"Mi történik akkor, ha egyszer csak egy zakatoló vonaton találjuk magunkat, és azt sem tudjuk, merre robogunk? Ha nem emlékszünk a kisváros nevére, ahonnan elindultunk? Mi lesz velünk, ha Kalkuttába keveredünk, és a múltunkról semmiféle információnk nincs? Szárú, az ötéves indiai kisfiú egy szerencsétlen véletlen folytán India egyik legveszélyesebb városába kerül. Volt otthona, most nincs semmije. Mit várhat az emberektől, az érzéketlen tömegtől? Vajon túl lehet élni azokat a megpróbáltatásokat, amelyek elé az élet állítja őt? Hogy juthat el egy kisfiú Indiából Ausztráliába? Képes lesz új életet kezdeni? Találkozhat még valaha az édesanyjával? Megtudhatja egyáltalán, hol élte le élete első öt évét? Vajon ki lehet az igazi oroszlán?
Az Oroszlán Saroo Brierley valós története a kitartásról, az önfeláldozásról és a hitről.
A könyv alapján készült a többszörös díjnyertes film Nicole Kidman, Rooney Mara és Dev Patel főszereplésével."
Az utóbbi időben erősen rákaptam az életrajzi könyvekre, mert valahogy sokkal jobban megérint mint egy képzelet szülte regény, és ezek elolvasása után azért az ember át is értékeli a saját életét és a problémáit.
Már az első fejezet igazán sokatmondó volt, mégis úgy éreztem, a parázs lobbant fel bennem, és a kíváncsiság teljesen eluralkodott felettem.
Szárú öt éves korában egy szerencsétlen véletlen folytán sodródott el családjától, és próbált napról-napra túlélni India egyik legveszélyesebb városában, Kalkuttában. Számomra teljesen elképesztő volt mindaz, amire ez az öt éves fiú képes volt. Ha saját magam képzelem ebbe a helyzetbe, nem gondolom, hogy az önsajnálaton, félelmen kívül képes-e lennék bármire is, nem hogy megpróbáljak hazajutni úgy, hogy minden vonatra felszállok, majd ha nem ismerem fel lakhelyem, vissza is forduljak az adott vonattal.
Mint felnőtt ember, elképzelhetetlennek tartom azt, hogy lehunyjam a szemem egy forgalmas város kihalt éjszakai utcáin, vagy menedéket keressek egy csendesebb erdőben. Fel sem tudom fogni, hogy egy öt éves gyerek miként tudott felülkerekedni a minden csontját átjáró éhségen, és félelmen...
Szárú hihetetlenül szerencsésnek mondhatja magát hogy nem vesztette életét míg nem volt menedéke és fedél a feje felett. Sajnos Kalkutta nem a barátságosságáról ismert, és sok gyermek veszti életét, akik család nélkül maradtak. Szárút egy kedves idegen a rendőrségre bízza. A hatóságok próbálták megkeresni a családját, de siker hiányában elindították az örökbefogadás lehetőségét, hogy a fiúnak lehetősége nyíljon rendes családban nevelkednie. Ismételten rámosolyog a szerencse, mivel egy ausztrál házaspár örökbe is fogadja, és ezáltal kiemelkedik a nyomorból, és egy teljes értékű életre nyílik lehetősége.
 |
| Szárú új családja |
Szárú könnyen beilleszkedik az új életébe, mégsem tudja elfeledni és egyben túllépni a múltján. Hiába boldog új családjával, mégis keresni kezdi a helyet ahonnan származhat, abban a reményben, hogy eljuthat az igazi családjához...
Szerintem egy nagyon megható folyamatnak lehettünk ezáltal mi is részesei, és egy olyan küzdelemnek, amelyre nem hiszem hogy sokan képesek lennénk... Elképesztő volt az az elhivatottság, amellyel minden egyes nap a térképet böngészte a vasút vonalát követve, hogy hátha végre hazatalál... És egy napon el is jött az a boldog pillanat, amire mindannyian vártunk, akik olvastuk Szárú küzdelmét. :)
Ettől a perctől az események felgyorsultak, és minden olyan gyorsnak tűnt. Persze ez csak a hosszú várakozás miatt érződött hirtelennek és gyorsnak. Nem lehetett legördülő könnycsepp nélkül olvasni a család találkozását, egy anya ölelését, aki negyed évszázada nem hallott gyermeke felől.
 |
| Szárú édesanyja (balra), És még gyermekként (jobbra) |
Aztán persze mindenki elmesélte miként élte meg mindezt, és a család hogyan vészelte át az ezt követő éveket. Megható volt.... :)
Számomra egyébként egy dolog okozott hiányérzetet. Szerintem kulcsszereplői a történetnek a Brierley házaspár, akik nélkül ki tudja mi történt volna Szárúval. Mégis úgy éreztem, kis hangsúlyt fektetett a férfi arra, mit is köszönhet az új családjának, és talán magával ragadta az öröm ami az egymásra találásnak köszönhető, mégis szerintem azért a szülők többet érdemeltek volna. Én szívesen megismertem volna őket jobban, és a hálámat is jobban kifejeztem volna feléjük, hiszen mindent nekik köszönhetett...
De ezen felül egyébként egy izgalmas és egyben elképesztő történet volt, és nagyon örülök, hogy pozitív kimenetele lett! :)
A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni, amit ezúton is nagyon szépen köszönök! :) Ha felkeltette az érdeklődésed, ide kattintva lehetőséged van 20%-os kedvezménnyel megvásárolni!
 |
| Szárú teljes (indiai) családja |
