"Ciro és Enza tizenéves korukban találkoznak először az Olasz-Alpokban megbúvó kis faluban, ami az otthonuk. Találkozásuk rövid, de szemet gyönyörködtetően tartalmas.
Amikor Cirót méltatlan módon elküldik Amerikába, Kis-Itáliába cipésztanoncnak, Enza vigasztalhatatlan. A családját váratlan tragédia éri, és neki is Amerikába kell mennie apjával, hogy így biztosítsák családjuk jövőjét.
Anélkül, hogy tudnának egymásról, Ciro és Enza új életet kezd New Yorkban, ahol eltérő utakon járnak, mígnem a sors közbeszól, és újra összehozza őket. De ekkor már késő: Ciro jelentkezett az I. Világháborúba, és Enzának meg kell tanulnia Ciro nélkül felépíteni életét a Metropolitan Operaház varrónőjeként.
Ahogy sorsuk összefonódik és világuk végérvényesen megváltozik a háború után, el kell dönteniük, hogy közös-e a jövőjük vagy sem."
Már korábban szemet szúrt a könyv, bőven a megjelenés előtt, viszont nem a fülszövege, hanem a borítója fogott meg. Számomra az egyik kedvenc borító az idei olvasmányaim közül, így nem is volt kérdés, el akarom olvasni.
A fülszöveg nagy vonalakban leírja a történetet, mégis ez egy 672 oldalas könyv, ennél sokkal több minden történik. Örülök, hogy végre nem egy 300 oldalas könyv, nagyon szeretem az ilyen gyönyörű, vaskos darabokat. Annyira jó érzés, hogy sokkal tovább követhetek egy frissen megismert karaktert, vagy egy családot. Na meg azért megjegyzem, nem mindegy, hogy ugyanazon az áron egy vékonyka könyvel térek haza egy könyvesboltból, vagy egy tekintélyt parancsoló vastag könyvel, ami több száz oldallal büszkélkedhet. :)
A könyv elején megismerkedünk két kis fiatallal - Ciroval és Eduardoval - akik édesanyjukkal egy ismeretlen utazásba kezdenek. A két fiatalt anyukájuk apácákra bízza, amíg Ő vissza nem tér. Igazából csak annyit tudunk, hogy az apukájuk egy héttel korábban vesztette életét, de nem tudjuk, miért kell a gyerekeknek apácákkal élnie, és egyáltalán hova megy anyjuk?!
A másik szál Enza és családja életét követi, akik egy népes család tagjai, de komoly feladat a mindennapi betevőt az asztalra teremteni. Enza is még csak tizenéves, de viselkedése akár egy felnőtté. Keményen dolgozik, és neveli 5 másik kisebb testvérét.
Enza és Ciro találkozása nem egy vidám történet. Enza legkisebb testvérét, Stellát elvitte a láz, és Ciro kapta a feladatot, hogy ássa ki a halottnak a sírt. A fiatalok ekkor találkoznak, és szeretnek egymásba.
Ez egy igazi romantikus regény. Rengeteg gyötrődést kellett átélniük mindkettőjüknek, mire ismét találkozhattak, de az a találkozás sem tartott sokáig, mivel Cirot elszólította a kötelesség. Bár mindkettejük szívében ott a másik, mégis Enza kénytelen új életet kezdeni, mivel hiába várta Cirot, nem jött, ahogy ígérte.
Enza megtalálta idővel a boldogságot egy másik férfi személyében, mikor Ciro ismét megjelenik, és ígéretet tesz, többet nem hagyja magára az asszonyt.
Nagyon sok fájdalomnak, lemondásnak, és csalódásnak lehettünk tanúi, de mégis annyi boldog pillanatot adott a könyv.
Ciro lelkének egy darabkája is megnyugvást lelt, ami gyermekkorától kezdve háborgott. Persze ezt követően is komoly nehézségekkel kellett szembenézniük, de ez a könyv mindenkit kitartásra ösztönözhet, hiszen a kitartásnak megvan az eredménye! :)
A szereplők közül Enzát kedveltem a legjobban, mert mindig tudta mi a kötelessége, emellett nagyon becsületes nő vált belőle, aki sohasem felejtette el, honnan jött. Megszakadt a szívem amiatt, ami a hajóutazás után következett vele, nem ezt érdemelte. Egyszerűen Ő egy csodálatos karakter volt, akinek a szívét csakis a szeretet és a tisztaság töltötte meg.
Cirot is kedveltem, de nem igazán tudtam belenyugodni az Ő sorsába...
A kettejük kapcsolata egy nem mindennapi történet, amit ajánlok Nektek kedves Olvasóim! Persze nem mondom, hogy minden oldala egyformán lekötött, alkalmanként sokalltam a hosszan taglalt leírásokat, de ettől úgy gondolom könnyedén eltekinthetünk, mert egyébként megállta a helyét a könyv!
(Bár zárójelesen megjegyzem, egy cseppnyi hiányérzetem támadt, de nem tudnám megindokolni, hogy ezt mi okozta. Talán a befejezéssel nem voltam kibékülve, én nem ilyen befejezést szántam a szereplőknek.)
A könyv maga egyébként elsodort, éjfélkor is csak arra döbbentem rá, hogy aludni kéne menni, de nem tudtam letenni a könyvet, inkább vállaltam a másnapi kialvatlanságot. :)
Szeretném még kiemelni, hogy a regény végén különleges fényképeket is láthatunk, amelyek inspirálták Adriannát a könyv írása közben. És amiatt is tetszettek nagyon, mivel a családját ábrázolták a képek, ezzel is közelebbinek érezhetjük Őt, és a történetét is magunkhoz. :)
Egyébként eddig nem olvastam Adriana Trigiani korábbi könyveit, de ezután szívesen kézbe veszem majd, ha nem tudom, mit olvassak.
"Óvakodj azoktól a dolgoktól a világon, amik mindent vagy semmit jelentenek neked!"
A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, ezúton is nagyon szépen köszönöm Nektek! :)
Felkeltette az érdeklődésed? Ide kattintva 16%-os kedvezménnyel tudod megvásárolni! :)
