Fülszöveg:

A Gyémánt

A Vadász

Ragadozónak születtem, véremben van a könyörtelenség. Amikor éjszaka ellopják, ami az enyém, mint egy erődben elrejtett gyémántot, szembesülnöm kell azzal, hogy képtelen vagyok visszatartani a vadállatot. Vér áztatja a földet, amikor cafatokra tépem a világot, hogy megtaláljam. És visszahozzam oda, ahova tartozik. Senki sem menekül a haragom elől. Főként nem azok, akik elárultak.

A macska-egér duológia második, befejező része

Véleményem:

Az első rész számomra hatalmas újdonság volt, mivel nem igazán olvastam előtte ilyen típusú könyveket. Ebből kifolyólag volt egyfajta elképzelés a fejemben, mire számíthatok a második résztől, de teljesen mást kaptam, amit egyáltalán nem bántam. 

A regény két részre tagolódik, erősen érezhető a törésvonal. 

Az első felében Addie-t elrabolják, és az emberkereskedelem, szexrabszolgaság áldozatává esik. Ez egy nagyon megrázó, kegyetlen, lelkileg felkavaró rész volt. Mint olvasó, magam is megtörtem, azt éreztem engem is lecsupaszítottak, meggyaláztak. Olyan módon volt megírva az ott töltött idő, hogy nem tudtam nem sérülni olvasás közben. 

Szerintem amiatt is volt ennyire megrázó, felkavaró az olvasása, mert tudom, hogy sajnos az emberkereskedelemnek ez a formája létezik a világunkban, és akaratlanul is párhuzamot vontam az Addie által átélt borzalmak, és a való világban feltehetően megvalósuló bántalmazás között. Ha csak egy szeletnyi valóságtartalma is van, már akkor is mélyen megrázó, arcul üt a kegyetlenség, és az emberi élet értéktelensége ebben a helyzetben. 

Zade minden tőle telhetőt megtesz, hogy megtalálja Addie-t, és közben ő is beleőrül a tehetetlenségbe. Nehéz volt látni a szenvedését, szenvedésüket. Teljesen megértettem ennek köszönhetően amit Zade tett, sőtt, a szívem mélyén én is azt gondoltam, megérdemlik ezek az emberek azt, amit a férfi dühe mér rájuk. 

A felénél megtörtént Addie kiszabadítása, de már semmi sem volt olyan, mint az elrablása előtt. Ez a rész inkább a traumák feldolgozásáról, a bántalmazott lélek gyógyulni próbálásáról szólt. A legnagyobb meglepetést Zade tartogatta ezen a ponton számomra a mérhetetlen türelmével, önuralmával. Nem tudom hány férfi lett volna mindarra képes amit Zade megtett Adeline-ért... 

A második része már kicsit felemás érzéseket keltett bennem. Örültem Addie megmenekülésének, együtt éreztem vele, viszont az a fajta feldolgozási folyamat ahogyan próbált felülkerekednie a démonaim, nekem nem tetszett. Tudom, ez is egy módja a feldolgozásnak, és nem várhattam ettől a könytől, hogy ismét ugyanaz az ember legyen pontosan azzal az értékrenddel mint előtte, mégis ez az új Addie számomra taszító volt, és kicsit elhidegültem tőle. 

Ami ebben a sorozatban nagyon tetszett, hogy teljesen más olvasási élményt adott a két könyv, és nem egy csöpögős, romantikus, kiszámítható ponyvaregényt kaptam. A második rész erősebbre sikerült mint az első, aminek örülök, mivel tartottam tőle, hogy hasonló köntöst húz erre a részre is, és a hasonlósága miatt egy idő után untatni fog. 

Továbbra is fenntartom, hogy ez a sorozat nem való mindenkinek! Erőszakos szexuális jelenetek, bántalmazás, kínzás, és még tengernyi felkavaró pillanatot tartalmaz. Így ha érzékenyebb lennél, vagy esetleg szexuális bántalmazás áldozata vagy, semmiképp se olvasd el!