"Mi lesz, ha a szüleid téged is szétbontatnak?
Szép új világ?
Egy olyan társadalomban, ahol a nem kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket.
Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik.
Te vajon túlélnéd?"
Nagyon kedvelem a disztópikus műveket, részben ezért esett a választásom erre a könyvre. Nagyon érdekes, hogy az emberek milyen jövőt tudnak elképzelni az emberiség számára, hiszen általában teljesen más az értékrend.
A fülszöveget olvasva az első gondolatom az volt, hogy : Nem hiszem el!!! Komolyan képesek az emberek bontásra ítélni a gyereküket?!
A könyvnek 3 főszereplője van, és mindhármukat a sorsuk köti össze, hogy bontásra ítélték őket, különböző indokok miatt. Van aki árva, és az államnak nem érdeke etetni. A másik gyerek balhésabb, és a szülők ezt látták a legjobb megoldásnak. Míg a harmadik gyerek vallási nézetek miatt kerül ilyen sorsra. Nem szeretnék nagyon belemenni a történetbe mert egyrészt tengernyi dolog történt, és nehéz lenne ezt a rengeteg eseményt röviden leírni, emellett pedig véletlenül sem akarnám lelőni nektek előre, hogy mik is történtek, mert nagyon izgalmas a könyv, és a legjobb, ha keveset tudtok a cselekményéről! ;)
A társadalom ahol éltek, számomra (és persze minden normális ember számára) egyértelműen elfogadhatatlan volt! Már csak belegondolni is szörnyű, hogy képes valaki feláldozni a gyerekét, hogy szétbontsák, mert jelenleg nem elég hasznos tagja a társadalomnak... És tudjátok miért volt annyira rossz olvasni? Mert amerre tart a világ (itt gondolok a kapzsiságra, pénzéhségre, és az emberek önzőségére), még el is tudom képzelni, hogy mondjuk egy 200-300 éve múlva ekkora változásokon megy keresztül a társadalmunk.
A könyv ismét bebizonyította, hogy az embernél nincs pusztítóbb és kegyetlenebb élőlény, így sokszor a könnyeimet nyelve olvastam, és szurkoltam a fiataloknak... Az első oldaltól éreztük, hogy milyen rossz dolog a bontás. Viszont amikor egy embert kísértünk el az utolsó óráira (akármennyire is egy rossz lelkű szereplő volt), nem lehetett nem együtt érezni vele... egyszerűen kegyetlen volt, az a pár óra, mígnem darabjaira szedték...
Persze ne tántorítson el benneteket az olvasástól az előző pár sor, mert egyébként nagyon jó könyv volt, olvastatta magát, és nehéz volt letenni. A hibát én követtem el, mikor olvasást követően egyből leültem leírni a gondolataimat, és nem hagytam ülepedni...ezért is fakadtam ki kissé. Lelkileg erősen ostrom alá kerültem... Viszont nagyon tetszett, hogy fordulatokban gazdag volt, nem igazán lehetett kitalálni mi fog történni a következő fejezetben, és a szereplők is sokszor érdekes karakterek voltak.
Nagyon könnyen tudtam azonosulni a szereplőkkel, hihetően lett ábrázolva a környezet, és az emberi természet. A szereplők nagyja szinte azonnal a szívemhez nőtt, és nagyon várom a történet folytatását, mert ez is az év egyik legjobbjai közé tartozik!Bátran ajánlom elolvasásra, de fogadjatok meg egy tanácsot! A lelketekre húzzatok kemény pajzsot, ami megkímél benneteket ettől a rettentő világtól!
A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!
Felkeltette az érdeklődésed? Ide kattintva 16%-os kedvezménnyel van lehetőséged megvásárolni.
