Mi történik akkor, ha egy bipoláris személyiségzavarral küzdő férfi és egy mellrákkal küzdő felmenői ággal rendelkező nő dönt úgy, hogy egymásban találták meg életük párját?

Lucy Houston családjában minden nő előbb vagy utóbb szembesül a mellrákkal. Ez alól ő sem kivétel.

Mickey Chandlert már gyermekkora óta bipoláris személyiségzavarral kezelik. Képes-e arra, hogy megossza az életét egy másik emberrel?

Lucy és Mickey házassága nem hétköznapi. Bár mindkettejük nehéz egészségügyi kihívásokkal néz szembe, úgy döntöttek, hogy a kihívásokkal együtt veszik fel a harcot. Együtt küzdöttek Lucy rákjával és együtt kezelik Mic szárnyalásait és zuhanásait. A kapcsolatuk alapja az egymás iránt érzett szerelmük. Szigorú szabályokat állítottak fel a házasságukban, melynek köszönhetően már 11 éve támogatják egymást az úton.

"Lucy, minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult,

máskor csodás,ám az idő túlnyomó részében

igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont

lesznek idők, amikor üvegszilánkon táncoltok majd. Fájni fog.

Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől,

vagyszorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át

a következő biztos helyre."

-Dr. Gleason Webb, pszichiáter

 

Az egyik legfontosabb szabályuknak azt tartották, hogy bár mindketten vágynak rá, az egészségügyi kockázatok miatt nem vállalnak gyerekeket. A sors azonban nem igazodik az emberi döntésekhez. Az éves egészségügyi felülvizsgálatát követően Lucy váratlan híreket kap: minden óvintézkedésük ellenére gyermeket hord a szíve alatt.

Régóta várólistás volt nekem ez a könyv. Október apropóján végre el is kezdtem olvasni, ami nagyszerű döntés volt. Őszintén megvallva egy érzelmi hullámvasútra ültem fel vele. Nem egyszer esetteg velem, hogy az egyik pillanatban még sírtam, a másikban nevettem, a következőben pedig ismét potyogtak a könnyeim.

Lucy és Mick házassága pont attól volt igazán életszerű, hogy nem csak a jó pillanatokról olvashattunk. A történetük eredeti mesélője Lu, de Mickey gondolataiba is bepillantást nyerhetünk a naplószerű írásai által. A könyv többi karaktere is teljes volt, mindenkinek saját egyénisége volt. Egy olyan közösség vette őket körül, ahol a szomszédok és ismerősök szeretik egymást, a maguk tapintatos (vagy ha arra van szükség tapintatlan) módján önzetlenül segítenek, vigyáznak egymásra.

Minél tovább jutottam a történetben, annál inkább megszerettem Mickey és Lucy kapcsolatát. A nézetkülönbségeiket is szinte sajátjaimként éltem meg. Nem egyszer kellett akár napokra is letennem a könyvet, hogy feldolgozhassam mindazt, amit megéltem, míg olvastam.

Ha egy könnyű olvasmányt keresel, akkor nem ez a te könyved. Ezt olvasva tucatszor törik össze majd gyógyul meg a szíved. Az olvasását csak zsebkendő társaságában ajánlom. Ettől függetlenül az egyik kedvenc könyvemmé vált.