvá válik a 21. századi magyar Gulág. Így lesz ez a könyv hiteles portré a rendszerváltás utáni Magyarország talán legkevésbé ismert arcáról."

Én még pelenkában próbáltam oldalamra fordulni, mikor a Viszkis elkezdett tevékenykedni, és belekezdett a posták rablásába. Ennél fogva bár már hallottam róla és volt fogalmam ki is lehet Ő, mégis nagyon sok új információval találtam szembe magam. Ambrus Attila és Orbán Gábor a sport révén ismerték meg egymást, mikor is Attila beavatta Gábort a titkába, és egyben társául is fogadta a férfit.

1996 augusztusában meg is ejtették az első rablást, bár ekkor még egy posta volt a kiszemelt. Ezt követően váltottak OTP-re.

Magam sem tudtam róla, hogy a Viszkis nem egyedül vitte véghez ezeket a bűncselekményeket, és mikor kicsit alaposabban utánanéztem, erősen megosztó volt a két fél meglátása, így kíváncsivá váltam.

Az olvasás mondhatni első két harmadában mikor is az együtt elkövetett 13 rablástól az elfogáson és a kihallgatáson át a börtönévek legelejéig én teljesen hitelesnek éreztem a sztorit. Mivel fogalmam nincs a börtönök működési rendszeréről, ezért egy olyan emberrel beszélgettem, aki bár csak őrizetbe vételen volt különböző garázdaság miatt, mégis nagyon gyorsan megcáfolta több pontját Gábor beszámolójának... (Itt például gondolok arra, hogy egy kihallgatáson nem igazán fognak válaszolni, ha megkérdezed, mennyi az idő. Főleg, ha többször is egymás után...)

Kicsit naivnak éreztem magam, és az utolsó egy harmadot már figyelmesebben, kicsit más szemmel olvastam. Hiszen hogy lehet , hogy csak kevesen ismerik Orbán Gábort? És bár a Kis Viszkis rejtőzködik a hatósági szervek elől, eközben Ambrus Attila letöltötte a büntetését és teljesen új, bűncselekmény mentes életet tudott kezdeni. Mégis Gábor beszél a becsületről miután megtudja, hogy a Viszkisről Antal Nimród rendezésében filmet rendeznek, és fel van háborodva, hogy Őt mért nem keresték? Vajon akkor a becsület hogyan fér össze a bujdosással?! Főleg, hogy miután letöltötte a büntetését, még többször került ismételten börtönbe...

Szóval igen, kérdések és kételyek bennem is felmerültek, de ettől függetlenül egyébkét egy nagyon érdekes olvasmány volt! Bár nyilván magam is sejtem hogy egy rablás milyen összetett feladat, mégsem gondoltam, hogy ennyi odafigyelést, szervezést jelent. Muszáj mindkét embernek egymásra hangolva együtt mozognia ahhoz, hogy a rablás sikeres legyen.

Aztán pedig amilyen könnyen jött, úgy el is szállt a lóvé... Az ember ha ilyen nagyot kaszál, el is felejt ésszel költeni, és már semminek nem is nézi az árát. Így saját magukat kényszerítették újabb és újabb 'munkára'...

Engem szinte végig lekötött, bár volt pár oldal, amit ki lehetett volna hagyni. Szerintem ez a könyv meg fogja osztani az olvasóközönséget. Sokan kedvelik a Viszkist, és biztos vagyok benne, hogy mind a két félnek van igaza, és abban is hiszek, hogy mindketten ferdítenek kicsit a történteken a saját maguk érdekében. De az már csak az olvasónak a feladata, hogy eldöntse, kinek hisz...

Én ajánlom mindenkinek az elolvasását, mivel egy teljesen más szemszögből ismerhetjük meg Magyarország egyik legmeghatározóbb rablás sorozatát, és emellett feleleveníti a történteket.

Emellett egyébként befejeződött a Viszkis-film forgatása is Antal Nimród rendezésében, amely 2017 második felében kerül előreláthatólag bemutatásra. Erről bővebben ide kattintva olvashattok.

A könyvet ezúton is köszönöm szépen az Atlantic Press Kiadónak! Ha felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva 15%-os kedvezménnyel megvásárolható. :)

"Elégedett vagy az életeddel? Ezek az utolsó szavak, amiket Jason Dessen hall, mielőtt az elrablója leüti. Mielőtt egy hordágyra szíjazva ébred, vegyvédelmi szkafandert viselő emberek között. Mielőtt egy olyan férfi, akivel soha nem találkozott, rámosolyog, és azt mondja neki: Úgy örülök, hogy újra látlak, barátom.

Abban a világban, ahol felébredt, Jason élete teljesen más, mint korábban. A felesége nem a felesége. A fia meg sem született. Ő maga pedig nem csak egy átlagos egyetemi tanár, hanem ünnepelt zseni, aki egy forradalmi dolgot alkotott – olyasmit, ami a lehetetlennel határos.

Vajon melyik világ a valóság? És ha az emlékeiben élő otthona tényleg létezik, hogyan tudna visszajutni imádott családjához? A választ egy meglepő és hátborzongató utazás során kapja meg, miközben kénytelen szembenézni önmaga legsötétebb oldalával, és megküzdeni egy legyőzhetetlennek tűnő, rémisztő ellenféllel.

Blake Crouch a nagy sikerű Wayward Pines-trilógia után ezúttal kvantummechanikával és alternatív világokkal feszegeti a tudományos sci-fi határait egy rá jellemző, gyors tempójú regényben. A Sötét anyag az év legjobban várt thrillere — egy zseniálisan kitalált, sodró lendületű és bensőséges, különös és mélyen emberi történet a legfontosabb döntéseinkről és arról, hogy mit vagyunk hajlandóak megtenni azokért az életekért, melyekről álmodunk."

A szünet alatt gondolkodtam hogy mi is olvasnék, de akkor éppen úgy éreztem, csömöröm van a romantikus és történelmi regényekből...nem szeretnék elszomorító valós történeteket olvasni, hanem valami teljesen másra, újra vágyom. Így akadt meg a szemem a keresgélések közepette ezen a thrilleren, ami bőven túlszárnyalta az elvárásaimat.

Alapjáraton nem rajongok a kvantumfizikáért, és féltem is hogy hogy fogok tudni azonosulni a regénnyel, de mindenki nyugodjon le, ha nekem sikerült, nektek is fog! Nem gondoltam volna, hogy ennyi lehetőség van ebben a témában úgy, hogy az olvasó még élvezze is!

Jason élete szerintem a legtöbb ember életével egyenlő: feleség, gyerek, egy elfogadható munkahely, és a saját karrier feladása egy közös cél érdekében. Persze mindannyiunkban megfordul időnként a kérdés, hogy mi lett volna, ha... ? Hát most választ is kapunk, és azt hiszem ezután mindenki megelégszik azzal az úttal, amin jár, hiszen ettől lehet ezerszer rosszabb is!

Maga a cselekmény nagyon mozgalmas volt. Egy különös elrablással indult be az izgalom, és egy szer beinjekciózását követően egy másik világban találta magát Jason mégis a saját bőrében, de egy másik életben. Menekülőre fogván próbálja megkeresni a kapcsolatot a két élet között, mikor is rádöbbent, pont erről az életről mondott le... Elég gyorsan meggyűlölte az evilágban élő sikeres énjét aki csak a munkájának élt, és egyben ellopta az Ő nyugodt kis családi életét...

Szerencsére Jasonnek akad egy segítője, akivel megmenekül, és egy különös bolyongásra indulnak. Ez egy olyan szál, ami nagyon megoszthatja az olvasót. Én kedveltem Amandát, és sajnáltam hogy ilyen 'könnyen' kiengedte az író a kezei közül, de elfogadtam...(Bár reménykedem folytatásban! )

Ettől kezdve a férfi egyedül kereste meg a családját, és régi életét, amit meg is talált, de nem úgy, ahogy Ő azt gondolta...

Még egy tucat Jasonnek fájt a foga erre az életre, és mindenki csak a feleségét és a gyerekét akarta, akár öltek is érte... Többet nem is szeretnék elárulni, hiszen akkor nem lenne miért elolvasnotok, pedig érdemes. :)

Én imádtam ezt a regényt, mert mozgalmas volt, és egyben izgalmas. Más volt mint a többi könyv, egyáltalán nem untatott. Végre kicsit megmozgatta az agytekervényeimet, és gondolkodhattam, hogy vajon mi fog történni ezután... Élveztem minden egyes sorát!! :)

Ka Hancock - Üvegszilánkon táncolni

Október, a mellrák elleni küzdelem hónapja

Kelly Rimmer - Amikor elvesztettelek

Sharon Guskin - A felejtés ideje

Nicci French - A kételynél is erősebb

Diana Gabaldon - Outlander 3. /Az utazó/

Saroo Brierley - Oroszlán

Beck Weathers, Stephen G. Michaud - Túléltem az Everestet

Fábián Janka - Az utolsó boszorkány lánya

Orbán Gábor - A Viszkis és én

Blake Crouch - Sötét anyag

Keresés

Facebook

Jelenleg olvassuk

Népszerű bejegyzések:

Archívum

Flickr Images

Ka Hancock - Üvegszilánkon ​táncolni