Milyen könyvet olvassak?

Elizabeth Wein - Fedőneve Verity

„1943. október 11. Egy brit kémrepülőgép kényszerleszállást végez a náci megszállás alatt álló Franciaországban. A pilóta és utasa a legjobb barátnők. Egyikük megpróbálja túlélni. A másik már akkor elvesztette a játszmát, amikor még el sem kezdődött.

Gyönyörűen megírt, szívszorító regény egy felejthetetlen barátságról, amely a végtelen gonoszságnak is ellenáll.”

A könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően volt lehetőségem elolvasni, ezúton is nagyon szépen köszönöm Nekik! :)

Ez egy igazán különleges módon megírt könyv. Nem is a témája (II. világháború), hanem inkább a módja, és a szemszöge miatt. Egy teljesen más oldalról enged betekintést, ami izgalmassá teszi az egész könyvet, hiszen fogalmunk sincs mi fog történni a következő oldalon.

Nagyon erősek a karakterek, de még erősebbek az események sorozata, ami nagyon nehézzé tette az olvasást. Hatalmas lelkierő kellett az olvasáshoz a nyomasztó hangulata miatt, de persze hogy is lehetne elképzelni egy háborút ez a sok negatív érzés nélkül? Minden egyes oldal mély nyomot hagyott bennem, és egyre inkább féltem, hogy közeledik a vég, ami nem tudom, mit hoz majd. Sok-sok fordulat és csavar volt elrejtve ebben a regényben, ami egy percre sem engedte, hogy letegyem a könyvet. Ha elfáradtam és a figyelmem lankadt, nem igazán volt érdemes folytatnom az olvasást, mert annyi apróságot rejtett a történet, hogy nem akartam semmiről lemaradni.

„A meggondolatlan fecsegés emberéletekbe kerülhet.”

Maga a történet egy skót kémnő és egy brit pilótanő barátságát mutatja be a kezdetektől. A fordulat ott kezdődik, hogy az egyiküket foglyul ejtették a németek, és különféle kínzásokkal próbálják elérni, hogy minél több információt szedjenek ki belőle. A kínzások nem hoznak eredményt, ezért egy igen furcsa módját találták ki, hogy megtudják a szükséges információt. Egy olyan lehetőséget kínáltak kínzás helyett, hogy nyugalomban, csendben írjon le mindent, amit tud az ellenséges táborról. A könyv feléig az Ő írásait olvashatjuk, majd ott fordul a kocka, és a kémnő (nem véletlenül nem írok neveket! ;) ) folytatja a történetet.

Számomra nagyon érdekes volt, hogy míg a könyv első felében E/3-ben olvastuk a történetet, a felétől kezdve pedig E/1-ben volt a folytatás.

Nagyon tetszett az is, hogy nagyon pontos leírást kaptunk mindenről, ebből is látva, az írónő igen alapos munkát végzett, nem csak összecsapta a könyvet.

A könyv nagy tanulsága a barátság volt. Én is hiszem, hogy a család mellett a barátság az a hatalmas ajándék, amit az élettől kaphatunk. Ti meddig mennétek el a barátságotokért? Mit tennél meg életed egyik legfontosabb emberéért?

„Ha az ember rátalál a legjobb barátjára, az olyan, mintha szerelembe esne.”

Biztosan el fogom még olvasni a későbbiekben, mert bár figyelmesen olvastam, a sok-sok fordulat miatt biztos vagyok benne, hogy nagyon sok minden felett még így is elsiklottam.

Ajánlom Nektek is hogy időt szenteljetek erre a könyvre, mert amellett hogy nagyon izgalmas, sok-sok mondanivalót is tartogat!

Felkeltette az érdeklődésed?

Ide kattintva 16%-os kedvezménnyel vásárolhatod meg!

10/8,5

Egy kis érdekesség:

A repülés amerikai származású női úttörője, az első jelentős női pilóta, Amelia Earhart

Élete:

Amelia Mary Earhart és nővére, Muriel gyerekként sohasem töltött sok időt egy helyen az Egyesült Államokban, mert apjuk folyamatosan munkát keresett. A lányok egy ideig a nagyszüleikkel éltek. Jó nevelést kaptak, szerettek olvasni és zenét hallgatni.

1917-ben, egy évvel azután, hogy befejezte a középiskolát, Earhart belépett a kanadai Vöröskereszt szervezetébe, hogy az első világháborúban harcoló katonákon segíthessen. Egy katonai kórházban dolgozott, és az oda kerülő repülős páciensekkel való beszélgetések felkeltették a figyelmét a repülés iránt.

Első alkalommal 1920-ban repült, mint utas, és egyből beleszeretett a repülésbe. Elkezdett pilótaleckéket venni, bár szülei ezt ellenezték. Miután megszerezte a pilótaigazolványt, teherautó vezetésével összeszedett annyi pénzt, amiből repülőgépet vehetett.

Heteken belül női magassági rekordot állított fel 4300 méter elérésével. A rekord nem állt fenn sokáig, de jól jelezte Earhart elszántságát.

Az 1920-as évek közepére szülei elváltak, Amelia az anyjával maradt, a Massachusetts állambeli Bostonban vállalt állást, előbb mint angoltanár, majd mint szociális munkás (social worker), és a hétvégeken kedvtelésből repült.

Elért eredmények:

1930-ban 291 km/h-val női sebességi rekordot állított fel, majd 1931-ben 5624 méterrel női magassági rekordot ért el. Még ebben az időben is több nő kritizálta Earhartot azért, mert 1928-ban csak utas volt az Atlanti-óceán átrepülésén.

1932. május 20-án indult el egy kétmotoros Lockheed Vega repülőgéppel Új-Fundlandból (Kanada), hogy egyedül repülje át az Atlanti-óceánt. A repülés nem volt könnyű. Az üzemanyag beszivárgott a vezetőfülkébe, a magasságmérő elromlott és viharos szél dobálta a gépet. Egyszer rövid időn belül 900 métert zuhant a gép és pörögni kezdett. Mindezek ellenére elérte Írország partjait és sikeresen leszállt a 15 órás út után. Lindbergh úttörő repülése óta ez volt a második ilyen repülés.

Earhart 3200 kilométeres női távolsági rekordot is felállított. Az út után Earhart a világ egyik legismertebb asszonya lett. Az útról könyvet írt The Fun of It címmel (kb. „ez a móka benne”), ami tovább erősítette hírnevét közvetlen, humoros stílusa miatt. Következő hőstette az volt, hogy 1932. augusztus 24-25-én keresztülrepült az Amerikai Egyesült Államok felett, Kaliforniából indult és New Jersey-be érkezett meg. Az út kevéssel több volt, mint 19 óra, ami szintén rekord volt. A rákövetkező évben Earhart megismételte az utat, ezúttal két órával kevesebb idő alatt. 1935-ben az első pilóta volt, aki Hawaii-ból Kaliforniába repült egyedül. Még abban az évben megállás nélküli repüléssel elsőként tette meg a Los Angeles és Mexikóváros közötti utat, majd néhány héttel később az első repülést Mexikóváros és Newark között (New Jersey).

Utolsó útja:

Az elért eredmények imponáltak Edward Elliott-nak, a Purdue University (Indiana állam) elnökének, aki alapítványt hozott létre repüléstechnikai kutatások céljára és vásárolt Earhart számára egy új repülőgépet. Ez egy korszerű Lockheed Electra volt, sok műszerrel felszerelve. Earhart elhatározta, hogy a géppel egy utolsó nagy utat tesz a Föld körül. Wiley Post és Howard Hughes pilóták már megtettek hasonló utat, de ők északi útvonalat választottak, ami rövidebb volt.

„Ha ezt megcsinálom, abbahagyom a hosszútávú repüléssel való kísérletezést”. - mondta Earhart.

Earhart és navigátora, Fred Noonan 1937. június 1-jén Miami-ből szálltak fel (Florida állam) és délkeleti irányban kezdték meg az utazást. Brazíliába repültek, majd északkeletre,Szenegál felé vették az irányt. Átrepültek az afrikai kontinens fölött (több helyen leszálltak), érintették az Arab-félsziget déli részét, majd Indiába érkeztek. Ezután délkelet felé fordultak, hogy elérjék Indonéziát. Új-Guinea Lae nevű helyére 1937. június 28-án érkeztek meg. Eddig közel 32 000 km-t tettek meg. A következő „ugrás” volt a legnagyobb: aHowland-sziget a Csendes-óceán közepén fekszik, 3500 km-re jelenlegi helyüktől. Már a felszállás előtt technikai nehézségek akadtak, de az indulás mellett döntöttek, ami július 1-jén megtörtént.

Ahogy a sziget felé közeledtek, Earhart július 2-án rádión időjárásjelentést kért a sziget térségéről. A sziget közelében vihar volt. Még néhány rádióüzenet érkezett, köztük az elsőben Earhart alacsony üzemanyagszintet jelentett. Az utolsó üzenet helyi idő szerint délelőtt 8:45-kor érkezett. A repülőgép azonban soha nem érkezett meg a szigethez.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Amelia_Earhart

~Harmatcsepp~

Elizabeth Fremantle - Queen's Gambit – Vezércsel

Egy haldokló király. A királyné veszélyben…
Elvált, lefejezték, meghalt, elvált, lefejezték, túlélte…

VIII. Henrik udvara tele van cselszövéssel, versengéssel, romantikával – és senki sem értheti ezt jobban, mint a középpontjában élő asszonyok.

Katherine Parrnak, aki harmincegy éves korára másodszor is megözvegyül, vissza kell térnie az udvarba, de az idősödő királyra és az őt körülvevő emberekre gyanakodva, ezt nem szívesen teszi meg. Emellett, amikor szenvedélyes viszonyba keveredik a rámenős és csábító Thomas Seymourral, azt hiszi, hogy végre szerelemből mehet majd férjhez. Ám jelenléte az udvarban felkeltette még valaki érdeklődését…

Őszinteségétől és intelligenciájától elbűvölten Tudor Henriknek is megvan a maga terve Katherine-nel kapcsolatban, és senki sincs abban a helyzetben, hogy visszautasíthatná a király házassági ajánlatát. Így hát míg varázslatos szeretőjét eltávolítják a kontinensre, Katherine kénytelen elfogadni a betegeskedő, egoista uralkodó kezét, s ő lesz Henrik hatodik felesége.

Az őt megelőző királynék sorsának tudatában Katherine-nek minden ösztönét és intelligenciáját segítségül kell hívnia, hogy elnavigáljon az udvar ármánykodásai közepette. Miközben a katolikusok újra hatalomra kerülnek, a reformátorokat eretnekségért égetik meg, a haldokló királyt körülvevő emberek pedig tülekednek a hatalomért az új rezsimben, a túlélése valószínűtlennek látszik – ám ő még ekkor sem mond le a szerelemről…

Először is szeretném megköszönni a Könyvmolyképző Kiadónak a könyvet, hiszen Nekik köszönhetem, hogy lehetőségem adódott elolvasni ezt a regényt.

Nagyon szeretem a történelmi könyveket, mivel amellett hogy jól érzem magam, a tudásom is bővíthetem. Tudjátok:kellemeset a hasznossal! ;)

Az egyik kedvenc történelmi személyem és időszakom VIII. Henrik, és kora, így boldogan fogtam kezembe ezt a könyvet. :)

Felkeltette az érdeklődésem, hogy nagyon kevés könyv foglalkozik VIII. Henrik utolsó feleségével, Parr Katalinnal, szóval ez még egy nagy plusz pontot jelentett.

Mielőtt nekikezdenél a könyvnek, ajánlom áttanulmányozásra a könyv végén található szereplők, illetve fontosabb dátumok átolvasását, mert sokban meg fogja könnyíteni a dolgod a könyv elején.

Az első oldalakon Katalin és haldokló férje kerül bemutatásra, akinek a halálát követően a király hivatása okán fel kell menniük az udvarba. Katalin nem véletlenül ódzkodva indul neki az útnak, mivel tudja, a király feleséget keres.

VIII. Henrik

Az előző feleségek szomorú és egyben rettenetes halálát vagy jobb esetben magányos, kitaszított életét elnézve aki normális, nem szeretne a király jobbján ülni.

Ahogy haladunk előre a történetben, egyre több személyt ismerhetünk meg. Szövetségeseket, és álnok, pénzsóvár embereket. Katalin szerelembe esik, de a király szörnyű parancsa elvágja tőle a boldogság lehetőségét, és helyette a szörnyű rettegés veszi kezdetét. Vajon túl fogja-e élni a következő hetet, hónapot, vagy akár évet? Mikor gondolja meg magát a szeszélyes Henrik? Mikor fogja a halálba taszítani?

Nagyon boldog vagyok, hogy nem ebben a korban élünk egyrészt azért, mivel szörnyűnek tartom az elrendezett házasságot, továbbá úgy gondolom nagyon kevés volt akkoriban az az ember, aki igazán boldog lehetett. Hiszen ha Katalin példáját nézzük, megvolt mindene: szolgák, tengernyi pénz, hatalom, de mire ment vele, ha félelemben élte életét? Nem szeretnék soha alárendelve élni bárki akaratának, nem akarnám odaadni a szabadságom semmi pénzért.

Parr Katalin

Nagyon kemény időszak volt ez, és a könyv is nagyon ügyesen bemutatja, hogy miként éltek akkoriban az emberek, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük nap mint nap. Hosszú leírások mutatják be a környezetet, a hatalmi harcokat, és a kiszolgáltatottságot.

Nagyon magával ragadott a könyv. Együtt nevettem Katalinnal, majd sírtam, mikor Meg búcsút vett ettől a világtól. Rettegtem, hogy a király megöli-e a következő oldalon, és reménykedtem, hogy egyszer szerelme beteljesülhet.

Ajánlom mindenkinek, hogy elolvassa a könyvet, mert egy precízen megírt történet, ami kitűnően építette be a történelmi eseményeket, és színezte ki a tátongó lyukakat, ezzel is elvarázsolva az olvasót. Továbbá nagy pozitívumnak számított a szememben, hogy végre nem egy 250 oldalas könyvet tarthattam a kezemben, hanem 504 oldalon keresztül feledkezhettem bele a történelembe. :)

Értékelésem:10/9,5

Ha felkeltette a könyv az érdeklődésed, most kedvezményes áron vásárolhatod meg ITT. Ne szalaszd el a lehetőséget! :)

Egy kis érdekesség: VIII. Henrik feleségei:

Az első feleség: Aragóniai Katalin

VIII. Henrik magánéletében és politikájában is szenvedélyes erőszakos hajlamú ember volt. Miután I. Miksa császárral és II. Gyula pápával XII. Lajos francia király ellen győztes hadjáratot vívott, elvette első feleségét korán elhunyt bátyjának özvegyét, Katalin spanyol hercegnőt (1509. június 7.) 1516-ban megszületett a király első gyermeke, aki később – 1553-ban - I. "Véres" Mária néven lépett trónra. Henrik ízig-vérig reneszánsz ember volt. Dalokat és verseket szerzett, szerette a kockajátékot, a bajvívást, a vadászatot, és a teniszt. Emellett híres volt a katolikus egyház iránti erős elkötelezettségéről is.

A király egy idő után unni kezdte a nála idősebb, hitbuzgó, sokat ájtatoskodó királynét. Emellett aggodalommal töltötte el az is, hogy mindössze egy lánygyermeke, Mária született, fiúutódai mind halva születtek. Annál is fontosabb lett volna egy trónörökös, mert a Rózsák háborúja még túl közeli élmény volt, és félő volt, hogy a Tudor-dinasztia elveszíti a hatalmat. Henrik akkoriban Boleyn Anna udvarhölgynek udvarolt. Ez a kapcsolat a király és felesége közötti ellentétet még inkább növelte és végül Henrik a válás tervét pendítette meg, amelynek azután rabja lett.

Azonban a házasság felbontásáért indult tárgyalás és egyházi per végén, a pápa nem volt hajlandó érvényteleníteni a házasságot. (A felbontást „szavatoló” Wolsey angol bíboros a per folyamán titokzatos módon meghalt. Morus Tamás vette át a hivatalát.) VIII. Henrik ezt követően történelmi lépésre szánta el magát: házasságát, a parlament helybenhagyó határozatára támaszkodva, önhatalmúlag feloldotta, a pápának az angol egyház fölötti hatalmát megszüntette és a szupremáciát magára ruháztatta (1531). Egyúttal kimondatta a parlamenttel, hogy a vallási dogmák értelmezése, nemkülönben a liturgia szabályozása őt illetik meg, mint az új anglikán egyház fejét.

A kivégzett második feleség: Boleyn Anna

Ezek után Henrik 1532. november 14-én feleségül vette Boleyn Annát és Cranmer érsekprímás elnöklete alatt egybegyűlt egyházi bizottság által is szentesítette első házasságának felbontását. Boleyn Annától Henriknek (1533. szeptember 7.) leánygyermeke született, a későbbi I. Erzsébet királynő (uralkodása: 1558-1603) Miután Annának sem sikerült fiúgyermeket szülnie (több ízben is elvetélt), és temperamentuma is heves volt, Henriknek egyre kevésbé volt ínyére a házasság. A második vetélés után felmerült benne a gyanú, hogy Anna boszorkány, és egy új udvarhölgynek, Jane Seymour-nak kezdett udvarolni. 1536. május 2-án alaptalan vádak alapján (felségárulás és vérfertőzés) a londoni Tower-be záratták Annát, bátyját és néhány társát szintén koholt vádak alapján elfogatta és lefejeztette. 1536. május 19-én a Tower előtti téren Annát is lefejezték.

A harmadik feleség: Jane Seymour

Egy nappal később Henrik feltűnő sietséggel vette feleségül Jane Seymourt, aki azután – szerencséjére – 1537. október 12-én fiút szült, Edward trónörököst, és talán még nagyobb szerencséjére a gyermekágyban meghalt. A parlament ekkor Boleyn Anna gyermekét, Erzsébetet törvénytelen származásúnak mondta ki és Edwardot nyilvánította egyedüli törvényes trónörökösnek, még legidősebb leánya, Mária ellenében is. Akik a határozat ellen tiltakozni mertek, azokat a király kivégeztette.

Negyedik feleség: Cleve-i Anna

Már egy hónappal Jane Seymour halála után a titkos tanács kérte a királyt, hogy válasszon új feleséget; Henrik pedig nemsokára ezeknek kérelmeknek (és hajlamának) eleget is tett. Amúgy is szerelmes volt Cleve-i Anna ifj. Hans Holbein által készített képébe, és politikai okokból Cromwell is sürgette a német protestáns hercegnővel való eljegyzését. Úgy látszott, hogy az angol hitújítás megint a német protestantizmus kerékvágásába terelődik. Csakhogy a szeszélyes Henrik új nejét nem találta elég vonzónak, már házasságkötésük előtt azon gondolkozott, hogyan szabadulhatna meg tőle. Cromwell-t, akit ezért az egészért felelősnek tartott, ellenfeleinek és vetélytársainak örömére kivégeztette. Annát a richmondi palotába küldte. A királyné a legrosszabbra számított, hiszen tudta, hogy nem nyerte el férje kegyeit a hat hónapig tartó házasság alatt. Valóságos megkönnyebbülés volt számára mikor VIII. Henrik tanácsadói megjelentek lakhelyén, és megtudakolták tőle, hogy hajlandó e elválni. Anna azonnal beleegyezett, hiszen ezzel megmenekült az életveszélyből. Henrik örült, hogy ilyen könnyen megszabadult nejétől. Válásukat három nap múlva ki is mondták. Anna Angliában maradt. A királytól évi 4000 font járandóságot kapott, valamint két uradalmat és egy várat is neki ajándékozott. Ezeknek köszönhetően élete végéig úrnőként élt. Elmondható, hogy a feleségek közül ő járt a legjobban.

A másik kivégzett – ötödik - feleség: Chaterine Howard

Henrik most a katolikus párt emberei, a Norfolkok és Howardok felé fordult és immár ebből a körből szemelte ki ötödik nejét, Howard Katalint (1540. augusztus 8.) Családi boldogsága azonban ebben az esetben sem volt tartós. Cranmer leveléből csakhamar tudomást szerzett Katalin szeretőjéről, Thomas Culpeperről, s a hűtlen asszonyt lefejeztette. (1542. február 13.). Ekkorra már a királyságban lévő összes apátság és kolostor közvetlenül a király fennhatósága alá került. A Lordok Házának tagjai vették át az apátok és perjelek szerepét, egyedül az érsekek és püspökök maradtak meg a korábbi egyházi szervezetből.

A hatodik feleség: Chaterine Parr

1543-ban Henrik feleségül vette a gazdag özvegy Catherine Parr-t. Catherine a vallási reformer irányzathoz tartozott, míg a király konzervatívabb volt, ezért akadtak köztük nézeteltérések. Ő segítette kibékíteni a királyt két lányával is, sőt, mindketten visszakerültek az örökösödési sorba, de kizárólag Edward herceg után.

Henrik hat házassága közül valójában egyik sem volt, amely válással végződött volna. Aragóniai Katalinnal kötött házasságát semmissé nyilvánították, Boleyn Annát lefejeztette, Jane Seymour gyermekágyi lázban halt meg, Cleve-i Annával kötött házasságát szintén semmissé nyilvánították, Catherine Howard-ot lefejeztette, Catherine Parr pedig túlélte őt.

Henrik uralkodásának vége felé egészségi állapota romlott. Látványosan meghízott (állítólag 137 centis derékbősége volt), és mozogni is már csak segítséggel tudott. A leírások alapján köszvényes lehetett. Még 1536-ban egy lovagi torna során súlyos lábsérülést szenvedett, amely miatt később még kevesebbet mozgott, ez elősegíthette állapotának romlását. 1547. január 28-án, 55 éves korában hunyt el a whitehall-i palotában, ahol apja kilencvenedik születésnapjára kívánt volna emlékezni.

Forrás: http://tortenelemklub.com/koezepkor/kesei-koezepkor/109-viii-henrik-a-feleseggyilkos

~Harmatcsepp~

Susannah Calahan- Lángoló agy

Lebilincselő visszaemlékezés a New York Post fiatal újságírójának tollából, aki ritka és ijesztő betegséggel vívott csatát, most pedig saját tapasztalatainak megírásával bepillantást enged az agykutatás fantasztikus tudományába.
Susannah Cahalan egy napon furcsa kórteremben ébredt – az ágyhoz szíjazva, felügyelet alatt, mozgásra és beszédre képtelenül. Az egyhónapos kórházi tartózkodása alatt készült kartonjai pszichózisról, agresszióról és veszélyes instabilitásról tanúskodnak. Néhány hete még egészséges, életteli huszonnégy éves volt, élete első komoly kapcsolatában, felfelé ívelő karrierrel.
Susannah lenyűgöző könyve tulajdonképpen egy krónika, mely megvilágítja a betegség útjának kifürkészhetetlen ösvényeit, és azt a szerencsés felfedezést, ami végül megmentette az életét. Kiderült ugyanis, hogy autoimmun kórról van szó, melynek során a szervezet megtámadja az agyat. Ez magyarázatot adhat a történelmen végigvonuló „démoni megszállásokra”…

A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is nagyon köszönök Nekik.

Lángoló agy – egy fiatal újságírónő riporteri precizitással , alapossággal végigvezetett műve, melynek alapja: Önmaga.

Emlékek töredéke van az „őrült 1 hónapról”. Mások emlékeire, dokumentációkra, felvételekre tud csupán támaszkodni, hogy rekonstruálja a történteket. Első kézből kapunk ízelítőt, mit is hogyan érez/gondol egy ember, aki az őrület felé halad… érzelmi túltengések – alvásproblémák – agresszió – csontig hatoló rettegés – csapongó gondolatok.

Orvosok tűnnek fel, majd el… nehezen kezelhető beteg – egy különleges betegség, különleges eset? Hol a határ? Van-e olyan orvos, akinek elég kitartása van, hogy ne adja fel?

Családja, szerelme kitartásának köszönhető-e, hogy nem mondtak le róla a gyógyítók? Ők látták az emberi roncsban Susannah nyomát.

Fiatal, erős nő küzdelme önmaga megtalálásáért. A gyors leépülést, majd lassú gyógyulást vele együtt élhetjük át.

"Az élet olykor kis masnival átkötve nyújtja felénk a metaforákat – éppen akkor, amikor szükségünk van rá. Amikor azt hiszed, minden elveszett szinte váratlanul kerül elő épp az, ami kell."

Kedves Olvasó, felmerült bennem a kérdés, vajon én is lehetek Susannah? És te? Mi váltja ki az elme megbomlását? Elgondolkodtató művet tartottam a kezemben, olvasd el. Neked mit tár fel?

Ha felkeltette az érdeklődésed a könyv, ne habozz, most 16%-os kedvezménnyel vásárolhatod meg itt.

Értékelésem:10/8

Egy kis érdekesség: A pszichiátria rövid története

A mai, modern pszichiátriáig vezető útra nem mindig lehetünk feltétlenül büszkék. Mivel nem értették a betegségek kialakulását, ezért számtalan embertelen módszert kipróbáltak, melyekről csak az idő bizonyította be, hogy a gyógyítás szempontjából zsákutcát jelentettek. Mégis fontosnak és érdekesnek tartom ezeket a megállókat is, hiszen nélkülük ma talán nem tartanánk ott, ahol.

A továbbiakban szeretnék egy sorozatot indítani, melyben végignézzük a pszichiátria fejlődésének legérdekesebb állomásait. Most nézzünk egy gyors összefoglalót miről is lehet itt szó!

Az 1800-as évek közepéig a pszichiátriai betegségek kezelésének legfontosabb szempontja az érintett betegek elkülönítése, a társadalomból való kirekesztése volt. Az elmebajjal küszködők kezelése tulajdonképpen a kínzással volt egyenértékű: minden módszert bevetettek, mely könnyebb kezelhetőséget eredményezett.

Ma már döbbenetes, hogy a XVII. században a gyógyulást attól várták, hogy az őrültséggel vádolt embereket leláncolták, romlott ételeket etettek velük, vagy rendszeresen csapolták a vérüket. Nem ritkán az áltozatokat belépődíj ellenében cirkuszi mutatványként is árulták. És ezek még a kiméletesebb módszerek közé tartoztak.

A XVIII. század végén, ha kismértékben is, de már mutatkoztak a változás jelei. Philippe Pinel, egy francia elmegyógyintézet igazgatója, a láncok használata helyett kényszerzubbony alkalmazását javasolta, a kezelést azonban továbbra is a fizikai fenyítés jelentette.

A XIX. század elején a tudomány fejlődésével teret kapott az a nézet is, miszerint a pszichiátriai betegségek kialakulásáért az agy a felelős, ámbár akkoriban ez az elképzelés még nélkülözött minden tudományos bizonyítékot. A század végére egyre bizarrabb elméletek és módszerek láttak napvilágot. Dr. Benjamin Rush, akit az amerikai pszichiátria atyjának tartanak, a pszichiátriai betegségek forrásának a maszturbációt és a nemi vágyat tartotta, kezelésül pedig a nemi szervek csonkolását, égetését vagy begipszelését javasolta. Nem is olyan rég, a XX. század elején Dr. Wagner-Jauregg, osztrák pszchiciáter professzor, maláriával fertőzte meg pácienseit, mert úgy vélte a fertőzés tüneteként jelentkező láz segít visszanyerni az épelméjűséget. Erőfeszítéseiért 1927-ben még Nobel-díjjal is kitüntették.

Szintén a XIX. század első felére tehető annak az irányzatnak a kialakulása, mely a ma ismert pszichiátria tulajdonképpeni létjogosultságát eredményezte. Bár a kor vezető tudósai egyetértettek abban, hogy a kényszerek alkalmazása nélkülözhetetlen a gyógyítás során, de azt az alapelvet is megfogalmazták, hogy a beteget nem szabad kínozni.

A XX. század végére a pszichofarmakológia fejlődése tette feleslegessé a régi kényszereszközök alkalmazását. Ma már – a lelki folyamatokat befolyásoló modern gyógyszerek korában – rémisztőnek és távolinak tűnnek azok a rajzok és ábrák, melyek a korábban elterjedten használt gyógymódokat mutatják be: bilincseket, kényszerzubbonyokat, forgatógépeket, vagy arc- és testmerevítőket. Valósággal megkönnyebbül az ember, ha a máig is alkalmazott fürdés- és mozgásterápia képeit szemléli.

Forrás: http://elmedoktor.hu/pszicho-tortenet/a-pszichiatria-rovid-tortenete/

~Tyúkanyó~

Julianne Donaldson- Edenbrooke

„Marianne Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe.
Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött.
Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.”

Francia borító

Sokan vártátok hogy kritikát írjak erről a könyvről, emellett én is nagyon vártam, hogy a kezembe vehessem ezt a könyvet, mert már sok jót hallottam róla, és igazán kíváncsi voltam, hogy vajon tényleg olyan jó-e mint mondják, vagy csak fel lett fújva ez a könyv is, mint oly sok másik.

Az első pozitívum amit felfedeztem, hogy a XIX. században játszódik, és teljesen elmerültem benne, csak azt vettem észre, hogy már beesteledett. :)

Marianne egy nagyon szerethető karakter, hiszen természetbarát, imádja a művészetet, és nem áll be a sorba a sok pukedliző pénzhajhász buta liba közé. Könnyen azonosultam vele, mert ahogy az én életemben(és rajtam kívül szerintem szinte mindenkiében), így az Ő életében is tengernyi nehezítő körülmény áll fenn, ami nehézkessé teszi olykor az igazán önfeledt, boldog szórakozást. Bár teljesen más világ, mégis oly sok hasonlóságot vélhettünk felfedezni.

Spanyol borító

Mikor útnak indul Edenbrookeba, már az utat sem sikerül kaland nélkül megúsznia, mégis ennek a szerencsés ’véletlennek’ köszönhetően találkozik a rejtélyes Philippel, akit az első perctől lenyűgöz a nem mindennapi lényével.

Szeretem a romantikus regényeket, de fenntartásokkal állok hozzájuk. Nem szeretem, ha valami annyira mézes mázos. A jelenlegi történet az volt, mégis nem tudom, hogy hogyan, de egyszerűen magával ragadott. Imádtam azt a tengernyi formalitást és udvariaskodást, ami elég erős nehezítő körülményt jelentett.

Angol borító

Szerintem valahol mindenki ilyen herceget képzel el magának, mint Philip, és ugyanilyen romantikus, szeretetben és szerepelmben gazdag udvarlást, és párkapcsolatot szeretne megának. (Főleg ahogy ma a férfiak tudnak udvarolni… -.-’’ ) Romantikus, művelt, és emellett nagyon jó humorú. Egyszerűen egy rendkívül ízléses könyv volt, le a kalappal minden egyel oldal előtt! J

Az árnyékot Marianne testvére, Cecily, illetve a kéretlen kérők okozták. Cecily teljesen az ellentéte volt a főhősnőnknek. Egyszerűen irritált. Csúnya ilyet mondani, de biztos Ti is éreztétek már azt, hogy valaki annyira zavart, hogy fejbe tudtátok volna csapni egy vaslapáttal, hogy hallgasson végre el?! Na én ugyanezt éreztem Cecilyvel szemben… :D

Magyar borító

A cselekménye eléggé kiszámítható volt, de annyira jó könyv volt, hogy szemet lehetett hunyni felette. Ritkán mondok ilyet, de biztos, hogy még el fogom párszor olvasni ezt a könyvet. Egyszerűen a szürke hétköznapokat egy tündéri mesévé változtatta, és miután letettem a könyvet, egyszerűen hatással volt rám, és a hangulatom is virágba borult.

Még ezernyi ilyen könyvet kérek a kezembe!

Olvashatjuk egyébként a köszönetnyilvánításban, hogy az írónő amikor nekifogott a könyvnek, nem is tudta igazán, hogy hogy kéne csinálnia. Egyszerűen érezte, hogy meg kell osztania az olvasóközönséggel. Hát ezt le kell pacsiznom, mert nagyon ügyesen csinálta, remek könyv lett. A kedvencek között szerepel!

Ha megtetszett a könyv, bátran ajánlom, hogy beszerezd, mert nem fogod megbánni. A Könyvmolyképző Kiadónál (ide kattintva) most akciósan vásárolhatod meg, szóval ne hagyd ki a lehetőséget!

Értékelésem:10/10

Thomas Glavinic - A vágyak élete

„Nem vagyok tündér, és ez itt nem mese.”

Jonas teljesen átlagos, hétköznapi életet él. Van két kisfia, felesége és szeretője, szövegíróként dolgozik egy reklámügynökségnél, nem nagyon szereti a munkáját, de nem is nagyon ért hozzá. Míg egy napon, a parkban eltöltött ebédszünetben oda nem lép hozzá egy férfi, azzal, hogy teljesíti három kívánságát… Glavinic írásmódjának jellemző vonása, hogy mindig valami geg, valami jól ismert toposz indítja el a történetet, amely aztán egyszer csak váratlan fordulatot vesz, és alaposan kicselezi az olvasó elvárásait. A vágyak élete groteszk és szürreális, szép és kegyetlen könyv, amely az álmok szenvtelen pontosságával beszél a vágy, a szorongás, a szerelem és a bűn természetéről.

Nemrégiben tettem szert erre a könyvre, egy leértékelés során jutottam hozzá. Mikor megláttam, beleszerettem a borítóba, így gondolkodás nélkül hazahoztam. Mielőtt nekiálltam volna a könyvnek, kíváncsi voltam, Ti hogy vélekedek róla. Hát nem sok pozitívat találtam… Szóval nem is fűztem túl sok reményt ahhoz, hogy a kedvenceim közé kerüljön.

Könyvünk főszereplője, Jonas nem éppen egy említésre méltó karakter. Egy csalfa férjet alakít, aki szürke kisegérként éli a mindennapokat, csak szeretője mellett borul virágba pár órácskára. Maga az alaptörténet, hogy egy ismeretlen férfi azt mondja, teljesíti három kívánságát, nagyon izgalmasnak tűnt. Egyből elkezdett járni az agyam, hogy vajon nekem mi lenne az a három kívánság? Vajon jól választanék ha sürgetnének, és nem lenne időm átgondolni? Nagy feladatnak bizonyulna. De Jonas nem töri soká a fejét, elkezdenek záporozni a jobbnál jobb kívánságai. -.-’’

És azt hiszem itt vesztettem el fonalat... Annyira szürreális volt az egész könyv, hogy bármilyen szégyen, nem tudtam kibogozni a mondanivalóját. Pedig törekedtem. Napokig gyűrtem a lapokat, feladta a leckét. De nem mentem semmire vele… Az egész egy se eleje se vége regény. Alkalmanként azért vissza-vissza tértem a könyv világába, és felcsillant a szemem, hogy végre megvan az a fonál. De mire elkaptam volna, megint nyoma veszett.

Sajnos nem tudok túl sokat mesélni a könyvhöz fűződő élményeimről, mert bár sok időt ültem fölötte, nem maradt meg belőle semmi. (Kivéve az a sok olvasási póz, ami végig kísért a könyv alatt. :D)

Azért elárulom, találtam némi pozitívat is a könyvben. Tetszett, ahogy az ottani embereket jellemezte. Senkit nem érdekel senki, és semmi. Az emberek nem vállalták a felelősséget tetteikért. És talán a legszomorúbb, hogy hiába vagyunk tömegben, talán néha úgy vagyunk a legmagányosabbak, mert senkit sem érdeklünk...

Szomorú, de tökéletesen jellemezte a társadalmunkat. Szóval részemről volt némi pozitív tanítása is, mert nem akarok olyan ember lenni, mint akik a könyvben szerepeltek. Szörnyű, elrettentő példák voltak. Nem akarok olyan fásult lenni, hogy nem tudom értékelni a körülöttem levő barátokat, családot.

Az első oldaltól az utolsóig úgy éreztem magam, mintha Salvador Dalí valamelyik szürrealista festményébe kerültem volna, és nem találtam a kijáratot.

Ha jót akartok magatoknak, nagyon sajnálom, de nem ajánlom, hogy a kezetekbe vegyétek. Azt kell mondjam, ismét egy jó lecke volt, hogy nem minden a külső. Szóval tanuljatok a hibámból, és válasszatok szerencsésebben!

10/4

Egy kis érdekesség:

Salvador Dalí

Salvador Felipe Jacinto Dali 1904. Május 11-én Spanyolországban, Figuerasban született. Igen korán megmutatkozik utánozhatatlan tehetsége, ugyanis már 1918-ban, mintegy tizennégy évesen kiállít. A Madridi Képzőművészeti Akadémiára jár, azonban a tanári-karral több alkalommal is összetűzésbe kerül, így néhány igencsak viharos év elteltével kizárják onnan. Madridban barátságot kötött García Lorcával, Barradasszal, Bunuellel és más alkotókkal. 1929-ben Párizsban telepedett le, ahol kapcsolatba került a szürrealisták csoportjával, majd csatlakozott is hozzájuk. Ebből a korból való vásznaival (A nagy önfertőző, Az emlékezet állandósága) néhány kritikusa szerint legjobb műveit alkotta meg. Ekkor dolgozta ki a maga paranoiás kritikus módszerét, amikor irracionális kényszerképzeteit hagyja érvényesülni, de éber logikával választ közülük. Egymást követően nyílnak meg kiállításai Párizsban, New Yorkban, Londonban. 1936-ban a TIME magazin címlapjára kerül. 1939-ben a New Yorki Metropolitan Opera bemutatja a Bacchanália című balettet, amelynek díszleteit maga Dalí formálja meg. 1940 és 1955 között az Egyesült Államokban élt, ahol megalapozta művészi tekintélyét. Spanyolországba visszatérvén elvonult a nyilvánosság elől. Egyetlen társa Elena Diakonova (Gala) maradt, aki egykori barátjának, Paul Éluardnak volt a felesége. Ő lett a múzsája, és őt örökítette meg számtalan portrén. 1960-ban megfesti nagyformátumú misztikus mesterműveit, többek között Az ökumenikus zsinatot. 1971-ben Clevelandben megnyílik a Salvador Dalí Múzeum. 1989-ben szülővárosában, Figuerasban tér örök nyugovóra. Végrendelete értelmében birtokát, műalkotásait és teljes vagyonát a spanyol államra hagyja.

Elizabeth Wein - Fedőneve Verity

Elizabeth Fremantle - Queen's Gambit – Vezércsel

Susannah Calahan- Lángoló agy

Julianne Donaldson- Edenbrooke

Thomas Glavinic - A vágyak élete

Keresés

Facebook

Jelenleg olvassuk

Népszerű bejegyzések:

Archívum

Flickr Images