Debra Bridwell bensőséges hangvételű könyve azokhoz szól, akik a meddőség mindennapi fájdalmával élnek együtt. Azokhoz, akiknél a fogantatás még várat magára vagy akik a várandósság ideje alatt elvesztették magzatukat. Ajánlott olvasmány azoknak is, akik szeretnének valami támogatást nyújtani valakinek, aki ilyen helyzetben van.
„Szeretném, hogy tudd: nem vagy egyedül” ‒ bátorítja az írónő a gyermekért küzdő sorstársait, és mély őszinteséggel tárja fel saját harcait, a remény és az elkeseredés ciklikus váltakozását s a vetélés miatti fájdalmát. Könyve segítséget jelent a gyászfolyamat megélésében, a stressz és a meddőséggel való megküzdésben.
Végigkalauzol a különféle megoldásokon is: a gyógyszeres kezelésektől kezdve a mesterséges megtermékenyítési eljárásokon át az örökbefogadásig. Nem csak bemutatja az egyes módszereket, hanem mögéjük is néz: Milyen etikai kérdéseket vetnek fel? Vállalhatja-e egy házaspár anélkül, hogy feladná hitbeli meggyőződéseit? Mit mond a Biblia? S egyáltalán hol van Isten, amikor úgy fáj?
Bár még fiatal vagyok és nem gondolkodom kimondottan a család alapításon, mégis van bennem egy félsz a témával kapcsolatban. Évekkel ezelőtt komoly problémák jelentkeztek a menstruációmmal kapcsolatban (rendszertelen volt, kimaradozott, vagy egyszerűen fél évig nem jött meg...). Ekkor különböző orvosi vizsgálatokon vettem részt, és felmerült a PCO gyanú. Végül arra jutottak, fiatal vagyok, és nem állt be a szervezetem.
Évekkel később még mindig fennáll a probléma, és bár a fogamzásgátló tablettával kezelni lehetett volna a tüneteket, mégsem szeretném szedni, hiszen ha PCO-val küzdök (ami ismét kivizsgálás alatt van), akkor így is nehéz a teherbeesés, nem hogy magamtól vegyem el még azt a kis esélyt is (mivel ugye a fogamzásgátlónak lehet egy ilyen mellékhatása, hogy nehezíti a teherbeesést...).
Szóval bár nem aktuális a téma, mégis félek, hogy milyen lehetőségeim vannak, és hogyan lehet ezzel a problémával lelkileg megküzdeni. Mivel nem vagyok egy karrierista típus, világéletemben fiatal anyuka szerettem volna lenni, nem tudnám elképzelni az életem meddőként, mint ahogy egyébként a legtöbb nő sem.
Debra Bridwell a saját életébe vezet be, és őszintén mesél az érzéseiről, küzdelmeiről, és a feneketlen szomorúságról, amit a gyermekáldás elmaradása okozott. Eközben végig nagyon sok információval látott el minket, olvasókat, és alaposan körüljárta a lehetőségeket, fáradtságot nem kímélve, hogy elmagyarázza nekünk...
Őszinte leszek. Lelkileg nagyon felkavart, és még most is nyelem a könnyeim, mert bár nem olyan aktuális az életemben a téma, mégis úgy éreztem, mintha velem szemben ült volna, és mit jó barátjának, mesélte volna el a szíve legmélyebb érzéseit. Még nem éreztem eddig ilyet, és nem is szeretnék. Egyszerűen fájdalmas volt olvasni minden egyes sort, de hogy is olvasnám örömködve más fájdalmát és szenvedését?!
Alapjáraton is egy empatikus személynek tartom magam, ezért nem is okozok meglepetést, ha azt mondom, nagyon sok könnycseppet hullattam a meg nem született gyermekekért, és a vetélésen átesett nőkért....
Szívből ajánlom elolvasásra azoknak a családoknak, akik effajta problémák előtt állnak, vagy csak egy közeli barátjukat szeretnék támogatni. Nagyon sok hasznos információval szolgál, és talán segítségetekre is lehet, hogy közelebb érjetek a célotokhoz! Mert amellett hogy a kezed fogva végigsegít ezen a rettenetes időszakon, segít elfogadni a helyzetet, és emellett pedig reményt is ad saját példájából fakadóan.
Nagyon nehéz évek vannak Debra háta mögött, mégis volt ereje visszanézni, hogy segítse sorstársait, ami becsülendő. Elképesztő ajándék lehet ez a könyv a sorstársainak, én szívből ajánlom!
A Harmat Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni a könyvet, amit ezúton is hálásan köszönök!
Felkeltette az érdeklődésed? Ide kattintva 20%-os kedvezménnyel van lehetőséged megvásárolni.
