Milyen könyvet olvassak?

„London 2015. 07.18. hajnali egy óra.

Először futni tanítanak meg. Ez mindennek az alapja minden hadseregben szerte a világon. Megtanulsz futni, megtanulod bírni. Hegynek fel-le. Futsz erdőben, tó- és folyóparton, futsz sportpályán. Együtt a szakasszal, és amikor valaki nem bírja és lemarad, nyomod a fekvőtámaszt. Majd ha megérkezett, újra futsz.

Ha már tudsz futni, van mire építeni a többit. Megtanítanak, hogy bánj a fegyverrel, hogyan élesítsd a gránátot, vezess harcjárművet és telepíts műszaki akadályt.

De arra nem tanítanak meg, hogy amikor évekkel később a háború után, emlékeidtől verejtékben úszva egyedül ébredsz jéghideg ágyadban, azt hogyan dolgozd fel. Amikor olyan sötét az éj hajnali háromkor, hogy még az utcáról beszűrődő lámpa fénye se hoz világosságot, amikor már rég kialudt az a mécses, amit a halott bajtársaid emlékére gyújtasz minden este. Akkor hiába tanítottak meg futni.

Amikor arra ébredsz, hogy skorpiók vannak az ágyadban, és hallod az ellenség suttogását, mintha csak méterekre lennének tőled a lövészárokban. Amikor minden olyan csendes, hogy már mar ez a hangtalanság. Akkor már nincs hova futnod.

Évek után rádöbbensz, hogy meg kell állnod és szembenézned a múltaddal. Mindennel, amit tettél, vagy nem tettél.
Én, mintha gyóntam volna, megírtam ezt a könyvet. Elszámoltam magammal, mert megtanultam egy fontos dolgot: a lelkedért csak te felelsz!

Ezt senkinek se tanították meg. Erre nekünk kellett rájönnünk.”

Információ:

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalak száma: 327

Kötés: Puhatáblás, ragasztott

Megjelenés: 2015

Elég nehéz feladat egy olyan könyvről véleményt alkotni, amiről még nem született kritika. Maga a borító nem figyelem felkeltő, viszont a fülszövege engem azonnal megfogott. Szeretem az életrajzi műveket, és azokat is, amik a történelemre épülnek. (Bár maga a könyv egyébkén egy igen közeli dátumhoz visz el minket, mégpedig 2004-be. )

Ha valakit érdekel, miként zajlik a katonaságnál a mindennapok rutinja, a napi feladatok ellátása, miként működnek az egységek, hogyan oszlik el a csapatok között a feladat, és szeretne valósághű bepillantást nyerni a kulisszák mögé, annak ez a tökéletes választás!

Nagyon alaposan tárja elénk már a kezdetektől az eseményeket, és számomra pozitívum volt, hogy már az előzményekkel kezdtünk, nem csak beleugrottunk a történetbe, és Irakba.

Sokszor meglepődtem a katonák gondolkodásmódján, viselkedésén, és a bátorságukon. Számomra teljesen elképesztő volt, hogy Önként jelentkeztek családos férfiak, hogy Irakba menjenek küldetésre a jobb fizetés, és az őrült kalandvágy miatt. Nekem eszembe nem jutna keresni a veszélyt, nem hogy önként belerohanni. Emellett elképzelni sem tudom, milyen gyötrelmeket élhettek meg azoknak a családjai, akik itt, Magyarországon várják haza szeretteiket, és nem tudják, vajon a fiúk, férjük, apjuk halt-e meg a legutóbbi tűzharcban…

Nagyon sok embert ismertünk meg, valószínűleg sokukat álnév mögé bújva, de ez csak izgalmasabbá tette a regényt.

Maga az indulás hosszasan lett taglalva, de mivel alapos felkészülés előzte meg a kiindulást, így érthető volt, miért is szentelt György ilyen hosszú leírást ezekről a különböző táborokról, egészségügyi és pszichés vizsgálatokról. Nem gondoltam volna, hogy ennyi lehetőség van kiszórni az embereket…

Irak pont olyan volt, mint vártam. Kopár, forró, és kietlen. A megérkezéstől kezdve görcs volt a gyomromban, féltettem a magyar katonáinkat, azt akartam, mindenki épségben térjen haza! És bár úgy tűnt, ők nagyon gyorsan alkalmazkodtak, az író elárulta, hogy a látszat ellenére, az éjszakák gyakran nyugtalanok voltak, és alkalmanként a félelem csillogott társai szeméből.

Hogy lehet megszokni az éjszakai puskaropogást? Hogy nem tudhatod, a szembejövő épp egy öngyilkos merénylő, vagy csak egy gyerek? Hogy nem tudod, vajon este biztonságban hunyod álomra a szemed, vagy már meg sem éred a délutánt?

Végtelen tiszteletet érzek ezen emberek iránt.

Azok iránt, akik önként feláldozzák magukat és életüket egy ’nemesebb’ cél érdekében. Örülök, hogy ilyen férfiak alkotják társadalmunkat, és irigylem erejüket, összetartásukat, és a végtelen bizalmat, amit a társaikba fektetnek.

Nem ajánlom a könyvet azoknak, akik azt a fajta kikapcsolódást keresik egy könyvben, hogy elmerüljenek könnyedségében, a románcokban, és a gyönyörű tájakban. Ezt itt nem fogják megkapni. Helyette viszont egy kemény, nehéz, elgondolkodtató, és valóságos könyvet kapunk.

Nem mondom, hogy minden titkot elárul nekünk György, hiszen biztos köti a titoktartás… de így is sokkal őszintébb képet fest elénk, mint sok más könyv… számomra a legnagyobb varázsereje abban rejlik, hogy nem egy fikciót tartunk a kezünkben…

Összegzésként szerintem érdemes elolvasni ezt a könyvet, viszont ajánlom, ha időtök engedi, próbáljátok kis falatokban elolvasni, mert sokkal több információ át tud jönni. Ez nem az a fajta könyv, amin végig kell szaladni egy nap alatt. Minél több időt és figyelmet szentelsz neki, annál jobban láthatsz bele ebbe a szervezett, nem mindennapi munkahelyre.

A könyvet az Álomgyár Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, ezúton is köszönöm Nekik! :)

Felkeltette az érdeklődésed? Ide kattintva 20% kedvezménnyel vásárolhatod meg!

10/8

„A titokzatos Árvay Gréta erotikus regénye egy szimultán történetfüzér. Budapesti figurákat látunk bolyongani a városi dzsungelben, embereket, akik nagyon különböző társadalmi helyzetből érkeznek, nagyon különböző életélményeket cipelnek magukkal, és nagyon különböző problémákkal küzdenek, de egyvalami közös bennük. Problémáik megoldását (vagy egyszerűen csak vágyaik beteljesülését) egy swingerklubban, a Mystique-ben találják meg. Egymásban elmerülve oldódnak fel feszültségeik. Otthontalanságuk otthona a ház – ahol egymásnak esnek. A háttérben zátonyra futott párkapcsolatok, kiégett sikeremberek, törtető libák és érzékeny művészek hol könnyeden derűs, hol nagyon is drámai sorstörténete.
Árvay Gréta ELMERÜLVE című regénye egy örvénylő, buja bacchanália."

Mikor először találkoztam a könyvel, a borító egyáltalán nem fogott meg, így a könyv fülszövegét sem olvastam el. Majd azon gondolkodtam a minap, hogy jó lenne végre egy friss könyvet olvasni, amit magyar író vagy éppen írónő írt. E szempont alapján átpörgettem az e-bookomon szereplő e-könyvek listáját, és így akadtam ismét Árvay Grétára. Gondoltam ezután adok neki egy esélyt, majd kiderül mennyire lesz kifizetődő.

Mindezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy engem egyáltalán nem fogott meg a borító, és a szürke hétköznapokban biztos elsiklottam volna fölötte.

Emellett el is szomorít valahol, mert maga a könyv egy nagyon izgalmas témát boncolgat, hiszen igencsak fel tudja csigázni az embert egy swinger klub gondolata, és sajnálom, hogy a borító helytelen kiválasztása folytán sok ember elesik attól a lehetőségtől, hogy kezébe fogja ezt a könyvet.

Mindezen túllendülve térjünk rá a tartalomra. Mint már mondtam, nagyon izgalmasnak tartom a témát. Szerintem mindannyian fantáziáltunk már arról milyen lehet egy ilyen klub, és hogy élhetik meg ezeket az estéket az ott részt vevő emberek. Egyáltalán milyen indíttatásból látogat el ide bárki is?

A történet kezdődött Annával, majd Lilla, Zsolt, Gábor, Júlia, Botond, Zsófi követte.

Engem nagyon zavart, hogy ilyen sok ’főszereplő’ volt, a 4. fejezet elolvasása után már nem is emlékeztem, hogy ki is volt Anna? Még jegyzeteltem is, hogy ki mikor kivel épp mit csinált, mert én nagyon kuszának éreztem az egészet az elején, élvezhetőbb lett volna, ha kevesebb szereplőt vonultat fel a színpadra. Értem én, hogy sok féle szemszögből akarta bemutatni az embereket, azt hogy kit miért hozott ide az élet, de sajnálom, nem tetszett.

Magát a helyet, vagyis a Mistique-et nagyon jól ábrázolta az írónő, tökéletesen el tudtam képzelni. Tetszett, hogy részletesen bemutatta azokat a szobákat, ahol fülledt mámorban úsznak a vendégek, főleg, hogy tapasztalatlanul álltam a dolog előtt. :)

A szavakat is nagyon jól forgatta Gréta, egyáltalán nem volt mocskos, inkább érzéki és … kívánatos. A könyv olvasása közben személy szerint én is arra kényszerültem, hogy levezessem a feszültséget a párommal, szóval elérte a kívánt hatást. ;) (Szóval fiúk hajrá, bátran vegyétek meg a barátnőtöknek névnapra, szülinapra, vagy akár egy apró kis kedvességként is, higgyétek el, megtérül!)

Mivel a Szürke-trilógiát nem olvastam, ezért nincs összehasonlítási alapom, de azért úgy gondolom, minőségileg nagyon jó kis könyv, én tuti ajánlom majd a csajoknak.

„Azért megyek oda, hogy megtaláljam magam, vagy hogy elveszítsem?”

Egyébként miután megbarátkoztam a sok-sok szereplővel, szinte mindet sikerült megkedvelnem. Együtt örültem Annának mikor elérkezett a boldogság az ajtajába, vagy Zsófinak, mikor egy hatalmas lépést tett meg előre, büszke voltam rá. Szerettem Zsoltot, akit egy asszony egy életre megtört, és szerettem Lillát, aki talán a gyógyító útra terelte.

Olvassátok el, tényleg megéri! Persze megvannak a könyvnek az apró-kis hibái, de szerintem ahhoz képest, hogy magyar, szinten van! Örülök, hogy egy ilyen könyvvel bővítettem a táramat, mert teljesen átjött a sok történetnek a mondanivalója.

Egyrészt vállald fel magad, ne szégyenkezz azért, aki vagy.
Továbbá becsüld meg minden napod, mert könnyen elkap a gépszíj, és csak azt veszed észre, hogy Te is egy robot lettél, aki eggyé olvadt a hétköznapokkal.
Emellett bármilyen kudarc is ér, sose add fel, mert nem tudhatod, mikor kopogtat a boldogság az ajtódon!

10/7,5

"Néha teljesen el kell engedned magad, hogy megtudd ki is vagy igazán…

A legtöbb lány álma, hogy a főiskola befejezése után körbeutazhassa Európát. Gondtalanul, szülők nélkül és egy korlátlan hitelkártyával. Kelsey Summers sem kivétel ez alól. Ez lesz élete legnagyobb élménye… vagy legalábbis ezzel győzködi magát.

Nem csak hogy élvezheti az életet kötöttségek nélküli kapcsolatokban, de még az apját is idegesítheti azzal, hogy felelőtlenül szórhatja a pénzét. Eddig minden a tervek szerint haladt. Kelsey éppen táncolni készül két magyar sráccal egy belvárosi romkocsmában Budapesten, amikor István (vagy Tamás?) megpróbálja megcsókolni és ez meg is történt. István kínos nyálban úszó csókja után elment Kelsey kedve az egésztől, ami felkeltette egy első osztályú amerikai szépfiú, Jackson Hunt figyelmét a bárpultnál. Kelsey fel akarta kelteni a srác figyelmét, de nem pont így tervezte.*

Azonban a felszín alatt Kelsey magányát sem az alkohol, sem a bulizás nem képes elűzni, talán csak Hunt, aki néhány véletlen találkozás után rábeszéli a lányt, hogy utazzanak együtt, és meggyőzi, hogy az ivás helyett inkább a kalandot válassza. Kelsey minden új város és új élmény után egyre jobban magára talál, a szívét viszont lassan elveszíti. Jackson segítségével megtalálja az álmait és a vágyait, ám minél többet derít ki saját magáról, annál inkább rájön, milyen keveset tud a férfiról."

Igen csak vegyes érzelmekkel fejeztem be ezt a könyvet. Az első rész, ahol Bliss és Garrick szerepelt (Szakítópróba 1.), nagyon szerettem. A sorozat 2. része (Színjáték) Cade és Max kapcsolatára épült, azt pedig kifejezetten imádtam. Viszont Kelsey története valahogy nem ragadott magával.

Már az első részben sem kedveltem meg túlságosan ezt a minden pasival lefekszik, aki szembejön, és a bulizásból áll az élet karaktert. Sajnálom, egyszerűen valamiért nem alakult ki semmi féle szimpátia iránta. Ebből kiindulva féltem is ettől a könyvtől. Főleg, mivel az előző részek miatt magasra tettem a lécet, és nem akartam csalódni.

Mint tudjuk, Kelsey európai körútra indult, ahol fejest ugrott a féktelen bulizásba, és orgiákba. A helyszínt viszont nagy meglepetésemre képzeljétek, Budapest! (Hát igen! Ez egy hatalmas plusz pont! ) Szóval azért rájöttem, mégsem hagyott el a remény a csajt illetően.

Természetesen a szerelmi szál is nagyon gyorsan kialakul, mégpedig egy titokzatos idegen, Hunt személyében. Nem tudunk róla sokat, nem igazán árul el semmit magáról, és kerüli a múltjával kapcsolatos kérdésekkel. Teljesen érthetően felkerül a kérdés: Ki ő? Mit akar? Mi elől menekül?

Az elején nagyon izgalmas volt ez a titokzatosság, viszont egy idő után már kezdett zavarni. Nem éreztem, hogy a történetben előbbre jutnék, és ez kicsit rosszul érintett.

Huntról egyértelmű volt, hogy valami sötét dolgot ejteget, és annak is megvan az oka, hogy nem iszik alkoholt. Egy része kiszámítható volt, viszont be kell vallanom, teljesen másra számítottam a végével kapcsolatban. Jó volt az a fordulat, igazán megszínesítette a könyvet! :)

"Az életben azok a legjobb dolgok, amiket nem tervezünk meg. És sokkal nehezebb megtalálni a boldogságot, ha csak egy helyen keressük. Néha egyszerűen el kell dobni a
térképet. Beismerni, hogy nem tudjuk, merre megyünk, és felhagyni azzal, hogy mindenáron meg akarjuk fejteni. Különben is… a térkép az valaki más élete. Sokkal szórakoztatóbb a saját magunkét megteremteni."

Kelseyvel kapcsolatban azt kell mondjam, nem volt meglepő, hogy oka volt ennek a feneketlen bulizásnak. Mindenki életében vannak olyan események, fiatalkori traumák, amit szeretnénk elfelejteni. Persze általában nem nagy dolgokról beszélünk.

Viszont Kelseyvel tényleg szörnyű dolgok történtek…olyanok, aminek senkivel sem lenne szabad… Sajnálom, hogy nem tudta fiatal kora óta feldolgozni a tragédiát, és azt is, hogy nem vontak be szakembert, hogy segítsen feldolgozni azt, amit átélt…. hiszen akkor sokkal kiegyensúlyozottabb életet élhetett volna, és nem kellett volna az alkohol, hogy elnyomja az emlékeket.

Örülök, hogy az élet ilyen férfit sodort mellé, mint Hunt. Jó párost alkotnak Ők ketten. Imádtam a közös utazásaikat, Németországot, Olaszországot, a nudista fürdőt, a hídról való közös ugrásukat, és még sorolhatnám. :) Színesek voltak az események, és az országok, és városok leírása is nagyon jól sikerült, úgy éreztem, mintha én magam is ott lennék, ahol épp ők vannak.

A végével (itt nem a kettejük kapcsolatára gondolok) nem voltam elégedett. Hiányoltam a szülőkkel történő lezárást, szerintem így lett volna kerek a történet. Bár lehet, hogy épp amiatt maradt lezáratlan, mivel lesz folytatása, mint Bliss és Garrick esetében.

"Ha az ember szeret valakit – igazán szeret –, az örökre nyomot hagy a lelkén. Lakat kerül a szívére, amelyet mindig magával visz. Lehet, hogy elveszíti vagy elajándékozza a kulcsot, ám a lakat akkor is örökre vele marad."

Összegezve nem voltam elájulva a sorozat ennek a részétől, de mentségére szóljon, minden sorozatban vannak jobb, és kevésbé jó kötetek. Most ez a könyv nyerte a kevésbé jó címet, de ettől függetlenül ha valaki nekiáll a sorozatnak (Mert hidd el, érdemes!!), akkor ne hagyja ki, mert bár nem olyan jó mint az előzőek, mégis kellemes szórakozást nyújthat egy pihentető hétvégén.

Felkeltette az érdeklődésed?

Most akciósan vásárolhatod meg ide kattintva.

A könyvet a Content 2 Connect Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, ezúton is köszönöm Nekik! :)

10/7

~Harmatcsepp~

„A New York Times és a USA Today bestseller, Szakítópróba szerzőjének, Cora Carmack-nak új kötete !

Mackenzie „Max” Millernek van egy problémája. A szülei meglepetésként váratlanul meglátogatják, és ha meglátják festett haját, a tetoválásait és a piercingjeit, talán még ki is tagadják a lányukat. És ami ennél is rosszabb, arra számítanak, hogy a barátja egy rendes, kedves fiú, nem pedig egy Mace nevű, tetovált nyakú srác, aki egy bandában zenél. A hazugságok hálója kis híján megfojtja Maxet, ám ekkor találkozik Cade-del.

Cade azért költözött Philadelphiába, hogy színész legyen, és maga mögött hagyja a problémáit Texasban. Eddig azonban a problémáktól nem sikerült megszabadulnia, a színpadra pedig nem sok alkalommal jutott fel. Amikor Max megszólítja egy kávézóban, és azzal az őrült ötlettel áll elő, hogy játssza el a barátja szerepét… Cade beleegyezik.

Az alakítása azonban túl jól sikerül, ezért arra kényszerülnek, hogy tovább folytassák a játékot. Minél hosszabb ideig színlelik a kapcsolatot, annál valóságosabbá válik.”

Mint már említettem a Szakítópróba kritikájában, Cade története folytatni fog. Ugye az első könyvben fülig szerelmes volt Blissbe, de sajnos Ő mást választott.

Míg az első könyvben csak mellék szereplőként volt jelen Cade, most az egész könyv az Ő története köré épült.

Még mindig szereti Blisst, és egy véletlen találkozás során Garrick elárulja, el akarja jegyezni a lányt. Igen, ennél rosszabb hír nem is jöhetett volna, emellett nyakunkon a hálaadás.

Ekkor még sejtelmem sem volt, mi fog történni a további 300 oldalon. Viszont miután Garrick elment, egy gyönyörű vörös csaj rohant oda hozzá,kérve, hogy segítsen eljátszani a pasiját, mivel a szülei váratlanul meglátogatják. Mivel nekik az igazi párját nem mutathatja be, (hiszen amellett hogy züllött életet él, tele van piercingel és tetoválással), Cade a tökéletes választás ez ügyben. Cade persze elvállalja a felhívást, hiszen egyébként is színészetet tanul.

A szülők teljesen elájulnak a fiútól, el sem hiszik, hogy lányuk , Max ilyen pasit szedett össze. Innentől lavinaként indul be a történet, mivel a család hálaadásra is meghívja Cade-et. Max párja érzi, hogy valami nem stimmel, mivel a lány folyton lekoptatja őt. Cade pedig valami oknál fogva erős vonzalmat érez Max iránt, olyat, amit még Bliss sem váltott ki belőle. És bár tudja, hogy a lánynak van pasija, nehezen tud ellenállni a vonzalomnak.

Persze a színjáték mind kettejükből komoly érzelmeket hoz a felszínre, és bár próbálják tagadni, elég nehéz nem észrevenni. Max magából kiindulva úgy gondolja, megvédi a fiút, ha bele sem bonyolódnak egy kapcsolatba, persze erről nem kérdezi meg Cade véleményét…

Minden fejezet újabb érdekességet hoz, nem lehetett nem szeretni a szereplőket. Tökéletes példája ama mondásunkra, miszerint az ellentétek vonzzák egymást. Tökéletesen egészítik ki egymás gyengeségeit.

Nekem talán még jobban tetszett, mint Bliss és Garick története, mert jobban tudtam azonosulni a tomboló fiatallal, aki csak a zenében talál megnyugvást. Én is ugyanilyen voltam tiniként, így egyáltalán nem éreztem ingoványosnak a terepet. :)

Persze megvan az oka, hogy miért is lett Max olyan, amilyen. Egy családi tragédia nem csak Őt, hanem családját is tönkretette. Nagyon sajnáltam, hogy nem tudta felvállalni önmagát a szülei előtt, mert nekik teljesen más az elvárásuk a lányukkal szemben. Egyébként pedig úgy gondolom, ez egy eléggé gyakori probléma lehet a családokban.

Én nagyon szerettem ezt a könyvet, kellően színesnek találtam a történetet. Néhol persze voltak unalmasabb részek, de Cora gyorsan kárpótolt értük! :)

Ajánlom azoknak, akik egy kis romantikára vágynak, vagy egy kellemes hétvégi olvasmányt keresnek.

A könyvet a Content 2Connect Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is köszönök Nekik!

Kedvet kaptál a könyvhöz? Most kedvezményesen tudod megvásárolni, ide kattintva! Ne maradj le róla. :)

10/9

~Harmatcsepp~

"Szüzesség.
Bliss Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be.
És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…

Cora Carmack egy huszonegynehány éves író, aki huszonegynehány évesekről ír. Sok mindennel foglalkozott már életében. Volt unalmas munkája (pl. egy hipermarketben), izgalmas munkája (pl. színházban), stresszes állása (pl. tanárként) és álommunkája (pl. az írás). Imádja a színházat, az utazást és bármit, ami megnevetteti. Szereti a szereplőit a lehető legképtelenebb helyzetekbe hozni, és miközben segít rajtuk, megpróbálja őket összeboronálni valakivel. Hiszen a kétbalkezes embereknek is szükségük van szerelemre…"

A fülszöveget elolvasva úgy éreztem, ez is egy sablon könyv lesz… ismét tévedtem!

Bliss egy tipikus csaj, aki nem tartozik a legszebbek közé, viszont okos, művelt, és tehetséges abban, amit tanul. Az első oldalakon Bliss eldönti, elajándékozza szüzességét egy egy éjszakás kaland keretein belül, persze nem úgy sül el,mint ahogy képzelte. Mr. Szépfiúra nehéz volt nem felfigyelni, miközben elmélyülten tanulmányozta Shakespeare művét. Természetesen Ő lett a kiszemelt erre a ’szörnyű’ feladatra… Óriási kacagások közepette jutottam el az ágyig a két főszereplővel együtt, és néztem kikerekedett szemel, mikor Bliss lekoptatta Garricket azzal a hihetetlen kifogással… :D Meg kell hagyni, az írónőnek van humora!!

Faltam a sorokat, mivel abból kiindulva, hogy én sem vagyok sokkal idősebb Blissnél, nem is olyan rég hasonló ’problémákkal’ kellett megküzdenem. Szerintem velem együtt sokatok első szeretkezése hasonló gondolatok közepette zajlott le, mint Blissnek. Hihetetlen volt, hogy hogy tudott különféle hülyeségeken agyalni, miközben Mr. Szépfiú már igencsak az erogén zónáit csókolgatta… (De persze én is ezt csináltam! ;) )Azt hiszem ez is a lányok közös tulajdonságai közé sorolhatók. Mennyivel egyszerűbb lenne az életünk, ha nem agyalnánk túl mindent… :D

A fordulat akkor következett, mikor kiderült, Garrick lesz az új tanár, nem kevés konfliktust hozva maga után. Nagyon jól éreztette, milyen nehéz, ha egy olyan emberhez vonzódunk, akihez nem lenne szabad. Mégis az az őrült vágy, hogy vele lehessünk, teljesen felforgatja a józan gondolkodást.

Egyedül Cade volt az, akit nagyon sajnáltam, mert egy nagyon jó ember, és megérdemelte volna Bliss viszonzott szerelmét...de senki se csüggedjen, ahogy láttam, szerepet fog kapni Cora későbbi könyvében.

Sodródtam az eseményekkel, és a hazugságokkal… Kacagtam, sírtam, vágyakoztam, és szerettem. Nem lehetett nem azonosulni Blissel. Persze mondjuk Anyu tuti már másképp gondolkodna a könyvről, hiszen pont az volt legnagyobb varázsa számomra, hogy igencsak ismerősek voltak az érzések, és események, mivel csak pár évvel ezelőtt történtek meg velem is. :)

Emellett pedig szerintem teljes hitelességgel írta le az első elsöprő szerelmet. Mikor az ember abban sem biztos, hogy hogyan kéne levegőt vennie, hogy kéne beszélnie, és még sorolhatnám.

De valahol pont ez a szépsége ennek a fiatalságnak. Az a tengernyi újdonság, amivel nap mint nap meg kell küzdeni. Egyébként is úgy gondolom, hogy ez az ember egyik legszebb állomása az életútjában. Ekkor formálódik meg a személyiségünk, és nagy kihatással lesz a jövőnkre.

Remélem mindegyikőtök egy ilyen férfi mellett fogjátok élni majd a napjaitokat, mint Garrick. Megérdemlitek! Viszont ha úgy érzitek, nem becsül meg a pasi akivel együtt vagytok, merjetek váltani! Ne ragadjatok bele a rosszba, mert csak megkeserítitek a saját, és a másik fél életét is. Merj váltani, mert idővel melléd fog lépni a megfelelő ember! Hidd el, saját tapasztalatból mondom! :) Hiszen kellettek a kudarcok, az a sok elvesztegetett könnycsepp, hogy ma a megfelelő férfi mellett ébredhessek nap mint nap. :)

Na de térjünk csak vissza a könyvre! Kinek ajánlanám? Minden fiatalnak, és azoknak, akik szeretik a romantikus könyveket. Féltem, hogy sok lesz a csöpögés, de azt kell mondjam, egyszerűen tökéletes volt!! :)

Felkeltette az érdeklődésed?

Most akciósan vásárolhatod meg ide kattintva.

A könyvet a Content 2 Connect Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, ezúton is köszönöm Nekik! :)

10/9

Egy kis érdekesség, avagy jogilag engedett-e a tanár-diák kapcsolat?

A tanárok és diákjaik között kialakuló romantikus kapcsolatok meglehetősen kényes témának számítanak, amire sokan – főleg a felnőttek közül – legszívesebben nem is gondolnának, hátha így elkerülhetik, hogy foglalkozzanak a dologgal. Persze, nem véletlen a tartózkodás a témától, ugyanakkor nagyon is létező jelenségről van szó, amely túl sok embert érint ahhoz, hogy ne beszéljünk róla.

Szinte minden középiskolában szárnyra kapnak időről időre olyan híresztelések, hogy egyik vagy másik diák szerelmi kapcsolatba bonyolódott valamelyik tanárával. Ezeknek persze sokszor meglehetősen kicsi a valóságtartalma, és később kiderül róluk, hogy inkább csak rosszindulatú pletykákról van szó, azért vannak olyan esetek is, amikor tényleg igaznak bizonyulnak.

Először is, érdemes tisztában lenni a jogi következményekkel, azaz hogy milyen a törvényi szabályozás ezen a téren. Létezik egy úgynevezett beleegyezési korhatár, ami Magyarországon 14 év. Ez azt jelenti, hogy amennyiben elmúltál 14 éves, jogilag szabadon dönthetsz arról, hogy kivel folytatsz szexuális kapcsolatot. Megfordítva a dolgot, a tanárod elvileg nem büntethető azért, ha viszonya van veled, amennyiben te már elmúltál 14. Ez a probléma, ha kiderül, az iskolád hatáskörébe tartozik, neki kell megvizsgálnia, hogy fegyelmi vétség történt-e, és döntenie a tanár sorsáról.

Ugyanakkor, bár talán a jogszabályok lehetővé teszik, vannak más olyan szempontok, amiket figyelembe kell venni. Annyiból kölcsönös kapcsolatról beszélhetünk ilyenkor, hogy te is beleegyeztél a viszonyba, ugyanakkor teljes kölcsönösség sajnos ilyen esetben soha sem tud megvalósulni. Ugyanis egy erőteljes alá-fölérendeltség van jelen minden tanár-diák kapcsolatban: akárhogy is, de az iskolában a tanár a feljebbvalód, nemcsak ő oktat bizonyos dolgokra, de ő osztályoz, értékel, sőt, a jutalmazás-büntetés is az ő kezében van. Nyilvánvaló, hogyha egy veled egykorúval vagy együtt, akkor nincsenek ilyen hatalmi különbségek közöttetek.

Ezt sokszor nem könnyű felismerni és elfogadni, ugyanis leggyakrabban fiatal, pályakezdő tanárok és náluk nem is olyan nagyon sokkal fiatalabb tanulók között bontakozik ki a kapcsolat. Elsőre tehát úgy tűnhet, a ti kapcsolatotokra nem vonatkozik az alá-fölérendeltség, hiszen sokszor előfordul, hogy egyes barátotoknak, vagy barátnőtöknek még idősebb párja van, mint a tanárotok. Persze a korkülönbség is problémát jelenthet, de még akkor is, ha ez elenyésző, nem tudtok kibújni azok alól a szerepek alól, amik az iskolában kiosztódtak. Azaz, életkortól függetlenül, ő a te tanárod, te pedig az ő diákja maradsz.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy szinte folyamatosan pengeélen táncoltok: nagyon óvatosnak kell lenni, hogy ne derüljön ki a dolog, mert ennek komoly következményei lehetnek mindkettőtök számára. A folyamatos titkolózás először még izgalmasnak tűnhet, de később egyre terhesebbé válik, ugyanakkor ritkán elkerülhető, hiszen kevesen vennék jó nevén, ha felfedeznék a kapcsolatotokat. Az igazgató és a többi tanár nyilvánvalóan felháborodna, és vizsgálatot indítana ez ügyben, de valószínű, hogy a tanárod családja sem nézné jó szemmel a dolgot. Nem is beszélve a szüleidről! Az persze sok tényező függvénye, hogy pl. a baráti köröd, vagy az osztálytársaid hogy reagálnak, ha tudomást szereznek a dologról, támogatnak-e, de még az is lehet, hogy ők is elítélnek ebben a helyzetben.

Igen ám, de akkor mi lehet a megoldás? Az érzelmeknek nem lehet parancsolni, és hiába szajkózza a környezet, hogy le kell zárni a dolgot, véget kell vetni neki, mert erkölcstelen és etikátlan az ilyen kapcsolat, ha szerelmes az ember, nem tud ilyen tiszta fejjel gondolkodni. Mindent összevetve, a legjobb döntésnek az tűnik, hogy ha megpróbáljátok megvárni, míg az akadályok elgördülnek az utatokból, azaz, amíg elvégzed a sulit. Ez a főbb nehézségekre megoldást jelent: ha már leérettségiztél, ő nem lesz a tanárod többé, tehát megszűnik az alá-fölérendeltség, egyenrangúként léphettek a helyzetbe. Emellett, nem kell titkolnotok a kapcsolatotokat többé, hiszen nem kell attól félni, hogy milyen következményekkel járhat a tanár számára, ha a munkahelyén kiderül, hogy viszonya volt egy fiatalkorúval.

Azért akadnak olyan sztorik is, amiknek happy end a vége. Ez nem jelenti azt, hogy nekik nem kellett nehézségekkel megküzdeniük, csak annyit, hogy megérte kitartani és betartani a játékszabályokat.

Forrás:http://kozepsuli.hu/tanar-diak-szerelem-lehet-jovoje/

~Harmatcsepp~

Atlantából Washingtonba tart a 228-as számú járat 82 utasával és 6 fős személyzettel a fedélzeten, amikor lezuhan. Túlélő nincs. Dr. Temperance törvényszéki antropológus DMORT munkatársa a helyszínre érkezik. Dr. Tempe a szakmájában elismert antropológus a szakmájához lát. A helyszínen szembesül a pusztítással: emberi maradványok mindenfelé, melyek égett hús szaga kísér. A helyszín biztosításában a helyiek segítenek, Lucy Crowe sherif vezetésével.

A helyszín átvizsgálása és dokumentálása során préri farkasokkal találja szembe magát. Az egyik fenevad szájából egy emberi lábfej lóg ki. Sikerül elijeszteni az állatokat, s így megszerzi a maradványt, ami bekerül az azonosításra váró testrészek közé. Dr. Brennan végzi ennek a testrésznek a vizsgálatát, de valami nem stimmel. Bomlása előrehaladott, feltehetően nem az utasokhoz tartozik. Akkor ki, és hogyan került a katasztrófa helyszínére?

Törvényszéki antropológusként felkelti az érdeklődését, és magyarázatot keres. Kérdéseinek nem mindenki örül. Környék lakosai hallgatnak, félnek az „ördögtől”. A szálak egyre magasabbra nyúlnak, és a politika is a képbe kerül. Dr. Brennant meghurcolják, félre állítják. Saját főnöke, aki ismeri, Ő sem áll mellé. Eljárást indítanak ellene. Önálló nyomozásba kezd, hiszen be kell bizonyítania az ártatlanságát.

Dr. Brennan állhatatossága, kitartása, igazságkeresése megfogott. Meghurcolják, meg akarják ölni, de Ő kitart.

Az írónő bevezet minket az antropológia világába. Egy szerencsétlenség feltárásához milyen emberek munkájára van szükség, hogy a hozzátartozók megtudják a – Miértekre? és a Hogyanokra? – a választ. Joguk van az igazsághoz az élőknek, és az elhunytaknak egyaránt.

Precizitás, pontosság, a tények többoldalú megközelítése-és mindez a tudományos alaposság kíséretében.

Dr. Temperance Brennan nem találja az összefüggéseket - repülőgép szerencsétlenség – ismeretlen lábfej – egy erdei ház – Pokoltűz társaság – kannibalizmus gyanúja is felüti a fejét. Ráadásul egy régi, kézzel írt bőrkötéses naplót is küldenek a részére…

Kedves Olvasó! Kövesd végig a törvényszéki antropológus nyomozását, és választ lelsz a kérdéseidre.

A könyvet a Fumax Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is köszönök Nekik!

Felkeltette az érdeklődésed? Ide kattintva 28%-os kedvezménnyel vásárolhatod meg!

10/8

Egy montreali pizzéria pincéjéből három fiatal lány csontváza kerül elő. Tempe Brennan megoldatlan gyilkosságokat sejt, miközben a sekély sírhantba temetett maradványokat vizsgálja, annak ellenére, hogy a jó állapotú csontok csak kevés használható nyomot szolgáltatnak.

Tempe-nek nem csupán a gyilkossági csoport egy prominens tagjának makacsságával kell megküzdenie, aki szerint a csontok már évszázadok óta itt hányódnak, hanem az égszínkék szemű Andrew Ryan nyomozóval folytatott viszonyával is, amely kényes fordulóponthoz érkezett.

Amikor azonban a radiokarbon vizsgálat igazolja Tempe megérzését, hogy a holttestek mellett heverő rejtélyes antik gombok ellenére a gyilkosságok a közelmúltban történtek, az antropológusnőnek még azelőtt meg kell találnia a gyilkost, hogy az újra lesújthatna. Maga Tempe és elrontott házassága elől hozzá menekülő régi barátnője is céltáblává válik.

Kathy Reichs, a helyszínelős thrillerek királynője ezúttal sem okoz csalódást olvasóinak ezzel a feszült, tragikus fordulatoktól sem mentes regénnyel, amelyet szokás szerint egyedi humorával fűszerez.

Világ életemben imádtam az olyan sorozatokat, ahol egy haláleset kivizsgálásával foglalkoztak, és oldották meg a bűntényeket. Emiatt nem volt ismeretlen Temperance Brennan neve sem, hiszen bár nem néztem a Dr.Csontot napi rendszerességgel, mégis azért szerintem mindenkinek van legalább egy halvány sejtése arról, ki is Ő.

Na de térjünk rá a könyvre. Maga a fülszöveg rengeteg izgalmat tartogatott, és amikor a nyomozás megkezdődött, egyszerűen feszélyezett, hogy milyen kevés nyom állt rendelkezésre. Emellett ott volt Claudel nyomozó, akivel Tempe nem igazán tudott összedolgozni, mert a férfi semmibe vette. Kíváncsi voltam, hogy ebből a maroknyi információból vajon hogyan fog megoldódni ez a rejtély? Az elején az események nehezen indultak be, ráadásul még Tempe barátnője is képbe került, mivel Anne sok évnyi házasság után úgy döntött, elválik férjétől. Persze nem is akadhatna jobb hely a kapcsolat átgondolására Tempe lakásánál. És akkor még nem is beszéltem főhősnőnk titkos kapcsolatáról.

Szóval mindezzel annyit szerettem volna mondani, hogy ezután ha bárki azt gondolná, unalmas lehet ez a könyv, az nem normális! :D

A csontok vizsgálatát nagyon élveztem, mivel szakmám szerint gyógymasszőr vagyok, és nem áll messze tőlem az anatómia. Plusz pontot jelentett, hogy Kathy Reich gondolt azokra az emberekre is, akik nem ezen a területen tevékenykednek, és úgy adta át a tudását, hogy mindenkinek érthető legyen. Nagyon pontosan adott jellemrajzot a csontokról, és arról is, mit miből következtetett ki a vizsgálatok során.

Viszont azért arról szeretnék mindenképp beszélni, hogy engem lelkileg megviselt az áldozatokról megtudott információ, és a gyilkos cselekedetei is. Éppen emiatt tartott napokig elolvasnom ezt a könyvet. Hiszen annyi ember tűnik el naponta… egyszerűen szörnyű belegondolni, hogy akár csak egy közülük ilyen sorsra jut…

Nagyon szépen felépített könyv, öröm volt olvasni egy olyan író munkáját, aki pontosan tudta mit ír le, nem csak idióta gondolatokat vetett a papírra. Szerintem, ha pályaválasztás előtt a fiatalok elolvasnák a könyvet, ők is antropológusnak szeretnének tanulni, hiszen lenyűgöző volt az az ész, logika, bátorság, és még vagy ezer pozitív tulajdonság, amit Temple testesített meg. Hiszen ki akarna buta lenni, ha lehet okos is? ;)

Összegezve nagyon tetszett a regény, szakmailag tökéletesen helyt állt, emellett végig fenntartotta a figyelmem. Negatívumként csak azt tudnám felhozni, hogy tényleg szörnyű volt olvasni a kínzásokat, csonkítást, és még sorolhatnám a kegyetlenségeket… De hát egyébként is ilyen világot élünk, nem? Nem dughatom homokba a fejem, mintha nem tudnám, mi is folyik a világunkban… Az biztos, hogy napokig még rágódni fogok rajta, nem lehet csak letenni ezeket az érzéseket, mint a könyvet, amint befejeztük az utolsó oldalt.

A könyvet a Fumax Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, ezúton is nagyon szépen köszönöm Nekik!

Felkeltette az érdeklődésed?

Ide kattintva 27%-os kedvezménnyel rendelheted meg!

10/8.5