Milyen könyvet olvassak?

Raynor Winn A tenger útja című könyve csendesen, mégis elementáris erővel mesél veszteségről, kiszolgáltatottságról és az újrakezdés törékeny reményéről. Amikor minden elveszni látszik, Raynor és férje a tengerpart mentén indulnak útnak – lépésről lépésre, a természet könyörtelen szépségében keresve kapaszkodót. Fedezzük fel együtt, hogyan válhat egy út a túlélés, az újrakezdés és a remény szimbólumává. Emellett ha szerencsés vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted a kiadó jóvoltából!

Fülszöveg:

Mindössze néhány nappal azután, hogy Raynor Winn megtudja, hogy a férje, Moth, akivel harminckét éve élnek házasságban, halálos beteg, a pár elveszíti az otthonát és a megélhetését.

Miután nem maradt semmijük, és idejük is fogytán, hirtelen ötlettől vezérelve elindulnak, hogy bejárják a 630 mérföldön át kanyargó South West Coast Path túraútvonalat, amely végigvezet Délnyugat-Anglia legszebb és legmostohább tengerparti tájain.

A végtelen tenger és a szeszélyes égbolt között minden nehézség ellenére új, felszabadító életforma vár rájuk, de mi lesz, ha az út véget ér?

Hagyd, hogy téged is feltöltsön erővel!

Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2024 · 328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635979011 · Fordította: Gábor Emma

Beleolvasó · Megvásárlás

Véleményem:

Raynor Winn önéletrajzi ihletésű memoárja egyszerre nehéz és felemelő olvasmány. A történet ott kezdődik, amikor egyik pillanatról a másikra kicsúszik a talaj a házaspár lába alól: elveszítik az otthonukat, a biztonságukat, majd egy gyógyíthatatlan betegség diagnózisa is árnyékot vet a jövőjükre. A túléléshez kapaszkodót keresve végül a South West Coast Path túraútvonalában találják meg azt az utat – szó szerint és átvitt értelemben is –, amely segít továbblépésben.

Ez az út egyszerre menekülés és gyógyír. Miközben napról napra haladnak előre, próbálják újragondolni, mit kezdjenek az életükkel, és vajon lehetséges-e ötvenévesen mindent elölről kezdeni.

Engem különösen a könyv első harmada érintett meg mélyen. A csapások egymást követik, és az olvasó testközelből tapasztalhatja meg a remény lassú elfogyását. Mély együttérzést éreztem irántuk, különösen annak tudatában, hogy jóhiszeműségük vezetett ahhoz, hogy végül nincstelenné váltak. Egy élet munkájának elvesztése önmagában is óriási trauma, amit tovább súlyosbít egy gyógyíthatatlan betegség híre. A túra kezdetben szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik: korábbi túrázási tapasztalat nélkül, mindössze egy útikönyvre támaszkodva vágnak neki az útnak.

Itt azonban hamar kiderül, hogy nem a cél az igazán fontos, hanem maga az út. A lelki vívódás, a reménytelenségből való lassú kilábalás folyamata finoman, mégis őszintén rajzolódik ki. Bár a történet elején valóban hajléktalanokként kezdik a túrát, a megtett kilométerekkel párhuzamosan egyre világosabbá válik, mennyit ad hozzá ez az életforma a gondolkodásmódjukhoz, fizikai állóképességükhöz és mentális egészségükhöz. A mindennapos gyaloglás és a természet közelsége valódi átalakulást indít el bennük.

Moth egészségi állapota különösen jól tükrözi mindezt: amíg úton vannak, állapota stabilizálódik, sőt javulást mutat, ám amikor kényszerű szünetet kell tartaniuk, a romlás gyorsan jelentkezik. Ez erőteljesen rávilágít arra, milyen mély hatással van a testre és a lélekre ez az egyszerű, természetközeli élet.

Nagyon szerettem a könyv lassú tempóját. Úgy éreztem, éppen ez adja a lényegét: a fokozatos építkezés, minden pillanat – jó és rossz – teljes megélése. Jólesett ez az elszigeteltség, és olvasás közben bennem is egyre erősebben jelent meg a vágy a természetbe való elvonulás iránt. A könyv összességében pozitív érzéseket hagyott bennem, és mély tiszteletet ébresztett. Még kényszerhelyzetben is óriási bátorság kellett ahhoz, hogy ötvenévesen belevágjanak ebbe a kalandba. Külön értéke a könyvnek Raynor Winn őszintesége: nem szépít, nem idealizál, hanem a maga nyers valóságában mutatja meg a küzdelmüket.

Voltak azonban olyan részek is, amelyek kevésbé működtek számomra. Néhány furcsa találkozás és párbeszéd más túrázókkal számomra nem adott hozzá a történethez, inkább megtörte a folyamatosságot. Ezeket én más formában – vagy egyáltalán nem – szerepeltettem volna.

A puritán életmód, a pénztelenség és a társadalmi kirekesztettség mégis mély nyomot hagyott bennem. Őszintén nem tudom, én képes lettem volna-e mindezt ilyen emelt fővel végigcsinálni – valószínűleg nem. A történetük azonban erős bizonyítéka annak, hogy a legkilátástalanabb helyzetekből is fel lehet állni, ha van hozzá elszántság. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan alakul az életük a túra befejezése után, és biztos vagyok benne, hogy a folytatást is el fogom olvasni. Rengeteget lehet tanulni tőlük, és egyértelműen látom azt az értéket, amelyet ebben a nehéz élethelyzetben is képviselnek.

Nyereményjáték:

A South West Coast Path Anglia leghosszabb nemzeti túraútvonala, ahol lélegzetelállító tengerparti panorámák és különleges természeti, valamint történelmi látnivalók kísérik végig az utat. Játékunk során ezek közül mutatunk be néhányat – a feladatotok pedig nem más, mint felismerni a látnivalókat a leírások alapján, és a helyes megfejtést beírni a Tally megfelelő sorába.

Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók. A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat. A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Az én feladványom:

Az UNESCO Világörökség részét képező terület. Itt található a festői, kagyló alakú Lulworth Cove és a híres, természetes mészkő boltív, a Durdle Door, amelyek a térség legtöbbet fotózott pontjai közé tartoznak.