Milyen könyvet olvassak?

Nikki Erlick ismét egy olyan könyvvel érkezett, ami mélyen elgondolkodtató, megrendítő és mégis az újrakezdés lehetőségét kínálja. Ha szeretted az előző regényét, vagy olyan könyvet keresel, ami más, mint a többi, akkor mindenképp érdemes velünk tartanod! Emellett pedig ha szerencsés vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted a kiadó jóvoltából.

Könyv adatai:

General Press Kiadó , Budapest, 2025, 344 oldal, puhatáblás, ISBN: 9786151040461 , Fordította: Gieler Gyöngyi

Beleolvasó

Megvásárlás

Fülszöveg:

Egy tabletta gyász és szívfájdalom ellen. Egyfajta érzelmi fájdalomcsillapító. Az ember szükség esetén bekap egyet, és folytatja tovább az életét.

Isten hozott a Pipacsmezőn, ahol minden megtört szív számára van remény a gyógyulásra!

A kaliforniai sivatag távol eső részén található egy kísérleti klinika, ahol a gyászolók és a sebzett szívűek átaludhatják a fájdalmukat. Mire a betegek felébrednek a hosszan tartó álomból, meggyógyultak. De csak akkor, ha hajlandóak elfogadni a lehetséges, alig ismert mellékhatásokat.

Négy nagyon különböző idegen indul útnak, hogy felkeresse a klinikát: Ava, a könyvillusztrátor; Ray, a tűzoltó; Sasha, a foglalkozási terapeuta és Sky, a szabad szellem. Miközben próbálnak eljutni a Középnyugatról a messzi Pipacsmezőig – ahol remélik, megtalálják Ellist, a kezelőközpont briliáns, titokzatos alapítóját –, minden egyes múltbeli titkuk és rejtélyes motivációjuk azzal fenyeget, hogy gátat szab az útjuknak.

Gondolatébresztő és eredményes feltárása a gyásznak és a veszteségnek, bölcs és csodálatos gondolatokkal a barátság erejéről. – Gareth Brown, Az ajtók könyve bestsellerszerzője

Véleményem:

Nagyon szerettem Nikki Erlick előző regényét (Az életfonal), hiszen egy olyan témát feszegetett, ami elgondolkodtatott és a könyv olvasását követő napokban sem tudtam a fejemből kiverni. A Pipacsmező is egy olyan fikció, ami ismételten a "mi lenne ha..." kérdésre keresi a választ.

3 idegen, egy közös úticél: a Pipacsmező. Mindannyian ugyanoda tartanak, csakhogy a repülőgép egy katasztrófa miatt mégsem tud elindulni, így mindannyian autóbérlésre adva a fejüket, szerencsésen találkoznak. Megegyeznek, együtt, felváltva vezetve mennek el a helyszínre, hogy aztán mindannyian megtegyék azt, amiért jöttek. Mindannyian gyászolnak, és itt is láthatjuk, a gyásznak ezer arca van. Mindenki másként dolgozza fel egy szerettük elvesztését, és megannyi fájdalom, szenvedés marad társul. A Pipacsmező erre kínál gyógyírt, hiszen az alvás során a páciensek kigyógyulnak a legnagyobb fájdalomból, és a végére ismét önmagukként térhetnek vissza a saját életükbe. Csakhogy nem szeretnének mindannyian aludni.

Ray a testvérét vesztette el, aki egy hónapnyi alvást követően ismét visszatért, viszont az ébredését követően hirtelen elhunyt. Ray a központot okolja a testvére elvesztéséért, és válaszokat akar kapni a kérdésekre, többek között, hogy ki a felelős ezért az értelmetlen halálért?! Be akarja bizonyítani, hogy a Pipacsmező okozta a testvére elvesztését.

Sasha a vőlegényét vesztette el, de ő a lelkiismeretét súlytó nyomástól szeretne megszabadulni.

Ava pedig a testvérét keresi, aki a központban dolgozik, és az évek óta emésztő fájdalomra keresi a gyógyírt. Hisz nem csak a haláleset érhet fel a gyászhoz hasonló fájdalommal: a lassanként megszakadó családi kötelék is ugyanilyen fájdalmat tud okozni.

Az út során szépen lassan bontakozik ki, mi történt velük a múltban, és szembe néznek legnagyobb fájdalmukkal. Megosztják egymással a legintimebb pillanataikat, és a nyomasztó bűntudatot. Volt annak a köztük kialakuló ki nem mondott szövetségnek egy varázsa, ami már önmagában lendületet adott a cselekménynek. Szerettem a szereplők közti dinamikát, és azt is, ahogyan kiegyensúlyozták egymás hiányosságát, miközben ez a rövid idő alatt stabil támaszuk is lettek egymásnak.

Nem kell akciódús cselekményre számítani, hiszen ez a történet nem erről szól. Sokkal inkább egy elgondolkodtató, mély gondolatokat ébresztő olvasmány, ami bennünk, olvasókban is rengeteg kérdést szül.

Vajon én élnék-e a Pipacsmező adta lehetőséggel, ha a családom fontos tagját veszteném el? El tudnám fogadni azt, hogy 25% esély van arra, hogy engem is érint a mellékhatás? Vagyis az ébredést követően a gyász helyett már csak közömbösséget éreznék, mintha csak egy néha látott szomszéd szintjével lenne a későbbiekben egyenlő az elvesztett emléke? Egyáltalán jó-e a társadalomra nézve, hogy az emberek kikerülhetik a gyász lépcsőfokait?

De emellett nem csak erről szól a könyv. Megtanít arra, hogy nem csak a szerettünk elvesztése miatt érezhetünk gyászt, hanem ha egy olyan képességet vesztünk el, ami a mindennapjaink központjában áll, akár a szenvedélyünk mozgatóruggója. Ugyanúgy fájhat az is, ha a szakmai hivatás során valakit nem sikerül megmenteni.

Nekem, mint már sejthetitek, nagyon tetszett ez a könyv. Annyira jó, hogy valaki ki mer lépni abból a komfortzónából, ami a biztos sikerhez vezet mint író, és mer egyedi gondolatokat papírra vetni. Imádom Nikki Erlick témaválasztásait, az egyediségét, és azt, hogy minden könyve után még napokig tudok rágódni a cselekményen, az szereplőket ért hatáson, és azon is, én mit tennék az adott helyzetben?

Emellett egyébként volt még egy nagyon fontos szereplő a könyvben, aki nem más, mint Elli. Az ő esetében azt láttuk, mennyi önfeláldozással és veszteséggel jár, ha valaki a karriert választja. Láthattuk, ez milyen módon hat a családtagokra, és mennyi fájdalmat képes okozni. Persze mindenki a saját életéért felel, de mégis kihatással van a körülöttünk élőkre, és ez ugyancsak lehet erősen romboló másokra nézve.

Szerintem most is egy nehéz csomagot kaptam a könyv elolvasását követően, amin még napokig gondolkodni fogok. Nekem egyébként Az életfonal jobban tetszett, mert lendületesebb volt, és a szereplők is jobban megfogtak. De ezután is biztos el fogom olvasni Nikki Erlick minden magyarul megjelenő könyvét, mert számomra Ő egy kis sziget, ami az egyediségével mindig üdítően hat rám.

Nyereményjáték:

Játékunk során különböző gyásszal kapcsolatos versekkel találkozhattok. A Ti feladatotok kitalálni, ki írta, és mi a vers címe. A helyes megfejtéseket a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok. Jó játékot kívánunk!

(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Az én feladványom:

Kis leány az utca-sarkon,

Ibolyáid megveszem,

S valamennyit, valamennyit

Egy kis sírra ráteszem.

Tudjátok-e, ibolyácskák,

Kit takar a néma hant?

Egy korán, korán elhervadt

Bimbó nyugszik ott alant.

Édes bimbóm! Az enyészet

Keblemről szakgatta le.