"Egy nyugtalan képzeletű koldusfiúcska a XVI. századi London nyomortanyáin könyveket olvas, és királyokról álmodik… Érdeklődése egy napon egészen a királyi palotáig sodorja, és egyszerre csak bent van a pompás termekben, s a vele egyidős királyfi játékból ruhacserét ajánl, csak egy-két pillanatra. Nos, ez a játék, különféle félreértések miatt, valóságra fordul! A koldusfiú hónapokon át élheti a királyfiú fenséges, de cseppet sem irigylésre méltó életét, a királyfiú pedig szörnyű megaláztatások és szenvedések közt kénytelen ismereteket, emberséget és bölcsességet gyűjteni eljövendő országlása idejére. Mark Twain részrehajlás nélkül mindkét sorsnak a legalaposabban végére járt, mint aki maga is hol koldusnak, hol királyfinak álmodja magát…"
Vegyes érzésekkel vágtam neki a könyvnek, mivel ez volt kb az egyetlen olyan kötelező olvasmány, amit szívesen olvastam, és emlékeim szerint még tetszett is... Nem szoktam egy könyvet általában újra olvasni, csak ami tényleg nagyon megfogott, és imádtam. Viszont a 2016-os könyvkihívás 4. pontja miatt ez a könyv tűnt a legjobb választásnak. (Egy könyv, amit nem olvastam középiskola/általános iskola óta)
A könyv két fiú életét meséli el: az egyikük Tom Canty, aki London külső peremén, a szegény negyedben él, és családjával koldulásból tartják fenn magukat. Ezzel ellentétben Edward a király örököse, aki természetesen kiváló körülmények között él, a szolgák lesik minden lépését. Mikor a két fiú találkozik, ruhát cserélnek, hogy picit átérezzék egymás életét. Viszont a király meggondolatlanul távozik az udvarból, és az őrök nem engedik vissza, hiszen ő csak egy szakadt gyerek...
A történet két szálon fut tovább, engem jobban lekötött Tom története, hiszen rendkívül vicces helyzetekbe került. Az olyan alapvető természetesnek tűnő dolgok is teljesen másként történtek a palotában, mint amihez Ő szokott. A szolgák persze úgy tettek, mintha nem vették volna észre a bolond viselkedését.
Eközben pedig a király szembesül azzal, hogy Tom milyen nyomorúságos körülmények között él, és most a helyébe kényszerül... Kalandos utazás veszi kezdetét, míg visszatér a palotába, és visszafoglalja a helyét.
Bár a könyv első felében Tom beilleszkedése izgalmasabb volt, a végén már megkedveltem a királyról szóló szálat is, mert tetszett az a jellemfejlődés, amit nála láthattunk.
Viszont mindent egybevetve sajnálom, hogy újra nekikezdtem a könyvnek, mert így sajnos szertefoszlott az az emlékkép, amit évek óta őriztem. Nem mondom, hogy untatott olvasás közben, de nem is suhant el az idő... azért olvastam végig, mert belekezdtem, és nem akartam már félbehagyni, de egyáltalán nem esett jól, és nem lett jobb véleményem a kötelező olvasmányokról sem....
.jpg)
.jpg)
.jpg)