gondolataim
Összefogás - támogatás - hol itt a gond?
A Dal nézése közben fogant meg a egy gondolat a fejemben, hogy nem mehetek el szó nélkül a téma mellett: összefogás - támogatás - hol itt a gond?
Csak hogy értsétek, honnan is indult ez az egész: Amikor a Kállay Saunders Band a Dal döntőjében nem szerepelt egy technikai probléma folytán a szintjüknek megfelelően, kaptak lehetőséget a produkció ismétlésére, viszont sajnos felkészülési idő hiányában a második fellépésük sem lett a legjobb. Igazából nem is erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy az eseményt követően egy videót készített, ahol kifejtette a gondolatát az esettel kapcsolatban.
Csak hogy értsétek, honnan is indult ez az egész: Amikor a Kállay Saunders Band a Dal döntőjében nem szerepelt egy technikai probléma folytán a szintjüknek megfelelően, kaptak lehetőséget a produkció ismétlésére, viszont sajnos felkészülési idő hiányában a második fellépésük sem lett a legjobb. Igazából nem is erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy az eseményt követően egy videót készített, ahol kifejtette a gondolatát az esettel kapcsolatban.
A videóban kiemelte: kéri a nézőket, hogy attól függetlenül, hogy nem a kedvencük nyert, támogassuk mindnyájan a győztest, hiszen Ő tudja, milyen hatalmas erőt is jelent a pozitív visszajelzés, szurkolás, de sajnos ismeri a magyar társadalmat, és tudja, ez nem jellemző ránk...
Igen, igaza van, sajnos nem jellemző az országunkra az összefogás, és annak a tudásnak a képessége, hogy együtt örüljünk a sikernek. Egyszerűen nem hagyott nyugodni a gondolat
- MIÉRT? -
Erre sajnos egy másik (éppen aktuális) példát is tudnák mondani. A csapból is az Oscar-gála folyik, így véletlenül sem akarnék még én is ezzel traktálni benneteket. Viszont mint tudjuk, miután a Saul fia megnyerte a Golden Globe díjat, sokan mondták, ez az Oscar előszobája. Csakhogy a legnagyobb (nem is értem miért) meglepődésemre sokan nem örültek a sikernek, hanem helyette negatív kommentben/posztban kezdtek okoskodni az emberek...
Vajon belegondoltak ezek az emberek abba, hogy milyen kemény munka gyümölcse ez a film, és hogy mekkora elismerés és milyen mérhetetlen nagy öröm ez a győzelem?!
Saját tapasztalatból beszélek: Tudom mennyire sokat jelent, ha jobb esetben több órás munkámat követően egy olyan negatív komment érkezik, ami minősíti a munkámat, és megkérdőjelezi azt, amit csinálok. Képes elvenni a lelkesedést, és rendkívül negatív érzéseket tud fakasztani. És én messze nem is tettem le olyan nagy dolgot, mint például egy Golden Globe megnyerése. Annyira el tudja venni a kedvem ez a gyűlölködés...
Szeretném megérteni, miért nem tudunk összefogni, és együtt örülni más örömének? Miért kell belekontárkodni más munkájába? Miért ilyen negatív, rosszindulatú, és irigy a magyar társadalom?
Egyébként úgy gondolom, hogy szerencsésnek mondhatom magam, mivel ezen az oldalon (lekopogom) nincsenek trollok, és ilyen negatív személyek, amit köszönök Nektek! Örülök, hogy egy ilyen jó csapatot sikerült összehoznunk, nagyon büszke vagyunk magunkra! :)
Emellett pedig ösztönözni szeretnélek Titeket arra, hogy egy héten keresztül próbáljatok mindenkivel kedvesek lenni, és pozitívan megerősíteni a másik munkáját, kinézetét, vagy akár csak a személyiségét. Figyeljétek meg, mennyi örömöt csempészhettek ezáltal a körülöttetek élő emberek napjaiba. Úgy gondolom ha már egy embert sikerül ezzel egy kicsit is jobb életvitelre terelni, már nyert ügyünk van! :)
Kíváncsian várom, Ti hogy vélekedtek erről? Milyen apróságokkal szoktatok kedveskedni a párotoknak, eladónak, vagy épp egy járókelőnek? Na meg persze hogy élitek meg az ilyen negatív véleményeket és lehúzó, vagy éppen gyűlölködő kommenteket?
Osszuk meg egymással az élményeinket, hiszen együtt erősebbek vagyunk! ;)
5 megjegyzés
Nagyon jó, köszönöm az utolsó rész pozitív üzenetét!
VálaszTörlésÉn is elfelejtem az emlékeztetés nem árt. :)
Egyetértek azzal, hogy mi magyarok sajnos ritkán örülünk egymás sikereinek, pedig a nemzetközi díj megnyerése (pl. Oscar-díj, arany érem stb.), az egész ország elismerése egyben, így mindannyiunkat érint.
VálaszTörlésAzt gondolom, hogy ha az ember pozitívan áll hozzá a dolgokhoz, akkor ugyanezt kapja vissza. Sokkal produktívabb és mindenki előnyére válik hát, ha a kritizálás (és itt nem az építő jellegű kritikára gondolok) és fújolás helyett támogatnánk egymás munkáját, örülnénk egymás sikereinek, és bátorítanánk az érdekes, hasznos és értékes kezdeményezéseket.
Ez például egy nagyon szép, nagyon hasznos bejegyzés volt fontos témában. Köszönöm szépen, hogy emlékeztettél minket minderre.
Beelőztél. A napokban kezdtem el írni ugyan erről a témáról, csak nem jutottam még a végére két beteg gyerkőccel. Vajon tényleg ilyen a magyar?
VálaszTörlésÖrülök, hogy egyetértetek, és annak pedig még jobban, hogy nem csak nekem tűnt fel ez a dolog, hanem Titeket is ugyanannyira zavar, mint engem. Remélem idővel változni fogunk, mert sajnos ennek semmilyen pozitív hatása és környezete nem lesz sem ránk, sem a magyar közösségre nézve sem...
VálaszTörlésNa de legyünk pozitívak! Én bízom abban, hogy változni akarunk, és változni is fogunk! :)
Panasz és gáncsoskodás... ebben a magyarok többsége világbajnok. Persze ez így általánosítás. A lényeg, hogy köszönöm az írást, nem volt elfecsérelt idő végigolvasni és külön köszönet a pozitív gondolkodásért, ill. az arra buzdításért!
VálaszTörlés